.Az olvasói levelek jó részében viselkedészavaros kisiskolásokról panaszkodnak a szülők. 

Korábbról, az óvodai nagycsoportnál kezdem. Ugyanis sajnálatos tapasztalat, hogy sokszor az úgynevezett kiegyenlítetlen kognitív profilú – magyarán bizonyos képességeikben éretlen – gyerekeket az óvodából könnyűszerrel elengedik. Olykor egyenesen kitolják őket. Mondván, hisz már olyan jól számolnak, majdnem folyamatosan olvasnak… Igaz, a rajzaik kezdetlegesek, a kézügyességükkel, főleg a viselkedésükkel elemi gondok vannak – de majd ügyesednek az iskolában! Majd megérnek, megnyugszanak a többiek között! 

Ez sajnos nem így van. Az iskolába készülő nagycsoportos gyerekek fejlettségével, képességeik fejlesztésével az óvodában sokat kellene foglalkozni. 

Körültekintőbben kell felkészíteni őket az iskolára. Azt a kiegyenlítetlen kognitív profilt bizony ki kell szépen simítani. Ahol viszonylagos hiányosság van – rajzkészség, kézügyesség, ceruzafogás, ollóval bánás stb. –, azzal időben kell foglalkozni. 

Mert hiába okos az a gyerek, és ragyog, mint a nap, ha nem képes a legegyszerűbb viselkedési szabályokat sem követni. Ne nyomakodj a többiek hátán előre! Akkor válaszolj, ha kérdeznek! Ne szakítsd félbe azt, aki beszél! Sokszor a családban sem ismerhetik meg ezeket a normákat a gyerekek, azon egyszerű oknál fogva, mert sok családban már nincsenek ilyen szabályok. 

Persze hogy erősen frusztrálódnak, csalódnak az első időkben az iskolában. Mert bizony a többieket megelőzve sorra bekiabálják a jó választ és a helyes eredményt. És lám, mégis elmarasztalják, nem kapnak csillagot. S ott állnak értetlenül, hiszen ők jót, jól és okosat mondtak. És értetlen a család is.

Mivel ezek a gyerekek okosak, ezt vagy azt a részképesség-éretlenségüket valamilyen szinten képesek kiegyenlíteni. Próbálják visszatartani magukat a bekiabálástól, igyekeznek a rajzórán, stb. De minden éretlenségnek a kompenzálása mind több és több energiát igényel. S megjelenik a fáradékonyság, ami még a feladatmegoldás lassulásával is járhat.