Miért kellene egy szép, tehetséges, huszonkét éves fiúnak a konyhában ügyködnie, és pazarolni a drága idejét? Itt vagyok én, végre nyugdíjasként, bőven akad szabad vegyértékem a csiszatolásra és kotyvasztásra! Miért kérdezed, hogy nem drága-e az én időm? Persze hogy az, de egyelőre biztos hátteret kell teremtenem Petikének. Nehéz a jogi egyetem, sok a vizsga. Miért mondod, hogy nem Petike, hanem Péter, és miért emlegeted fel, hogy sokat lóg a teniszpályán, pedig a legdrágább sportok egyike, és rengeteget bulizik? Igenis sportoljon, hogy egészséges maradjon a tanulás mellett, és élvezze a bulikon, hogy szeretik a lányok! Addig jó, amíg nem stoppol le egy mellett, hiszen a társkereső csajok iszonyúan rámenősek és erőszakosak. Én azt mondom, ha a fiamra fáj a foguk, kössék fel a gatyájukat, és nyeljék be, hogy Petikém egy rántottát sem tud csinálni. Nem nevetsz velem? Elhagyott a humorérzéked? Látszik, Ildikó, hogy csak lányokat szültél, nem tudsz egy fiús anya fejével gondolkodni. 

Ilyen túlméretezett lányok, nők, anyukák nem hordhatnak bikinit, rövidke sortot és pólót, kiáltottam felháborodva a tavaszi nyaralás legelső napján, és eszembe sem jutott, hogy felületes, előítéletes és ostoba a kitörésem. Erre csak akkor jöttem rá, amikor összebarátkoztam a rokonszenves, XXL-es amerikai csapattal, és felfedeztem, hogy kiválóan érzik magukat a pluszkilóikkal is. Úsznak, futnak, röplabdáznak, táncolnak – remek salsaórákra jártam velük –, és csak egészségügyi okok miatt kezdenek fogyókúrázni. Nem azért, hogy igazodjanak a soványabb átlaghoz, nem azért, hogy megfeleljenek a megfoghatatlan és meghatározhatatlan társadalmi és ízlésbeli elvárásoknak, hanem azért, hogy kíméljék a szívüket, tüdejüket, lábukat. Mert valamennyien jóban voltak önmagukkal! Eszembe jutott róluk sok, nagyon szép magyar barátnőm, ismerősöm, riportalanyom, akik elégedetlenek a külsejükkel, az eredményeikkel, és egész életükben arra hajtanak, hogy szabályosak, elismerésre méltóak legyenek. Hiszen a megfelelési kényszer már kicsi korunkban belénk épül, aztán együtt növekszik velünk, végül hűséges társunkká válik felnőtt korunkra. Valamit mégiscsak tud a gyakran joggal kritizált amerikai iskola! Például beléd szuggerálja: értékes vagy. Persze az USA-ból és Kanadából érkezett lányok jelentős része összekeverte Budapestet, Bukarestet és Belgrádot; sorry, mondták lazán, majd memorizálták, hogy az én fővárosom Budapest, és magyar vagyok. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy Margaret, az egyik leghelyesebb lány a hetvenöt éves nagymamája esküvőjére utazott haza korábban. Úgy látszik, az önbizalmuk kitart egy életen át…