Talán a biológia
Gyerekkorom egy részét lakótelepen töltöttem, nagyon szerettem, ma is gyakran megjelenik az írásaimban mint helyszín. Később a szüleim Budafokon vettek egy házat. Kutyánk onnantól fogva mindig volt, és ez meghatározta az állatokhoz való viszonyomat. Nagy állatbolond vagyok, sokáig állatorvos akartam lenni. Az iskolában a rajz mellett a biológiát szerettem a legjobban, mert az élő testek működése nagyon izgatott. Azt hiszem, ez a tantárgy állt legközelebb a költészethez, bármilyen furcsán hangozzék is. Szerettem Éva nénit, a tanárunkat. Azonkívül a Szív utcai iskolában már elsőtől tanultunk franciául. A mai napig ez a számomra legotthonosabb idegen nyelv.
A francia nyelv
Az egykori Francia Intézet a Szekfű utca sarkán állt, közel az iskolánkhoz. Kölcsönözhettünk Pifet, meg Babar-könyveket. A Barba család is nagy kedvencem volt, később a Libri felkérésére le is fordítottam. Sok szerzőt ültettem át franciáról magyarra, többek között Guy Goffette, Anna Gavalda, Liliane Wouters műveit. A férjem skót, de ha valami bonyolultabb dolgot akarok elmagyarázni neki, akkor franciára váltok, szerencsére a franciát is anyanyelvi szinten beszéli. Két évig Párizsban jártam egyetemre, és azóta is gyakran megfordulok Franciaországban.
A gyerekek
A titkos nyelv is a francia lett itthon, mert a kislányom egyelőre még nem érti. Nem is olyan kicsi egyébként, tizenkét éves, rendesen kamaszodik. A fiam huszonhat, ő zenél, megtalálta az útját. Nehéz volt gyerekek mellett írni, koncentrálni, mégis folyamatosan jelentek meg könyveim. Amikor még nem tudtam írásból megélni, ólomüveg ablakok készítéséből tartottam fenn magunkat. Szerettem színes üvegekkel dolgozni, sok megírt történet üvegcsiszolás, forrasztás közben született. Ma azonban már kizárólag a könyveimből, az írásból élek.
