A hatósági karantén idején a fél internetet bejárták azok a fotók és videók, amelyek megmutatták, ahogy a teljesen üres Velencébe beköltözik a természet: a csatornákban megjelentek a delfinek, a halak, a kacsák, a hattyúk, a belvárosba betévedt néhány gondtalan vaddisznó, a zöld növényzet pedig elkezdett burjánzani. A történelmi városra – amely százhúsz szigetre épült, százhetvenhét csatorna és háromszázkilencvenegy híd keresztezi – soha nem látott tisztaság és béke telepedett, pontosan az ellenkezője annak, amihez a turistadömping idején a velencei ember szokott. Az ötvenezer lakosú városba van, hogy évente harmincmillióan is érkeznek, a többség egynapos kirándulást tervez, pénzt alig költ, de annál több szemetet és koszt hagy maga után.

A helyzet annyira súlyos, hogy 2023-ban felvetődött, hogy Velence felkerül az UNESCO veszélyeztetett világörökségi helyszíneinek listájára, ugyanis a tömegturizmus, az emberi beavatkozás és a klímaváltozás miatt visszafordíthatatlan folyamatoknak már szemmel látható következményei vannak. Miközben a lakosok száma egyre csökken, rengeteg épület süllyed, és a hajós forgalom generálta hullámzás miatt ­folyamatosan rongálódik, egyes előrejelzések szerint az antarktiszi és a grönlandi jégtakaró, valamint a hegyi gleccserek folyamatos olvadása miatt Velence 2100-ra teljesen eltűnhet. Ebből látott ízelítőt a világ 2019 novemberében, amikor a város nyolcvan százaléka víz alá került, a Szent Márk téren pedig méteres vízben gázoltak az emberek. A keletkezett kár egymilliárd ­eurónyi volt. 

Nem véletlen, hogy az UNESCO komoly nyomást gyakorol az országra. 2021-ben az olasz kormány be­jelentette, kitiltja Velencéből a huszonötezer tonnánál nehezebb óceánjáró üdülőhajókat, amelyek addig a Giudecca-csatorna felől futottak be a Velencei-lagúnába. A szigorítást a lagúna ökoszisztémája és a világörökségi helyszín védelmével indokolták. A döntés komoly feszültségeket szült a két tábor, a turisztikai ipar, illetve a helyi lakosok és a kulturális szervezetek között. 

A belépés nem ingyenes

Bár Velence mellett többek között Barcelona és Amszterdam is súlyos árat fizet a tömegturizmus miatt, Velence az első, ahol a városvezetés komoly lépésre szánta el magát, belátta, a történelmi város évszázados infra­struktúrája nem bírja tovább a kontrollálatlanul beáramló embertömeget. 

A városvezetők bejelentették az egynapos turisztikai adó tervét, amely 2024 áprilisától valósággá is válik, legalábbis egy tesztidőszak erejéig: ­április és július között huszonkilenc meghatározott naptári napon a huszonnégy óránál rövidebb ideig Velencében tartózkodó turistáknak belépőt kell fizetniük. A belépési díj 8.30 és 16.00 óra között kötelező, az öteurós díjat a város néhány pontján és online lehet megvásárolni az erre a célra létrehozott weboldalon. A regisztráció során a látogatók QR-kódot kapnak, amelyet a bejárati pontokon tudnak beolvastatni. A fizetés terhe alól mentesülnek a mozgásukban korlátozottak, illetve azok, akik egészségügyi kezelésre, sporteseményre (például a velencei maratonra), koncertre vagy csak vacsorázni érkeznek a városba. A fizetést nemcsak a beléptetésnél, de szúrópróbaszerűen is ellenőrizhetik. Aki elmulasztja a belépő megváltását és a regisztrációt, több száz eurós bírságra számíthat. 

Luigi Brugnaro, Velence polgármestere a helyi médiának tett nyilatkozatában elmondta, a jegy egy kísérlet arra, hogy élhetőbb várost hozzanak létre. A díj felszámolásával nem a turisták elriasztása a cél, sokkal inkább arra szeretnék rávenni a látogatókat, hogy a főszezon helyett egy kevésbé zsúfolt időszakban utazzanak Velencébe. További célkitűzés, hogy visszaszorítsák az illegális, vagyis a bevétel után nem adózó szállásadók térnyerését. Mivel a szállóvendégeknek is regisztrálniuk­ kell, a szálláshely feltüntetése pedig kötelező, a nem hivatalos bérbeadás nem működik. A bevétellel tehermentesíthetik a helyieket az olyan költségek alól, mint a háztartási hulladékszállítás vagy az utcai burkolatok, a hidak, a partok és a kikötők karbantartása. A hatóságok szerint ez az új rendszer azt is lehetővé teszi, hogy előre lássák, hány ember érkezik a városba, és ennek fényében több erőforrást összpontosítsanak az olyan kritikus területekre, mint a hulladékgazdálkodás és a forgalomirányítás.

Kamerák árnyékában

A belépődíj nem az első eszköz arra, hogy az emberáradat ellenére élhetőbbé tegyék a várost. 2021-ben az önkormányzat egy olyan high-tech nyomkövető hálózatot épített ki, amely nagy felbontású kamerák, érzékelők és mobiltelefon-adatok segítségével térképezi fel a látogatók számát, és gyűjt be megannyi információt többek között az emberek koráról, neméről, nemzetiségéről és koordinátáikról. Egy központi vezérlőből az egész városra rálátnak. A térfigyelő kamerákat eredetileg a bűnözés visszaszorítására és a hajósok megfigyelésére telepítették, mára azonban látogatókövetőként is működnek. A rendszer célja, hogy azonosítsa azokat a területeket, ahol nagyobb tömeg gyűlik össze, és a mobilhálózat-hozzáférés átmeneti korlátozásával máshova terelje az embereket, így enyhítve a torlódást. A telefonos adatgyűjtés bár komoly etikai kérdéseket vet fel, hiszen a turisták valószínűleg nem sejtik, hogy egy város megvásárolhatja az adataikat, a városvezetés elutasítja a magánélet megsértése miatt aggódó kritikákat, mondván, az adatgyűjtés anonim módon zajlik.