Ez a kérdés nem fejtörő, pedig nagyon sok fejtörést követel a helyzet. Ám ahogy a gyerekek nőnek, újabb lehetőségek merülnek fel, például a bébiszitterkedés barátok gyermekeire. A mi családunkban kevés híján ölre mentek a lehetőségért a gyerekeink. 

Nagyon pici családunk van, két szülő, két gyerek, slussz-passz. A nagyszülők már odaát, barátaink közül pedig sokan a határokon túl. Vérrokonság híján nagy becsben tartjuk és folyamatosan fejlesztjük a kereszt­anyák és keresztapák hálózatát. Donok és donnák, a szó legnemesebb értelmében. Lányainknak több keresztszülőjük is van, barátaink kapták az elmúlt években ezeket a megtisztelő pozíciókat. 

Nem csupán keresztszülő, hanem babakultusz is uralkodik nálunk, a lányaink teljesen odavannak a kicsikért. Mindkettejük karrierálma, hogy bébiszitterkedhessenek. Közeli barátainkkal, akik pár évre külföldre költöztek, a gyerekekkel együtt szoktunk családos online találkákat lebonyolítani, így őrizzük barátságunk tábortüzét. 

Az egyik régi barátunknak például­ kisfia született, könnyeinket nyelve bámultuk a képernyőn a gyönyörű kisfiút, nem győztük csodálni huncut mosolyát, ennivaló gömbölyűségét. Zoomolunk, zoomolunk, beszélgetünk, egyszer csak a kisebbik, másodikos lányom nekem meg a férjemnek küld egy privát chatüzenetet: „Szerintettek meg engetik, hogy a kereszt annja lehesek?” Akkoriban tanult írni, nem ment még minden, mint a karikacsapás.

Egymásra néztünk az édesapjával, bepárásodott szemekkel. „Szerintünk kérdezd meg.”

Meg is kérdezte nyomban, elfogódott cérnahangon. Beni szülei ugyanúgy meghatódtak, mint mi. Természetesen igent mondtak.

A lányom azonnal összegyűjtött minden, a lakásban elfekvőben lévő babajátékot, csörgőt, mozdonyt, játék telefont, plüsst. 

– Hát ezekkel mit tervezel? – kérdeztem csodálkozva. Máskor se csellel, se könyörgéssel nem tudom rávenni, hogy szedje össze a mindenfelé heverő játékokat. 

– Mi lelt, te lány, csak nem beteg vagy? – kérdeztem. 

– Ezeket mind Beninek adom majd.