Somita, az hogy lehet, hogy rajtad egy fia ránc sincs? Mintha megállt volna veled az idő.
Puszta genetika, drágám. Nézd meg anyukámat a közösségi oldalán, nyolcvanhárom éves, de harminccal kevesebbnek látszik. Még mindig gyönyörű a bőre, a haja, és az arca ránctalan, mint az enyém. Viszont az én családomban a nők többsége erősen túlsúlyos, én nem, mert iszonyú önfegyelemmel visszafogom magam, nem habzsolok, és naponta legalább egy órát mozgok.
A fiatalság forrása az öt tibeti gyakorlat?
Mindennap azzal kezdek, aztán jön a jóga és a torna keveréke rám szabva. Minden álló nap elvégzem a napüdvözletet, majd az astanga­gyakorlataim következnek, utána pedig jöhet a súlyzó, mert nem akarok löttyedt karokat. Legyen csak az is szép feszes, szemnek kellemetes. Bevetek mindent, gumikötelet, lábsúlyt. Évekig jártam callaneticsre, jógára, egyéni pilatesre, és ma már magam rakom össze a mozgássoromat, attól függően, mit kíván éppen a testem. Most egy kis csípőnyitogatás, majd jöhet a hasizom, és előre a feszes popsiért! És akkor a kutyasétáltatást meg az úszást még nem említettem.
Hogy fér bele mindez a napjaidba? Nekem a huszonnégy óra sem elég.
Ó, kérlek, Klárika – mert él bennem egy precíz titkárnő is, akit így hívok – órára, percre előre beosztja a napjaimat! (Nevet.) Nézd meg a naptáramat, egy szabad lyuk nincs benne. Ezer dologba belelóg a kezem, kezdve a kurzusaimtól az előadásaimon át a weboldalaim kezeléséig, mert azokból is már hat van… Iszonyúan fel bírok pörögni, egy háromnapos hétvége semmi ahhoz, hogy le tudjak állni. Emlékszel a Hajdu centrifugára? Lekapcsoltuk, de kellett neki még néhány perc, hogy lelassuljon a pörgés. Úgyhogy etapokban gondolkodom, a nagy hajtással teli hónapokat mindig követi egy hosszabb töltekezés. Februárban lezajlott a 808 Nő Teremtő Ereje című megarendezvényem, ami őrült sok szervezést, e-mail-váltást, egyeztetést, felkészülést kívánt, és most elvonulok két hétre Rovinjba pihenni.
Egyedül? Meg fog ölni az unalom!
Ugyan, az unalmon túli világ a legizgalmasabb. Az maga a kiürülés, és arra a legalkalmasabb a vízpart. Konkrétan a vízfelszín csillogása és a fény játéka a csónakokon, házakon, fákon. Órákon át nézem a vizet, és úgy a második hét elejére leáll a fejemben a pörgés. Ezt a csodát a budakalászi bányatónál fedeztem fel magamnak, huszonkilenc évesen. A gyerekeimet elvittem óvodába, aztán fogtam egy elemes ébresztőórát, és kibicikliztem a tóhoz. Beállítottam délután négyre, de amikor csörgött, legtöbbször meglepődtem: hiszen még csak most jöttem! Órák tudnak elsuhanni úgy, hogy egy gondolat sem jár a fejedben, és ez óriási megkönnyebbülés, újra feltámad benned a teremtőerő. Most például meg fogom kérdezni magamtól, hogy szeptemberben van egy lyuk a naptáramban, mit kezdjek vele. Úgy érzem, valami új akar megszületni…
Elképesztő energiáid vannak! Elárulod, miért mentél ki a tóhoz annak idején?
Mert keletkezett egy csomó a hangszálamon, és a negyedik antibiotikumkúra sem segített. A gyulladás jel, addigra telítődtem a múltam fájdalmaival, nem lehetett az önismereti munkát tovább halogatni. Ott döntöttem el, hogy segítséget kérek egy kineziológus barátnőmtől, és ha hiszed, ha nem, már az első alkalom hatott. Ez a technika teljesen racionális alapokon nyugszik, egyszerűen csak figyeled, hogy az önmagadnak feltett kérdésekre hogyan reagál a tested. És az izomtónus soha nem hazudik! Ma már magamat tesztelem, és akár olyan egyszerű kérdésekre is választ kapok, hogy szükségem van-e valamilyen táplálékkiegészítőre. A gyerekeimen is alkalmaztam, az akkor kamasz fiam egyszer ki is akadt, amikor fájt a torka, és én azzal jöttem: „Mit nem mondasz ki, drágám?” „Anya, könyörgöm, van olyan, hogy az ember megfázik!” De én tudom, hogy minden betegség mögött lelki okok rejlenek, és ha oldod a stresszt, a traumát, a test azonnal gyógyulni kezd.