Amikor először érkeztem Los Angelesbe, tele voltam előítélettel. Én ehhez túl bölcsész, túl… európai vagyok. De a reptérről kiérve egy szempillantás alatt történt valami: visszavonhatatlanul beleszerettem. Van itt valami semmihez sem fogható, ami elragadja az embert – már ha hagyja magához közel kerülni. Tíz év alatt összesen majd’ egy évet töltöttem ebben a gigantikus városban, és még mindig nem állíthatom, hogy ismerem. Ez azonban elég volt arra, hogy összeszedjem, mi az, amit bevennék képzeletbeli bédekkerembe.
Kezdjük azzal, hogy Los Angeles valóban gigantikus. Még ha bérlünk is autót (amennyiben nem szervezett utazáson leszünk, ez mindenképpen ajánlott), esélyünk sincs rá, hogy az útikönyvek által ajánlott legfőbb látványosságokat végigjárjuk néhány nap alatt. Így rögtön el kell engednünk a bennünk élő teljesítményturistát. A következő, amitől meg kell szabadulnunk, az az előítélet. Los Angeles mindaz, amit a filmekben látunk, és mindannak az ellenkezője is.
Ez az álmok és az angyalok városa, egyszerre dicsőséges, elbűvölő és buja, akárcsak egy harmincas évekbeli film noir femme fatale-ja.
Áldott és átkozott város, amely jellegzetes, égbe nyúló pálmafáival ezer másik közül is azonnal felismerhető. Rengeteg különálló városrész, egymásba fonódó és mégis különböző közösségek sokasága. Tulajdonképpen nem is egy város, hanem városok és városrészek szövete. Az ezeket artériákként összekötő autópályák és sugárutak rengetegében már elnavigálni is valóságos kultúrsokk. Ha pedig tömegközlekednénk, ezt leginkább az egyes városrészeken belül tehetjük meg – közöttük utazni már nagyobb kihívás. Érdemes az Uber és a Lyft nevű applikációkat használni, a hazai taxiáraknál olcsóbban juthatunk el velük A-ból B-be. Induljunk el tehát nyugatról kelet felé, és vegyük sorra, leginkább mit érdemes megnézni itt!
Görkorisok, utcazenészek
Ha láttunk már rózsaszínben és aranyban pompázó naplementét, emeljünk rá lapot, és nézzük meg valamelyik parti városból a jelenséget! Északon található a mindenki által ismert Malibu, ez a gazdagok vidéke. Ezt követi Pacific Palisades, a tiptop, csendes lakóövezet nagy magánházakkal, ezt át is ugorhatjuk! Utána Santa Monica következik, amelynek mólója, a Santa Monica Pier minden útikönyv fontos állomása – itt aztán minden megtalálható, amire úgy szokás hivatkozni, hogy a kaliforniai életérzés, hiba volna legalább bokáig nem belesétálni a Csendes-óceánba. Alatta van Venice Beach, amelynek sétányán a videóklipekből és filmekből ismert görkorcsolyások, zsonglőrök és utcazenészek váltják egymást – érdemes feloldódni a forgatagban. Ha egy picit tovább megyünk, keressük a Venice Canals Historic Districtet, meg fogunk lepődni: az 1905-ben épült negyedet a velencei csatornák mintájára álmodták meg.
Ugorjunk egy kicsit, és haladjunk északkelet irányba a Santa Monica Boulevardon, amely a már emlegetett közlekedési ütőerek egyik legfontosabbika. Egy idő után teljesen más világban találjuk magunkat, ez már a filmekből ismert luxus központja. Ha kibámészkodtuk magunkat a fényűző butikokban és galériákban (ezekbe bármikor nyugodtan betérhetünk, nem fognak kinézni), induljunk meg északnak a Beverly Drive-on: az út szélén tornyosuló pálmafák biztosan ismerősek lesznek. Ha kiértünk a Sunset Boulevardra, és azon keletnek fordulunk, egy idő után a Sunset Stripre érünk.
Isten hozott Hollywoodban!
A Doheny Drive-tól kezdve ez már bizony Nyugat-Hollywood. A Boulevard Sunset Strip nevű szakasza az 1920-as évektől kezdve az éjszakai élet egyik központja volt, éttermeiben és bárjaiban tobzódott a filmes élet színe-java. A hatvanas években az ellenkultúra központja volt, a hetvenes években a diszkóé, a nyolcvanas években pedig már a heavy metal rajongói is magukénak tekintették. Legendás bárjaiban mindenki fellépett: a Whisky a Go Go ma is menő koncerthelyszín, a Rainbow bar pedig nemcsak híres dalokban bukkan fel, de benne is felbukkannak híres előadók a mai napig. Itt van a Viper Room, a The Roxy Theatre, a Chateau Marmont – mára mind a popkultúra szerves részei –, ne lepődjünk meg, ha A listás hírességekbe botlunk esténként. Ha a La Breán felfelé megyünk két utcát, a híres Hollywood Boulevardra érünk – ezen a sarkon többek között Elvis Presley csillagával kezdődik a Walk of Fame, vagyis a Hírességek sétánya. Ha innen gyalog haladunk tovább keletre, a képeslapok Hollywoodjába érünk: itt aztán van minden, többek között a Chinese Theatre, ahol az Oscar-gálát is tartják, és egyébként egy díszes, régi mozi. Szuvenírboltok és jelmezbe öltözött emberek hada, közöttük turisták hömpölyögnek. Ha igazi, 1920-as évekbeli hangulatot szeretnénk, akkor a No Vacancy nevű bár lesz a kedvencünk, mely időutazást kínál az alkoholtilalom korszakába. Csak ne felejtsünk el asztalt foglalni, és csinosan felöltözni! A flip-flop, a rövidnadrág, a feliratos pólók ugyanis szigorúan tiltólistán vannak.
