Lelkesedik, átszellemül, de cseppet sem túloz. Az élet bőségéből beszél. Ölében kilencedik gyermeke, még anyából táplálkozik. A kicsi közbegagyog, kiigazítja, amit mondunk, szívesen tartana akadémiai székfoglalót, de letesz róla. Még tudja, tudálékoskodni hiábavaló. Inkább kiterjeszti csepp karját, párszor körberepüli a szobát, majd visszatelepszik szülője térdére.

Orgona ága, barackfa virága?

Egyszer egy kilencéves kislány megkérdezte, mitől ekkora a hasam. Mondtam, kisbaba van benne. Elcsodálkozott. Izgalmas kérdésekkel bombázott. Van-e benn takaró neki? Lenyeltem egy párnát is? Megnyugtattam, jó meleg van odabenn, takaró nélkül sem fázik a pici. Párna helyett belefúrhatja a fejét a méhlepénybe… Az anyai viselkedés részben tanult dolog, és ma sokszor nincs forrás. Egy hagyományos közösségben a felnőtt nő vagy várandós volt, vagy szoptatott, vagy vajúdott éppen, így nőttek fel a nemzedékek.

A későbbi dúla és nagycsaládos anyuka már a bölcsőben babázott?

Nagycsaládos közegben legidősebb lányként én terelgettem, igazgattam a sok kicsit. Játék baba helyett akadt bőven élő. A cicáink meg mindig az én ágyamba húzódtak be szülni. Lenyűgözött, hogy a macska négy-öt órán át dorombolva vajúdik. ­Aztán egy nyávogás, és hopp, ott a kicsi. Macskadúlaként kezdtem. 

Fura név a „dúla”. Honnan ered?

Ősi görög szó, a jelentése szolgálólány, tehát amikor a Bibliában Mária igent mond arra, hogy méhébe fogadja Jézust, a görög szövegben az áll: íme az Isten dúlája!

Itt is van szakosodás?

Vannak szülésfelkészítő, szüléskísérő és gyermekágyas dúlák. A veszteségdúla a csendes születést kíséri. Vetélésnél hatalmas szükség van támaszra. A hagyományokat jobban őrző társadalmakban haláldúla kíséri az agonizálókat. Az életért küzd a túlsó kapunál.

Az anyaság pofonegyszerű dolog, gondolhatjuk. Kell ilyen nagy feneket keríteni a körülményeknek?

Anyává válni ma erősebb életállapot-váltás, mint a nagy csinnadrattával megült esküvő. A legtöbb házasulandó pár eleve együtt él, össze van bútorozva. A baba születésével viszont az anya kapcsolatrendszere, időbeosztása, létállapota borul. Szüléskor tárva-nyitva áll a lélek, rettentő fontos a lezárás. A határ­vonalakat ünnepek jelzik.

Anyai fesztiválszezon?

Mindenkinek saját útja vezet a saját babájához, szüléséhez, életéhez. A szülő nő dönti el, milyen alkalmakat tegyünk emlékezetessé. Mexikó­ban csak a várandósság hatodik hónapjában gyűlik össze a család, és az anya kap a dereka köré egy ­piros fonalat, erre mindenki ráköt egy apró csengőt, díszt. Ezek az áldás, a védelem szeretet­ajándékai. 

A szülőszobára is viszi?

Az övet az anya a szülésre készülő ünnepen oldja le, a kilencedik hónap küszöbén. Nálam ez háromrészes alkalom, az elsőben az anya csenddel, énekekkel visszatekint arra, hogyan jutott el eddig a pontig élete aranyfonala mentén. Ezután a hozzátartozók, barátnők megáldják őt. Utána eszegetés-­iszogatás, kézműveskedés jön. A beszélgetést a dúla irányítja, szülési horrorsztorik betiltva… Legvégül tánccal ringatunk el babát-mamát.