A néhai II. Erzsébet „kolléganője” 1972-től volt országa első embere, mégis csak keveset tudunk róla, pedig élete bővelkedik az érdekességekben.

Népszerű hercegnő

Margit a második világháború alatt született, alig egy héttel azután, hogy a náci Németország megszállta Dániát. Ikonikus fotó az az 1945-ös felvétel, amelyen édesanyjával, húgával, Benediktével és nagyapjával, Gusztáv Adolf svéd herceggel (a későbbi VI. Gusztáv Adolf király) kézen fogva áll a totyogós Margit egy épület lépcsőjén. A felvétel akkor készült, amikor Koppenhágát felszabadították. „Arra ébredtem, hogy emberek hangját hallom az utcáról… Aztán jött apám, és azt mondta: újra béke van, a háborúnak vége! Nem igazán értettem, hogy mindez mit jelent, de boldogságot éreztem. Mindig emlékezni fogok erre” – nyilatkozta pár éve.
Egészen tizenhárom éves koráig lehetetlen lett volna, hogy trónra kerüljön. Még 1850-ben fogadtak el a dánok egy törvényt, amelynek értelmében – nem túl modern módon – csak férfiak örökölhették a trónt. Mivel Margitnak nem született fiútestvére, a helyzet úgy állt, hogy apja halála esetén a korona bácsikájára, Knutra száll majd. Hogy mégis mi segített abban, hogy ez a férfiági örökösödés megváltozzon? Történészek szerint maga Margit, valamint testvérei, Benedikte és Anna-Mária népszerűsége. Így esett, hogy 1953-tól már IX. Frigyes legidősebb lánya lett az első számú trónörökös.

Nehéz örökség

Margit a hatvanas években szerzett filozófiából diplomát a Koppenhágai Egyetemen, majd Cambridge-be ment, ahol régészetet tanult. Ezt követően az Aarhusi Egyetemen vett fel kurzusokat, majd tanult a Sorbonne-on és a London School of Economicsban. Kiválóan rajzol és fest. A Gyűrűk Ura-könyvek háromszor is az ő borítójával kerültek a boltok polcaira.
A tanult és világlátott hercegnőre a szerelem is rátalált. 1966-ban a palota bejelentette eljegyzését Henri de Laborde de Monpezat gróffal, aki akkoriban a londoni francia nagykövetség egyik titkára volt. Margit pedig úgy integetett a boldogságtól a palota erkélyén, mint egy igazi mozisztár. Egy évvel később Koppenhágában megtartották az esküvőt is, és Henrik dán herceg lett, megszabadulva korábbi grófi rangjától. 1968-ban született meg az első gyermekük, Frigyes, akit egy évvel később Joakim követett.
Ha van valaki, aki pontosan átérezte azt, amit II. Erzsébet, akkor az Margit. Őt is mérhetetlenül megrázta édesapja halála, de ideje sem volt a gyászra, hiszen el kellett foglalnia apja helyét a trónon, csakúgy mint korábban Erzsébetnek. Margit erőt sugározva lépett ki 1972. január 15-én a Christiansborg-palota erkélyére, hogy a néphez szóljon. „Szeretett apám, a királyunk meghalt. Nagy bánat ért mindannyiunkat, de a legnagyobb bánat most az édesanyámé… A feladat, amelyet apám közel huszonöt évig végzett, most az én vállamon van. Imádkozom Istenhez, hogy adjon nekem erőt és segítséget ehhez a nehéz örökséghez. S kérem a nép bizalmát, csakúgy, ahogyan az apámnak is megadták.”

Mindent a monarchiáért?

Margit egy olyan korban lett uralkodó, amikor a dánok mindössze­ negyvenkét százaléka támogatta a monarchiát. A palota oldalán ma elérhető – kissé elfogult – adatok szerint ma már ez a szám nyolcvan százalék. Amikor interjút adott az uralkodásának negyvenedik évében, így beszélt: „A családunk nagyon hosszú történetet képvisel, mely az országunk története egyben. Az életünk a szolgálatról szól.”