A növények, virágok illata természetes, beszippantásuk mégsem mindig veszélytelen, ezt mindenki tudja, aki például allergiás, és egyből tüsszögni kezd egyes virágok közelében. Ismerős lehet az a jelenség is, amikor például a levendula szirmait, leveleit szétdörzsöljük. Ilyenkor a növények illóolajmirigyeit nyomjuk szét, kijuttatva azokból az illatért felelős anyagokat. Ezt követően a kezünk nemcsak illatos, hanem olajos érzetű lesz, ami abból adódik, hogy a növény illatanyagai – amelyek ez esetben illóolajok – alapvetően zsíros természetűek. Ez a tulajdonság biztosítja azt is, hogy az ilyen növényekből készülő illatosítók hatása tartós legyen. Vannak szintetikus illatanyagok is, amelyeket döntően kőolajszármazékokból állítanak elő, majd olajos anyagban oszlatnak el.

– Ahhoz, hogy ezek egészségi hatását megértsük, tudnunk kell, hogy a légzőrendszerünk felülete hatalmas: ha kiterítenénk, egy teniszpályányi területet tudnánk vele lefedni. Ezen a felületen vannak a hörgők, amelyeken keresztül a gázcsere végbemegy, feltéve, hogy annak nyálkahártyája rendben van. Viszont például asztmánál és gyulladásos betegségeknél az megvastagszik, és emiatt beszűkülnek a légutak. Ez áll annak hátterében, hogy ezeknél a betegségeknél nehézlégzés vagy fulladásos roham alakulhat ki. Más módon, de hasonló hatásuk lehet az olajos illóanyagoknak és az egyéb illatkomponenseknek is – mondja dr. Bittner Nóra PhD tüdőgyógyász, onkológus.

Főszerepben a nyálkahártya

Az illatanyagoknál az okoz gondot, hogy zsíros felületük révén bevonják a hörgők és a tüdőhólyagocskák felületét, ezzel gátolva a gázcserét. Létrejöhetnek az illatkomponensek miatt allergiás reakciók is, függetlenül attól, hogy azok természetesek vagy szintetikusak. A folyamatosan fennálló, komoly tünetekkel nem járó allergia is hordozhat veszélyeket, ugyanis állandó gyulladást tart fenn, ami miatt a nyálkahártya ugyancsak megvastagszik.

– Egészséges embereknél az illóanyagok nem feltétlenül okoznak direkt és azonnali rosszullétet, de idővel az ő hörgőrendszerükben is lerakódhat az olajos filmréteg, az ő nyálkahártyájuk is megvastagodhat, ami hosszabb távon légzési nehezítettséget okozhat. A diffúzorral légtérbe juttatott illóanyagok különösen problémásak, mert szemcséik mikroporlasztással jönnek létre, és a légzéssel nagyobb mennyiségben is bejuthatnak a mélyebb légutakba, tartósan alkalmazva irritációt és folyamatos gyulladást kiváltva ott – emeli ki szakértőnk.

Emiatt van az, hogy légtér-illatosítókat asztmás betegek és krónikus légúti problémákkal küzdők nem is használhatnak, és ellenjavallottak tüdődaganatos betegeknek is. Ugyanez igaz az olajos illatanyagokra. Illóolajokat persze régóta alkalmazunk például szaunában, de hatalmas különbség, hogy ez csak rövid ideig történik, és jellemzően kis dózisban.

Csak pár szippantás

– A szaunában párologtatott illóolajoknak jótékony hatása akkor lehet, ha valaki náthás, és eukaliptuszt, mentolt, fenyőt párologtat. Ezek inhalálása kicsit összehúzza a nyálkahártyát, ami átjárhatóbbá teszi a légutakat. Annyira hosszú ideig viszont már csak a hőség miatt sem vagyunk a szaunában, hogy káros hatások jelentkezzenek. Ezalól kivételt képeznek azok, akik például­ asztmások, vagy akiknek légúti hiperreaktivitásuk, valamilyen légzőszervi betegségük van. Náluk bármilyen hatásra jelentkezhet túlérzékenységi reakció, így esetükben ellenjavallott az illóolajok rövid távú alkalmazása is. Aki a virágporokra érzékeny, jellemzően érzékenyebben reagál az illóanyagokra is – emeli ki szakértőnk.