Csodálatos naplemente
Egy átmulatott este után remek alkalom nyílik egy kis kultúrára. Hollywoodtól délre, a Mid-Wilshire nevű városrészben található a LACMA, a város egyik legnagyobb múzeuma, előtte az ikonikus kandeláberekkel. Parkjában május és október között idén újra ingyenes dzsesszkoncerteket tartanak minden egyes pénteken, érdemes korán érkezni és jó helyre leteríteni a pokrócunkat! Ezzel átellenben található a nemrég nyílt Academy Museum, amely a filmkészítést ünnepli roppant szórakoztató formában.
Ugorjunk vissza Hollywoodba, és menjünk onnan is északra, a legendás Griffith obszervatóriumba. A Griffith Park tetejéről elképesztő kilátás nyílik, itt egyben letudhatjuk a Hollywood felirat fotózását is. Készüljünk fel rá, hogy hatalmas tömeg lesz, különösen naplementekor, amikor is káprázatos fényekben úszik az egész város. Érdemes jegyet váltani a planetárium valamelyik előadására: a jegy tíz dollár, az élmény rendkívüli. Ha időnk engedi, a Griffith Park alatti Barnsdall Parkban is megállhatunk kicsit: ennek tetején is csodás a kilátás, és itt található az egyik leghíresebb art deco épület, a Hollyhock House.
Irány a belváros
Ha a Sunset Boulevardon haladunk tovább, elérünk Silver Lake-be. Rengeteg zöldterület, menő vintage butikok, apró művészmozik: a metropolisz talán legeurópaibb része ez. Az itt található Echo Park a közepén álló hatalmas szökőkúttal szintén tipikus Los Angeles-i látkép. Innen már nagyon közel van a New Yorkot idéző belváros, amelyre a legnagyszerűbb kilátást a Dodger stadion mellől kaphatjuk: a White Knoll Drive tetején nem fogunk hinni a szemünknek!
Maga Downtown nehéz, sűrű, itt található a hírhedt Skid Row nevű rész is. Ide azonban kevés turista jön, a belváros fő látványosságai ugyanis a másik részen vannak. Szorítkozzunk néhány „kötelezőre”: a Walt Disney Hangversenyterem elsöprő lendületű, rozsdamentes acél íveivel mindenképpen megér egy látogatást. Itt van a The Broad, alatta a kortárs művészetek múzeuma, attól két sarokra a központi piac, ahol elképesztő mennyiségű étkezdét találhatunk. Attól nem messze a központi könyvtár art deco épülete, még néhány sarokkal lejjebb pedig a Grammy Museum, amely a zene szerelmeseinek nyújt majd informatív és interaktív élményeket. Downtownban sétálva ne felejtsünk felfelé is tekinteni, különösen a Broadwayen: az 1930-ban épült The Eastern Columbia Lofts épületét igazán kár volna nem szemügyre venni. Rengeteg izgalmas látnivaló és városrész van itt, de ne legyünk túl mohók, legyen elég egyszerre ennyi. Hiszen ha az embert elkapja a város hangulata, előbb-utóbb úgyis visszatér ide. Az pedig már egy másik hollywoodi történet.
Egy meglepő kulturális központ
Itt található több is a világ legnagyszerűbb múzeumai közül, és a bolygó legjobb egyetemei közül kettőnek is ez a város ad otthont. Filmstúdiói közül számtalan nyújt látogatási lehetőséget, ezek közül is a leghíresebb a Universal Studios, amely egy hatalmas szórakoztató-központ, a turisták egyik kedvence.
De Los Angeles az art deco építészet egyik fellegvára is, tele hatalmas parkokkal és lenyűgöző látványosságokkal.
Az 1930-as és 40-es években pedig valószerűtlen kulturális menedékhely is volt, amely meghatározta a német modernizmust. Ugyanis a város a náci Németországból elmenekült német művészek és értelmiségiek, például Thomas Mann, Theodor W. Adorno, Bertolt Brecht, Fritz Lang vagy Arnold Schönberg számára nyújtott második otthont, ezért Ehrhard Bahr nyelvész egyenesen „a csendes-óceáni Weimarnak” nevezte Los Angelest.
Mit együnk?
A városban virágzik a gasztronómia, gyakorlatilag nincs olyan ízvilág, amit ne találnánk meg. Tradicionális kaliforniai konyha nem létezik, ha ilyet kellene mondani, akkor az a mexikói lenne. Ha valamivel nem lőhetünk mellé, az bizony ez lesz: a városban végtelen számú mexikói étterem, street food és középkategóriás étkezde is van.
Tipikusan kaliforniai lánc az In-N-Out Burger, ahol olcsón kaphatunk – ugyan semmiképpen sem kímélő, de – nagyon Los Angeles-i burgereket. Ha édességre vágyunk, és a környéken járunk, a Beverly Center melletti Magnolia Bakeryt semmiképpen se hagyjuk ki. A banánkenyér pudingjuk messze földön híres!
Fotó: Getty Images, Unsplash / Matthew Lejune, David Vives, Profimedia.hu
