1.Tekirdağ – Rodostó Rákóczi-ház – Emlékház a tengerparton
Mindössze másfél órát kell autózni Isztambultól déli irányba, hogy a Márvány-tenger partján elérjük az egykori Rodostót. Modern nagyváros, kétszázezer főnyi lakossal – a városképhez a magas épületek, széles utak, elegáns hotelek és a mecsetek látványa egyaránt hozzátartozik. A távolban teherszállító hajók tűnnek fel a tengeren, a szállítmányozás, a kereskedelem évszázadok óta meghatározza a régiót gazdaságilag. A turisták többsége manapság előbb indul el a Földközi-tenger partjára nyaralni vagy Isztambult felfedezni, nem tudva, hogy ez a város ritka történelmi kincseket rejt természeti adottságai mellett.
A Rákóczi-emlékház természetes eleganciájával emelkedik ki a környező házak közül a tengerparton, értékeit azonban igazán akkor fedi fel, ha látogatói – többségében bolgárok, törökök, magyarok – belépnek a többszintes épületbe. A magyarokat nemcsak a látvány – a koszorúk és nemzeti szalagok szinte elfedik a Rákóczi fejedelemre emlékező márványtáblát –, de a magyar szó lepi meg igazán, amely a ház török gondnoka, Ali Kabul szájából hangzik el. Negyvenkét éve őrködik egy letűnt kor szelleme felett, meséli töretlen lelkesedéssel a magyar történelmet, a Rákóczi-szabadságharc hőseinek sorsát az idelátogatóknak. Az már csak egy magánéleti érdekesség, hogy magyar családjával él a városban.
A múzeumként funkcionáló kecses építményt faoszlopok tartják, ablakai a tengerre néznek: II. Rákóczi fejedelem és titkára, Mikes Kelemen pásztázta innen a messzeséget egykoron. Felemelő és szomorú látni a száműzetés helyszínét, még akkor is, ha tudjuk, hogy méltó életkörülmények között élt a fejedelem. Követőivel együtt – Bercsényi Miklós, Csáky Mihály, Eszterházy Antal – mintegy nyolcvanan, több házban kaptak elszállásolást III. Ahmed szultántól, megmenekülve így a császári elfogatástól.
Ebben az épületben vendégeket fogadott, nagy ebédeket adtak, lakóháza és kápolnája a Magyar utca másik végében állt. Róla és fiairól, feleségéről készült festmények, korabeli kéziratai, könyvek, ruhák, bútorai adják a kiállítás anyagát. A korhű környezetben, a legfelső emeleten található díszes terem láttán érteni meg igazán, hogy fejedelemhez illő megbecsülés övezte a magyar kolóniát. A Rákóczi-szabadságharc üldözöttjei Rodostóban élték életük utolsó éveit, II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1720-tól 1735-ig, hűséges titkára, Mikes Kelemen 1761-ig. Innen írta képzeletbeli címzettjéhez, „Édes néném” megszólítással a Törökországi leveleket, amelyből megismerhetjük itteni életüket, gondolkodásukat, önironikus humorukat is, amivel próbálták túlélni a nehéz éveket. Összesen kétszázhét írása keletkezett. Mikes Kelemen szerelmes is volt az egyik bujdosó lányába, de az végül egy idősebb, megözvegyült urat választott férjül. „Énnekem semmi okom nem volt hazámból kibujdosni, csak az, hogy nagyon szerettem a fejedelmet” – jegyezte le sorait a hűséges titkár.
2. Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékhelye – İzmit
A Márvány-tenger legkeletibb részén, az İzmit-öböl partján, a Seka-parkban rendezték be Thököly Imre és Zrínyi Ilona emlékházát (a kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum jegyzi), amely a házaspár szabadságharcban betöltött szerepéről tanúskodik, illetve arról a négy évről, amikor 1701–1705 között a közeli Kartepe-hegységben egy kis magyar kolóniát alkotva itt éltek. Egykori lakóházuknak már nyoma sincs, de a hegy oldalában fakadó forrásnál emléktábla emlékeztet rájuk. Különös tragédia sejlik fel Zrínyi Ilona életéből, mivel fiát, II. Rákóczi Ferencet és nővérét a munkácsi vár ostromakor elválasztották édesanyjuktól. Bár Európa leggazdagabb főnemesei közé tartoztak, többé nem találkozhattak, anya és fia száműzetésben haltak meg, nem messze egymástól Törökországban. 1906 óta Kassán található síremlékük. Zrínyi Ilona bronzreliefje az állandó kiállításon látható, a múzeum kertjében Thököly Imre felújított síremlékével tisztelegnek a fejedelem előtt.
3. Régészeti Múzeum – İzmit
A hatalmas, 1999-es izmiti földrengés során került ki a földből az a római kori leletanyag, amely a helyi múzeum anyagát adja. Az emberi alakokkal és növényi indákkal díszített frízek, szobrok, amforák, oszlopmaradványok Diocletianus császár idejéből származnak, az egykori Nikodémia területéről. A világ második legnagyobb Héraklész-szobra is ekkor került elő, amely az egyik legértékesebb darabja a gyűjteménynek.
