Úgy gondolom, egy írónak két fő feladata van: elmondani valamit, valahogy. Amikor forgatókönyveket írtál, ez utóbbi, azaz az írói stílus teljesen háttérbe szorult?

Amikor az ember filmet ír, nyilván megspórolja a leíró részeket. Megjelenik ugyan a stílusa a dialógokban, a karakterekben, a történetvezetésben, a humorban, de pont az az írói hang, ahogyan például lefest egy környezetet, nem kap teret. Most, hogy elkezdtem dolgozni a saját regényemen, érzékelem csak igazán, mekkora szabadságom van. Írok valamit, arról eszembe jut valami más, és azt is nyugodtan papírra vethetem. Egy forgatókönyv esetében nagyon fegyelmezetten, roppant célszerűen kell fogalmazni. A leíró részeket nem is arra szánjuk, hogy bárki elolvassa, az a rendezőnek, a díszlettervezőnek, az operatőrnek szól. Száraz, praktikus leírások ezek, ez a dolguk, felesleges is cizellálni, irodalmi stílusban megfogalmazni őket. A forgatókönyvírás speciális műfaj, mert az első pillanattól lehet tudni, hogy a végeredmény nem az én hangomon fog megszólalni. Amikor írok, hallok egy hangot a fejemben, látok egy képet magam előtt, de amikor ebből film születik, az teljesen másképp néz ki. Pont ez a szépsége is, hogy rengeteg ember fantáziája tevődik össze. A regényben ezzel szemben a saját hangomon tudok megszólalni.

Felvillanyoz ez az új élmény?

Igen, belevágtam, szeretném kipróbálni! Évek óta dédelgetem, pont ezért, mert magamat is tesztelni akarom, hogy milyen az, amikor a saját hangomon szólalok meg, amikor nem kell spórolni a betűkkel és a szavakkal. ­Érdekes új tapasztalás az is, hogy senki nem szól bele, de nem is támogat ebben a folyamatban.

Sokféle ötleted volt, vagy nagyon tudtad, mit akarsz?

Kitaláltam, hogy mit szeretnék csinálni, ez gyorsan ment, és ehhez lett aztán nagyon sok ötletem. Most már azt is látom, hogyan lehet ebből több könyv is, akár regénysorozat. Egyébként krimi lesz a műfaja, szórakoztató krimi. Örömmel tapasztalom, hogy bármikor, amikor van egy kis időm, rögtön ezzel kezdek foglalkozni. Egyelőre nem kínlódás az alkotás, teljesen motivált vagyok benne.

Így is fegyelmezett tudsz maradni, hogy nem „segít” senki, nincs határidő?

Rutinom nyilván van, azt már megtanultam, hogy ha valamit meg kell csinálni, akkor az ötlet jön, amikor jönnie kell. Nem várok ihletre, ezen már túl vagyok. A kényszer hozza meg az ihletet. Egyelőre nem kerestem meg kiadókat, nem is nagyon tud erről senki, pont azért, mert nem akartam rögtön az elején ezt a nyomást magamra tenni. Nincs leadási határidő, amire viszont nekem általában szükségem van. A határidő fegyelmezettséget ad, nincs apelláta, naponta legalább négy-öt órát a gép előtt kell töltenem. Most viszont, ha a nap nem úgy alakul, akkor nem csinálom, és emiatt egy kicsit aggódom. Illetve látom, hogy ez mennyiségben is mennyire más. Itt mindent le kell írni, mert nem fog a képekből kiderülni. Érdekes élmény. Megkerestem egy barátnőmet, akinek van tapasztalata könyvkiadásban, szerkesztésben, őt bevonom, és egy ponton a kezébe is adom majd az ostort, hogy biztosan elkészüljön a könyv. 

Miért pont krimit írsz? Ez lenne a komfortzónád?

Nem! Nagyon szeretem, de kimondottan nehéz műfajnak tartom. ­Kevés a jó krimi, és izgat, hogy meg lehet-e­­ jól csinálni. Filmben félnék is tőle, hogy nem feltétlenül mennének el rá a nézők. Tévében vagy ­sorozatban szívesen kipróbálnám. De regényben tudom, hogy működik, krimit szívesen olvasnak az emberek, sikeres műfaj. És kihívás is, ezért választottam. Nem akarok önéletrajzi regényt írni, nem akarom magamat megfogalmazni, én mindig történetekben gondolkodom. 

Melyek a kedvenc krimijeid?

Fiatal koromtól megvan a szinte teljes Agatha Christie-­életmű, elképesztő, milyen csavarosan és ravaszul gondolkodott. Érdekes, hogy kevesen ismerik Borisz Akunyint, pedig zseniális orosz író, és minden regénye másfajta irodalmi stílusban íródik. Igazi stílusbravúr, amit csinál. ­Nekem nagyon tetszik A csütörtöki nyomozóklub, ügyesen van ötvözve a humorral, fantasztikusan jó közeget mutat be. Az idős emberekre kevés reflektorfény irányul, Richard Osman pedig őket tette meg főhőseinek. Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúrája szerintem remek magyar krimi, nagyon filmszerű, jó lenne belőle filmet csinálni. J. K. Rowling (krimiírói álneve: Robert Galbraith) krimisorozata is óriási. Az a nő egyszerűen zseni, fantasztikus, ahogyan történetet sző. Mindig meglep.