Régi térképek és egy ládányi lexikon vihető. Hörcsögketrec új lakóját keresi. A lean­derről levágtam pár ágat, nincs szívem kidobni – ingyenes kincsek kerületünk ­Facebook-csoportjából. Naponta olvasgattam, és csak ámultam, hogy mindennek percek alatt lett gazdája. Aztán lakásfestés után szembesültem azzal, hogy nem fogom tudni visszapakolni a bedobozolt ruhákat, könyveket, és nem is értem, egyrészt eddig hogy fértünk el, másrészt minek halmoztunk fel ennyi mindent.

Ekkor próbálkoztam meg először az adományozóoldal használatával. Aggódva tettem fel a könyvekből egy kupacot, ugyan kinek kellenének ezek a régi kötetek? Öt perc alatt elkeltek. Felbátorodtam, és egymás után posztoltam a színezőket, a gyerekruhákat, a maradék tapétát. A találkozások voltak a legjobbak. Jött pedagógus, hogy kézműveskedni tanítja a nyári táborban a gyerekeket, ezért régi újságokat szabnak szét, igen, a tapéta is jöhet. Egy fiatalember a menyasszonyának vitte egy régi székünket, hogy meglepetésként felújítsa. Egy lány pedig kézzel festett üvegben, saját levendulaszörppel hálálta meg a nagy táskányi könyvet. Ráéreztünk a dolog ízére, azóta sem dobunk el semmit.  

Borzasztóan sokat pazarolunk a világ ezen részén egyébként is, a csere, a használt újrahasználása a jövő, ami a következő nemzedéknek reményeim szerint sokkal természetesebb lesz. Ha valóban megtanítjuk nekik.

A pazarlásmentes életről ötleteket a 16. oldalon találnak.