– Megvan, Tati, tudom már, mi leszek, ha felnőtt leszek – mondta nekem a minap Berni lányom elégedett kifejezéssel az arcán.

– No, mi?

– Hentes.

Tudtam, honnan fúj a szél. A feleségem röviddel azelőtt mutatta meg Berninek, miként kell használni az elektromos szeletelőgépet anélkül, hogy az ember levágná az ujját. Berninek annyira megtetszett a dolog, hogy az egész szendvicssonkatömböt felszeletelte, és csalódott volt, amikor az anyukája visszatetette vele a szalonnát a helyére, hogy azt nem kell felszeletelni. Pedig szerinte ráfért volna. Gondoltam, azért rákérdezek Berninél, pontosan tudja-e, mire vállalkozik.

– Szóval akkor állatokat szeretnél feldarabolni.

– Miért, a hentes azt csinálja?

– Hát, igen, nem csak párizsit szeletel.

– Akkor inkább mészáros leszek.

– Tényleg? Tehát állatokat szeretnél levágni?

– Nem tudtam, hogy a mészáros azt csinálja… Akkor inkább állattenyésztő leszek… És egyetlen ­állatot sem fogok eladni a mészárosoknak.

Berninek nem ez az első üzletivállalkozás-ötlete, ami bizonytalan üzleti modellre épül. Korábban azt tervezte, hogy kisboltot nyit, a környező kisboltokból felvásárolja az összes túrórudit, és a saját boltjában olcsóbban fogja adni. Így mindenki nála akar majd vásárolni. Ebben történetesen igaza van, két okból is. Egyrészt mert olcsóbban adja a túrórudit, mint a konkurencia; másrészt meg csak nála lehet kapni.­ Sajnos azonban ez bukásra ítélt vállalkozás, mert addig tart csak, amíg a malacperselyből finanszírozni tudja a veszteséget. Utána csődöt jelenthet. De Bernit az üzletnek ez a része már nem érdekli, nem lehet profithajhászással vádolni.