A főszerkesztő levele.

„A fiatalok gőgösek, mert még nem törte meg őket az élet. Azt hiszik, mindent tudnak, és ebben mindig nagyon biztosak.” – Nem, ezt nem tegnap mondta a szomszédék fiáról a szemben lakó hölgy egy hangosabb buli után, hanem Arisztotelész jegyezte le könyvében időszámításunk előtt négyszáz évvel. A kutatók számtalan feljegyzéssel bizonyítják, hogy a generációk közti ellentét mindig is létezett, az idősebbek századokkal korábban pont ugyanazokat mondták a fiatalokról, mint manapság, a tizenévesek épp úgy viselkedtek a felnőttekkel, mint most. Annak jártunk utána szakértőkkel és érintettekkel, hogyan tudnánk egymáshoz közelíteni, milyen módszerek tennék lehetővé, hogy jobban értsük egymást. Fontosak a kapcsolódások, a minőségi idő, sokunknak ezt adták a nagyszülőknél töltött nyári vakációk, melyek emléke egy életen át elkísér. A Nők Lapja is egyfajta híd a generációk között, hiszen sokan először a nagyszülőknél olvastuk, aztán otthon, majd mi is megvásároltuk. 

Ugyanígy volt vendégszerkesztőnk, Grecsó Krisztián életében is, a nagymamája járatta a magazint, ő pedig kisgyerekként minden héten elolvasta, amikor a nagyszüleinél volt. Akkor még nem sejtette, hogy néhány évtized elteltével itt dolgozik majd vezetőszerkesztőként, ebben a lapban lesz rovata befutott íróként. Grecsó Krisztián igazi irodalmi rocksztár. A könyveit tömegek olvassák, nagy rajongótábora van, zenekarban játszik, telt házzal megy az életéről szóló darab. 

Továbbra is kötődik a laphoz, olvassa, rendszeresen ír nekünk. Kedveli az irodalom rovatot, az interjúkat, a szociális riportokat, elmondása szerint divat témában azonban erős hátránnyal indult. 

Most újra velünk ötletelt, új szempontokat, elképzeléseket vázolt. ­Szerettük, hogy itt volt, jó volt ismét vele dolgozni. Bízunk benne, hogy újabb hidat építettünk.