Női művészek múzeuma (Femmes Artistes du Musée de Mougins) – Mougins, Franciaország
A Cannes-tól tízperces autóútra fekvő Mougins városában évtizedek óta működik egy magánmúzeum. Az intézmény eddig évi negyedmillió látogatót fogadott, és tulajdonosa, a műgyűjtő Christian Levett azért hozta létre, hogy megmutassa a nagyközönségnek folyamatosan gyarapodó gyűjteményét. Tavaly azonban úgy döntött, hogy 2024 júniusától a teljesen felújított épületben női művészek alkotásait fogja bemutatni. Ez lesz Európában az első olyan múzeum, amely kifejezetten erre a tematikára fókuszál, és olyan 20. századi művészekre épít, mint Louise Bourgeois, Elaine de Kooning, Lee Krasner, Leonor Fini, Barbara Hepworth és Alma Thomas. Egy 2018-ban adott interjúban Levett úgy becsülte, hogy az elmúlt huszonöt év alatt több mint 3250 műtárgyat vásárolt. Kezdetben csak ókori klasszikusokat vett, ám a pandémia alatt érdeklődése a kortárs művészet felé fordult. Befektetőként néhány év alatt kivételes remekművek százait sikerült megvásárolnia. Azóta személyes üggyé vált számára ezeknek az alkotóknak a támogatása.
Nagy Egyiptomi Múzeum (Grand Egyptian Museum) – Kairó, Egyiptom
Két évtizede ígérgeti Egyiptom a világnak, de úgy tűnik, idén végre elérkezett a nagy befejezés ideje. Tavasz végén, ha minden jól megy, megnyitja kapuit a gízai piramisok mellett a világ legnagyobb múzeuma, amelynek célja az ókori Egyiptom civilizációjának legteljesebb bemutatása. A tét nem kicsi, hiszen több mint egymilliárd dollárt költöttek rá eddig. A tesztüzem már zajlik, már most is be lehet kukkantani a nagyterembe, a nagy lépcsőházba és a külső kertekbe – ám a galériák és kiállítótermek még zárva vannak. A több mint nyolcvanezer négyzetméteres épületben, melynek homlokzata az ősi nagy piramisokból merített ihletet, az ígéretek szerint több mint százezer műtárgyat mutatnak majd be, melyek ötöde még soha eddig nem volt látható. Annyit biztosan lehet tudni, hogy az előcsarnokban II. Ramszesznek, Egyiptom leghatalmasabb fáraójának impozáns, nyolcvantonnás szobra fogadja a látogatókat, és kiállítják Kheopsz fáraó húsztonnás, négyezerhatszáz éves bárkáját, amelyet 1954-ben ástak ki a sivatag homokjából. A gyűjtemény legizgalmasabb részének azonban vitán felül Tutanhamon fáraó sírkamrájának tartalma ígérkezik. Az abban talált mintegy ötezer tárgy most először lesz látható majd egyben, az aranylemezekkel borított trónustól a fáraó által viselt szandálig.
Shakespeare Múzeum – London, Egyesült Királyság
Nem a Globe Színház volt az egyetlen hely, ahol Shakespeare társulata játszott. A The Curtain Playhouse nevű épület is fontos az Erzsébet kori színjátszásban, mert valószínűleg nemcsak a Rómeó és Júliát, de az V. Henriket is itt adták elő először. A legendák szerint a társulat, amely korábban valóban a Globe Színházban működött, az éjszaka leple alatt szétszedte a kör alaprajzú faépületet, és átszállította a Temze másik oldalára, mert a színház működtetője, James Burbage nem akarta kifizetni a földterület megemelt bérleti díját. A szétszerelés gyorsan megvolt – ám az újjáépítés két évbe telt, és a társulat ez idő alatt ideiglenesen a Curtainben lépett fel. Ez egy régi, ám meglehetősen rendhagyó színház volt, mert a bejárata egy kocsmán keresztül vezetett, és a hely udvara, valamint a környező házak hátsó kertje volt az előadások helyszíne. Ennek a maradványait ásták ki 2011 és 2016 között, és ezt kelti életre a 2024 nyarán nyíló új múzeum. A látogatók három méterrel a jelenlegi utcaszint alatt lépnek be a drámaíró világába, amit a mesterséges intelligencia segítségével alkottak újra a tervezők, az olyan részletekre is odafigyelve, mint az 1598-as London illata vagy zajai. Az illúzió persze nem lenne teljes Shakespeare társulata nélkül, így a színház maradványai között virtuális színészek által előadott színdarabrészleteket is meg lehet nézni. Nem marad el persze a hagyományos régészeti kiállítás sem, ahol azokat a tárgyakat is bemutatják, amelyek segítségével a színészek megteremtették a valóság illúzióját, például a hangeffektusokhoz használt sípokat. De ki lesznek állítva azok az apró tárgyak is, amelyeket a színházba látogatók veszítettek el, és amelyekre a régészek ötszáz évvel később találtak rá: gombok, agyagpipák, gombostűk, érmék, fésűk.
