Kertjeik kincseivel szívesen dicsekedtek: az Esterházy­ család hölgytagjait az 1700-as években gyakran örökítették meg nárcisszal, tulipánnal, gyöngyvirágcsokorral vagy egy-egy különleges formájú gyümölccsel. 

Az udvarházak, kastélyok kertjét általában vegyesen ültették be, virág, vetemény és gyümölcsfa is díszlett bennük. A reneszánsz kerteket szabályos táblaformában telepítették, virágszegéllyel körítve, gyakran lugasokkal tarkítva. A virágok egy részét gyógyhatásuk miatt­ termesztették, levelükből, szirmaikból, gyökerükből sokféle tea és párlat készült. A háziasszonyok értettek e gyógynövényekhez, tudták, melyik mire jó, ezért a kamrájuk polcain sokféle betegségre hatásos gyógyír sorakozott.

Januárban „telelő dinnye” 

Nádasdy Tamás, 1554-től a Magyar Királyság nádora, új főúri központot akart építtetni Sárváron, amelynek mocsaras környékét előzőleg lecsapoltatta. Itáliai mestereket fogadott fel a reneszánsz stílusú vár felépítésére. Az uradalomban vadasparkot és tavat is létrehoztak, ahol a főúr hattyúkat tenyésztett. Feleségével, Kanizsai Orsolyával éltek a várban, amelynek csodás kertje messze földön híressé vált.

Nádasdy gondozta a gyümölcsfákat, még a külhoni csatákból is megírta a kertészének, „hogyan kell a fákat trágyával dajkálni, s borseprűvel öntözni, hogy nagyobb gyümölcsük legyen”. Az ország minden részéből küldtek a főúrnak oltóágakat, és ő maga is juttatott oltványokat másoknak.

Mivel a nádor gyakran utazott el otthonról, felesége látta el a kertművelés feladatait. A királyi családnak is ő vitetett rendszeresen gyümölcsöket, körtét, cseresznyét, dinnyét, zöldborsót vagy spárgát. Télen sem szünetelt a kedves ajándék, „körtvélyt”, sőt „telelő dinnyét” is küldött januárban Bécsbe. Fiuk, Nádasy Ferenc, a híres „fekete bég” többnyire harcolt, de a vitézsége mellett igazi reneszánsz férfiként élt. Szerette a lantosokat és a festőket, csodás tulipánokat hozatott Németalföldről, és óriás barackokat termesztett a kertjében. Uradalmát gazdagabbnak tartották a bécsinél. Halála után sajnos a gyönyörű kertet gaz lepte el, tönkrement.

Dupla szegfű, rozmaring

Batthyányné Bánffy Katának, ­Batthyány Ferenc hadvezér és politikus asszonyának kertjét is ismerték Európa-szerte. Németújvári (ma Güssing) és rohonci (ma Rechnitz) udvarában sokféle zöldséget és gyümölcsöt termesztett. Gyümölcsöt szállíttatott Németalföldre, az esztergomi érseknek, a magyar királyi udvarba és más uralkodóknak is. Az ő kertjeikből küldik szerte az országba a 16. század közepén a piros és fehér dupla szegfűt, rózsákat, rozmaringot, sőt tulipánt és más török virágokat is.

A nagyasszony maga is részt vett a ház körüli teendőkben, hímzett, varrt, font, csipkét vert, fákat és bokrokat metszett, koszorút kötött – ez a fejék nagy divat volt a fiatal lányok, sőt a férfiak körében is. 

Mivel a férjétől nem született gyermeke, így más családok sarjai­nak nevelését vállalta; sok nemesi família kérvényezte, hogy vegye magához gyermeküket iskolává vált udvarába. 

Utolsó ismert levelét 1563 ja­nuárjában írta. Ez év szeptemberé­ben még részt vett Miksa magyar király koronázásán, ám a következő évben nem jelent meg Zrínyi Miklós esküvőjén – valószínűleg már nem élt.

A „tündérkertész”

Lorántffy Zsuzsannát, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségét később sokszor emlegették „tündérkertész” néven. A pár szerelemből házasodott, ami nagy ritkaságnak számított, levelezésük is bizonyítja egymás iránti érzelmeiket. Négy gyermekük született, de közülük csak kettő érte meg a felnőttkort. Rákóczit 1630-ban erdélyi fejedelemmé választották, így a család Erdélybe, Gyulafehérvárra költözött. A fejedelemasszony azonban továbbra is inkább a sárospataki várban töltötte az idejét. Férje távollétében kiválóan irányította a zempléni birtokot. Nagy kedvvel és hozzáértéssel termesztett különféle virágokat és gyógynövényeket is, a belőlük készített gyógyszerekkel a környéken élőket is ellátta. Úgy tartják, hogy a tokaji aszú is az ő gazdálkodása idején született, mivel birtokán a szőlőt a harcok miatt­ csak novemberben szüretelték le. Így lett édesebb, tüzesebb a már összeaszalódott szőlőszemekből sajtolt bor. Patak nagyasszonya – ki hitte volna – emellett jelentős bor- és virágkereskedelmet bonyolított Lengyelországtól Hollandiáig.

Lorántffy Zsuzsanna nagyon büszke volt mediterrán gyümölcsfáira, s mivel a narancs-, citrom- és gránátalmafa termesztéséhez külön kertész kellett, Rákóczi ilyen szakembert is próbált szerezni felesé­gének. 

A nagyasszony pataki virágoskertjében valószínűleg sok rózsa is virult, ezt bizonyítja a vár tárházának lajstromában szereplő rózsalevél, rózsaecet és rózsavíz is. Másik birtokuk, az erdélyi Fogaras szép veteményesének gazdag termését számos almáriumban tárolták. A kertészház pincéjében sózott fejes káposzta négy káddal, gyalult káposzta hat káddal, „sós ugorka”, „teljes viola” öt fazékkal, teljes szekfű négy fazékkal várta, hogy fölhasználják a konyhában.

A Bethlen-kastély ősi fái

Segesvártól délnyugatra, a Nagy-Küküllő egyik keskeny mellékvölgyében, dombok között elrejtve bújik meg a reneszánsz stílusban épült, keresdi várkastély. A legújabb régészeti kutatások alapján már az Árpád-korban állt itt egy udvarház, a jelenlegi építményt a 15. század közepén alapozta meg Bethlen Miklós fia, Márk. Az épület négyszögű udvar köré épült, lőrésekkel ellátott, háromemeletes, kerek tornyát domborműves őrző alakok díszítették, az emeleti bejáratához balusztrádos lépcső vezetett. 

Árkádos szárnyát, mely egyben a kastély legszebb része volt, Bethlen György és felesége, Nagykárolyi Klára kezdte építtetni, 1559-ben bővítették is. A saroktornyának egyik rozettás ablakán feltüntetett monogram – M. B. 1598 – szerint fiuk, Bethlen Mihály is részt vett a munkálatokban. A várkastély kerek bástyatornyai alatt, a meredeken emelkedő domboldalon százados fákkal teli park terül el.