Éveken át minden hónapban jött tőle levél. Száznál több barátnak, ismerősnek küldte el más-más megszólítással ugyanazt a szöveget. Levelében ötletszerű gondolatok váltották egymást, nagyjából azok, amelyek akkoriban éppen foglalkoztatták: milyen végtelenül kedvesek voltak a szobatársai a kórházi kivizsgáláson, a cicák mennyi­ örömöt okoznak a férjének és neki, a napi sétát még mindig nem hagyják el, valaki articsókát hozott ajándékba, mennyei ebédet készített belőle. Amikor már romlott a szeme, erősen felnagyított betűkkel írt. Nem tartott be semmilyen protokollt, a levélformára sem figyelt, írta, ahogy jött. Lelki és szellemi frissesség áradt a soraiból, és finom humor – hangosan kellett nevetnem, amikor olvastam. Engem így szólított meg: ­Bűbájos Erzsim! Az egyik levelére most akadtam rá a Piszkozatok mappában. Három éve írta.

 „SZÉPSÉGES ÉLETFELADAT, hogy mindenkiben (bizony, kivétel nélkül mindenkiben), a förtelmes fizikai fájdalmak ellenére, az erővel még mindig tele lélek szeretetet sugároz. Csodálatos megtapasztalni, hogy ez a szeretet kiapadhatatlan forrásként milyen titokzatos erővel rendelkezik. Ezt hálás szívvel csak megköszönni lehet.

VILÁGÍTÓTORONY A ma reggeli »ajándékszó« meggondolkoztató és lélekerősítő. Felfoghatatlan, hogy sok ezer szó közül miért éppen ez bukkant fel ma a fejemben. Már tudom, hogy miért. Mert sziklaszilárdan és megingathatatlanul kell helytállni, mindig minden körülmények között, mint egy világítótorony a néha félelmetes és fenyegető hullámok közepette is.

ORVOSSÁG Már sokszor mondtam és írtam, de nem győzöm elégszer eszébe juttatni az olvasni tudóknak: nincs hatásosabb gyógyszer a sokasodó bajok ellen, mint a könyv. Kicsit rémülten észlelem: ejsze bajok vannak házam táján, hogy mostanában ennyit olvasok! 

BUDDHA Egyáltalán nincs jogod másokat tanítani, te is pont olyan buta és hamis vagy, mint a többi ember! – kiáltotta Buddhának egy férfi. 

Buddha nyugodtan megkérdezte tőle:

– Szerinted ha valakinek ajándékot adsz, de az illető visszautasítja, akkor kié lesz az ajándék?

– Természetesen az enyém, mert én adtam ki rá a pénzt – mondta még mindig felháborodva a férfi.