Szereted a tavaszt?
A tavasz a kedvenc évszakom! Tavasszal születtem, ez az időszak mindig nagy reményekkel tölt el.
Az sem zavar, hogy a kertben ilyenkor rengeteg a munka?
Nem, már januárban szinte viszket a tenyerem, alig várom, hogy gályázhassak, hogy megjelenjenek a gyönyörű halványzöld színek az erdősávokon, ahogy elkezdenek a fák rügyezni, aztán jönnek a rózsaszín mandulavirágok, majd a barackvirág, a vadszilva. De amióta az Őrségben élünk, a nyarat is szeretem. Korábban az volt a problémám, hogy túl meleg volt, de az Alpokalján, ahogy lemegy a nap, azonnal visszahűl a hőmérséklet 16 fokra, éjszaka is nagyon jót lehet aludni.
A kertedet hogyan érinti a szárazság, a meleg? Hogyan tudsz alkalmazkodni?
Muszáj kísérletezni, mert most már nagyon durván érezni a változást. Mindig felháborodom, amikor valaki azt akarja elhitetni, hogy nincs felmelegedés. Rengeteg kertész barátom, ismerősöm van, mind tágra nyílt szemmel hallgatják, amikor klímahisztériának nevezik azt, amivel mi mindennap keményen küzdünk. Ma már nem a hideg, hanem az UV-sugárzás ellen kell fóliasátrat emelni, és igyekszünk laza koronájú fákat – szilvafát, szivarfát – ültetni, hogy megvédjük a konyhakertet, figyelni kell, nehogy a déli nap érje a zöldségeket. De gondot jelent a víz is, hektikusabban esik, nincs kevesebb eső, csak a meleg azonnal elpárologtatja. A legborzasztóbb, hogy az egész nagyon hirtelen jött, ilyen gyors változáshoz még nem tudott alkalmazkodni a növénynemesítés.
A videóidból is érezni, hogy stabil háttértudásod van a gasztronómia, a gazdálkodás, a kertészkedés területén. Honnan szerzed a megbízható információkat?
Ebbe beleszülettem, nekem eleve nem volt teljesen új terület sem a konyha, sem a kert, sem a paraszti gazdaság egysége. Azóta persze rengeteg minden változott, de ha van egy alaptudásod, akkor azért ki tudod szűrni, hogy mi az, ami értékes. Persze, megtörténik, hogy elhiszek valamit, amit nem kellett volna, és a saját káromon kell megtanulnom, hogy az nem működik. Ezt nem szégyellem, sőt meg is mutatom, elmondom, hogy miért nem sikerült, és hogy mit kell helyette tenni. Nem egy kertészmérnök, hanem a gyakorló háziasszony szemszögéből közelítek. Divatot próbálok teremteni azzal, hogy amit tudunk, termeljük és főzzük meg magunknak, és amibe csak lehet, tegyünk egy kis fizikai aktivitást. Ha mindenhová autóval megyünk, és mindent gépekkel csináltatunk, mert a gép dagasztja a kalácsot, a mosógép kimos, és már teregetni sem kell, mert megy a vizes ruha a szárítóba, akkor keresnünk kell a lehetőséget a mozgásra. Ha magad végzed a dolgokat a kertben, az nemcsak azért jó, mert emelkedik a pulzusod, mert a szabad levegőn vagy, de azért is, mert örömöt és sikerélményt ad, ráadásul egészséges ételeket tudsz a családodnak adni.
Úgy tudom, téged komoly érzelmek fűznek a vadon termő növényekhez is.
Ó, amikor jön a gombaszezon, akkor a stáb már tudja, hogy nincs megállás! Alig várom, hogy az első gombát kiposztolja valaki, elkap a gépszíj, és megyek én is. Egy fehér vagy sárga gombát könnyű meglátni, egy barnát már nehezebb, de bele lehet tanulni, egy idő után rááll az ember szeme. Június elején jön a nyári vargánya, ami gyönyörű vajszínű, óriási nagy kalappal, tengernyi kolóniákkal. Nincs is annál nagyobb boldogság, amikor észre sem veszi az ember, hogy milyen sokat gyalogol, és teli kosárral tér haza. Az ősz is jó ilyen szempontból, ott van a lilapereszke, a rizike, ami sárga, a púderszínű gerebengomba – zseniális, amikor ezer szín gyűlik össze. Mondjuk, mi mindig háromszor annyi pakkal érünk ki az erdőből, mint amennyivel érkeztünk, mert folyton szedjük a szemetet is.
A Pilisben keseregtem nemrég, amikor üres fémdobozok és műanyag palackok között túráztunk, de azt hittem, a nyugati határnál jobb a helyzet.
Ahol kiránduló van, ott van szemét is. Eljönnek ide, mert az Őrség gyönyörű, cipelik magukkal a teli palackot, de ahhoz már nincs erejük, hogy magukkal vigyék az üreset, ehelyett eldobják. Mi meg gombászás közben összeszedjük.
A gombán kívül más terméseket is gyűjtesz?
Hogyne! Kökényt, somot, galagonyát, szelídgesztenyét, különböző növények virágos hajtásait teának. Eleinte csak a csipkebogyót szedtem, majd jött a galagonya, mert megtanultam, hogy az a szívet erősíti. Először kezdtem a terméssel, aztán már a virágából is csináltam teát, így fejlődik az ember tudása, és szaporodik a gyűjteménye. Aztán következett a diólevél, a kamilla, leszedjük, leszárítjuk, eltesszük.
Olyan, mintha nálad harminc órából állna egy nap. Téged a tavaszi fáradtság sem ér utol?
Pont ma mondtam, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem, olyan, mintha mázsás súlyt cipelnék. De nem baj, mert reggel felkelek, és megy az élet tovább. Ha így kellene szellemi munkát végeznem, az nagyon nehezen menne, de a fizikai munka azonnal kihoz ebből a fajta fáradtságból.
Te abból nyered az energiát, hogy váltogatod a szellemi és a fizikai munkát?
Tulajdonképpen igen. De azért senki ne gondolja, hogy ezt a munkatempót sokáig akarom csinálni. Ez nem normális, szeretnék kevesebbet dolgozni, ez egy nagy vágyam.
Nem akarlak elkeseríteni, de amikor öt évvel ezelőtt beszéltünk, akkor ugyanez volt a terved, szerettél volna visszavenni, kicsit többet pihenni.
Igen, de öt évvel ezelőtt nem számítottunk rá, hogy jön a Covid, utána a háború, a válság. Valószínűleg sikerült volna megvalósítanom mostanra, csakhogy az elmúlt időszak mindenkinek a számítását keresztülhúzta, és robotoltunk inkább kétszer annyit, csak éljünk túl. Most már egy éve tudatosan dolgozom azon, hogy egy kicsit lassítani tudjak, de ez nem megy egyik napról a másikra. Tudod, volt olyan néző, nem is egy, aki azt mondta rám, hogy „adnék egy kapát a kezébe, hogy megtanulja, mi a munka”. Az emberek nem tudják, mennyit dolgozunk, én is, a kollégáim is, sokszor napi tizenhat órát.