Egészséges embereknél az otthoni aromamécsessel sincs gond, hiszen arra csak pár csepp illóolaj kerül, ami hamar elpárolog, és a mécsesek sem égnek naphosszat. Viszont légúti betegségeknél és gyerekeknél ezek alkalmazása sem javasolt. Sokan használnak illatgyertyákat és füstölőket, de azokkal is körültekintően kell bánni.

– Ezeknél fontos a tisztaság, ugyanis az kulcsszerepet játszik abban, hogy ne képződjenek nagyobb irritációt okozó égéstermékek. Ezek belélegezve, inhalálva akkor is veszélyesek, ha azonnal nem fuldoklunk tőlük. Emiatt hosszabb távon és napi szinten füstölőt sem jó használni, mert ha ezt tesszük, akkor a káros anyagok lerakódhatnak a tüdőben, és gátolják a tüdőhólyagocskákon keresztüli gázcserét. Számolni kell az egyéni érzékenységgel is, van ugyanis, aki szereti például a szantálfát, és nincs miatta semmilyen panasza, míg mások befulladnak tőle – mondja dr. Bittner Nóra.

Ne legyen folyamatos

Az illatosítók közül főleg azokkal kell vigyázni, amelyek folyamatosan juttatják a levegőbe az illatanyagokat. Ezek különböznek a régi típusú, fürdőszobákban és mosdókban használt légfrissítőktől, mert azok szemcséi lényegesen nagyobb méretben kerülnek a légtérbe, így a légzőrendszerben nem juthatnak annyira mélyre, és nem is kerülnek folyamatosan a levegőbe. Másrészt a mellékhelyiségekben eleve kevesebb időt töltünk, mint a lakás többi területén vagy a munkahelyen. Az expozíciós idő itt nagyon fontos, mindig nézni kell, hogy egy adott térben meddig vagyunk.

– A hangsúly mindig az arányokon van. Az például nem jó, ha az illatosítót reggel bedugjuk a konnektorba, és estig illatárban időzünk. Ezt ráadásul nem is érezzük egy idő után – a szaglóhám nagyon hamar kifárad –, csak az, aki később érkezik az adott helyiségbe. Emiatt egy átszellőztetett, friss lakás mindig jobb, mint az illatosítók használata. Persze vannak helyek, ahol az ablakok melegebb időben sem lehetnek gyakran nyitva, vagy a külső zaj miatt, vagy mert éppen kintről jutnak a kellemetlen illatok a lakásba. Ilyenkor segíthetnek kellemessé tenni a benti hangulatot az illatosítók, de ez esetben sem jó ezeket órákig működtetni – hangsúlyozza szakértőnk.

Az autós illatosítók, elektromos párologtatók sem előnyösek, pláne, ha valaki sok időt tölt az utakon. Ez tartósan, több órán át alkalmazva ugyanazt a károsító hatást válthatja ki, mint a lakásban párologtatott változatok.

Óvatosan a szúnyogriasztókkal!

A szúnyogirtók vagy -riasztók ugyancsak porlasztással vagy égetéssel juttatják a levegőbe az illatanyagaikat és hatóanyagaikat, így ezekkel is óvatosan kell bánni. Az ilyen termékek hatását elvileg vizsgálják, de inkább abból az irányból, hogy mit tesznek a vérszívókkal, azt kevésbé nézik, hogy milyen egészségügyi hatásuk van az emberre. Jellemzően ezek is kőolajalapúak, és rovarölő anyagokat tartalmaznak. Semmiképpen nem jó, ha a koncentrációjuk magas szintet ér el a lakásban, ezért tartósan nem tanácsos ilyet sem használni. A legpraktikusabb, ha csak néhány tíz percre helyezzük a konnektorba (például lefekvés előtt), de éjjelre nem hagyjuk bekapcsolva. Fontos inkább arra törekedni, hogy a szúnyogok ne jussanak be a lakásba, aminek legpraktikusabb eszköze a szúnyogháló. Emellett arra is figyelni kell, hogy a kerti vízgyűjtő hordók szúnyoghálóval vagy régi függönnyel le legyenek takarva, és ne heverjenek szanaszét olyan edények sem, amelyekben panghat a víz (már egy pohárnyi vízmennyiségből is kikelhet ezer szúnyog).

(Fotó: Getty Images)