„Ha azt mondják rám, magyar vagyok, tiltakozom, mert vér szerint nem köt hozzájuk semmi. Csak a vietnámit és a franciát vállalhatom fel, de hát nem is beszélem a nyelvüket! Ha viszont a hazámról beszélek, Magyarországra gondolok, hiszen itt nőttem fel” – nyilatkozta még a rendszerváltás környékén Clavier Charlotte. Édesapja a francia hadsereg katonájaként Vietnámban szolgált, ám nem értett egyet a háborúval, ezért dezertált. Otthon súlyos büntetés várta volna, így a távol-keleti országban maradt. Családot alapított, majd elvált. Másodjára egy operaénekest vett feleségül. Abból a házasságból született Charlotte 1963-ban, Hanoiban. Hogy aztán a következő évben már Magyarország felé vegyék az irányt.
– Akkoriban a háborúk után sok félvér született, őket a vietnámiak nem igazán kedvelték. Tehát egyrészről jó, hogy eljöttünk, mert ott megbélyegeztek volna minket. Ugyanakkor édesanyámnak el kellett hagynia a családját – idézi fel a körülményeket Charlotte.
A szülők aztán elváltak, az anya egyedül maradt Charlotte-tal és az öccsével. Egy budapesti telefongyárban kapott munkát, ahol betanított munkásként nyelvtudás nélkül is boldogult. Később már elhelyezkedhetett műszaki rajzolóként is. Az apa a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnél dolgozott újságíróként.
Charlotte gyerekként néptáncolt és énekversenyeken indult. Járt egy ideig a balettintézetbe, utána a KISZ népi együttesében folytatta, majd dzsesszbalettozott is. Közben egészségügyi szakközépben tanult.
Jelen vagyok
Tizenhét évesen egy fiúval sétált a Margitszigeten, amikor a fotóművész Módos Gábor meglátta, majd leszólította az utcán azzal, hogy fotózni szeretné. Charlotte akkor még nemet mondott, idegenkedett a pózolástól. Később viszont elvállalt egy étteremfotózást, mert jó bulinak ígérkezett, hogy csak ennie-innia kell. Így indult a modellkarrierje.
‒ Amikor nőnapon először szerepeltem egy magazin címlapján, hóvirággal a kezemben, az iskolában kitették a faliújságra. Tiszta lányiskola volt. Mindenki gratulált. És mindenki utált – meséli. – A kinézetem miatt mindig akadtak irigyeim. Ráadásul az egyenes tartásom kicsit gőgösnek tűnhet. Pedig bennem nincs semmi vágy arra, hogy felhívjam a figyelmet magamra. Mégis, ha belépek egy térbe, akkor én ott vagyok, jelen vagyok.
Az érettségi után elvégezte a manökeniskolát úgy, hogy a jelentkezését Módos Gábor adta le a tudta nélkül. A vizsga után rögtön A kategóriás modellként dolgozott, de végül elkoptak a divatbemutatós munkák, a fotózás maradt.
Az R-GO évei
Pont amikor megalakult az R-GO, Környei Attila, a zenekar egyik alapítója egy divatbemutatón kiszúrta őt. „Attilát mintha fejbe lőtte volna egy mandulaszemű, csábos járású, keleti szépség. Meglátni és beleszeretni” – idézte fel Szikora Róbert egy riportkötetben. Környei azt kérte tőle, szerepeljen modellként a Bombázó című dal klipjében. Charlotte elvállalta a feladatot, amit csak alkalmi munkának tekintett. Akkor mutatták be Szikorának.
– Azt mondta, ő nem így képzelt el egy bombázót, mondtam, hogy én nem is vagyok az. Attila viszont meggyőzte Robit, hogy maradhassak – meséli. Így lett Charlotte az R-GO első gidája. A zenészek úgy érezték, jó lenne mellé még egy lány, ő pedig Varga Évát ajánlotta, akit egy sminkversenyről ismert. A műfajt saját maguknak tapasztalták ki. Az egyszerű koreográfiákat Charlotte állította össze. Párizsból hozott olyan anyagokat, amelyekből fellépőruhát varratott.
‒ Húszéves voltam. Az egész ország ismert minket, nem tudtunk lemenni a közértbe úgy, hogy ne vegyenek minket észre ‒ meséli. ‒ Viszont ennek az ára az lett, hogy a férfiak nehezen kezdeményeztek nálam.
Az erős személyiségek között kialakult nézeteltérések miatt Charlotte végül elköszönt a zenekartól, és Bécsben folytatta egy modellügynökségnél, majd dolgozott Németországban is. Amikor visszavonult a modellkedéstől, egy underground zenekarhoz csatlakozott énekesnek, majd vállalkozni kezdett. Butikokat nyitott ‒ a ruhákat Angliából hozta ‒, próbálkoztak pizzériával, a testvérével Amerikában is megnézték a lehetőségeket. Végül a családdal – édesanyjával és öccsével – Budapest belvárosában levesezőt nyitottak, amit Orientalnak neveztek el. Ma már két helyen is fogadják a vendégeket.
