„Aki megtanul a másikért élni, boldogságra lel” – Molnár Ferenc Caramel élete 5 mérföldkövéről mesél

Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? Molnár Ferenc Caramel, akinek tehetsége húsz éve a fél ország szeme láttára bontotta ki szárnyait, életének öt legmeghatározóbb tapasztalásáról mesél.

1. Kitartó munka

Már nagyon korán valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés lett úrrá rajtam, amikor zenét hallottam. Egy belső, ösztönszerű vonzódást éreztem. Gyerekként már dalokat írtam, ami egy eszköz volt arra, hogy elrejtőzhessek. Sokan úgy hiszik, zenésznek születni kell, én azonban nem hiszek az eleve elrendeltségben, nálam sokévnyi munka után érett be, hogy azt tudtam mondani, ez a szint már vállalható. Rengeteg emberben megvan a zenei affinitás, de az, hogy kiből lesz igazán sikeres művész, fanatizmus kérdése. Én mindennél jobban ezt akartam csinálni.

2. Reflektorfényben

Életem egyik legmeghatározóbb mérföldköve a 2004-es Megasztár tehetségkutató volt, ami megnyitotta előttem az utat az előadóművészet felé. Korábban fizikai munkásként dolgoztam, ez a műsor azonban nagyot lökött rajtam, megerősített, és kijelölte az irányt. Elhatároztam, egy életem, egy halálom, én ezt megpróbálom teljes lélekszélességgel csinálni.

3. Az igazi

Alapjaiban írta át az életemet az, hogy megismertem a feleségemet.­ Mellette, vele váltam felnőtté.­ ­Tizennégy éve ismerjük egymást. Kilenc éve vagyunk házasok.­ Az első pár év nehezen indult, és voltak pillanatok, amikor úgy éreztük, feladjuk, de mindig kiderült, nem tudunk egymás nélkül élni. Elhatároztuk, megpróbáljuk tudatosan működtetni ezt a kapcsolatot. Életem egyik legnagyobb sikere, hogy ezt képesek voltunk megteremteni. A környezetemben látom, az emberek nem tudnak kitartani egymás mellett, az első kudarc után eldobják egymást, és úgy gondolják, majd jön egy jobb, egy szebb. Én hiszem, a párunkban nem a nagy őt kell keresni, nekünk kell mindent megtennünk azért, hogy társunk számára az igaziak legyünk. Ez kemény munka, hiszen áldozatokkal, kompromisszumokkal jár, de aki megtanul a másikért élni, boldogságra lel.

4. Sorrend

Az apaság mindent átírt bennem. Teljesen megváltozott a fontossági sorrend: a gyerekek mindennapjai, boldogságuk, fejlődésük és jövőjük lett az első. Apaként egyszerre olvadozom, rajongok, miközben dolgozik bennem a felelősségérzet és a tudat, hogy a gyerekek olyanok, mint a szivacs, akár akarom, akár nem, mindent magukba szívnak. Magyarázhatok én bármennyit, azokat a mintákat veszik át, amikben élnek. Minden időpillanatban tanulnak tőlünk valamit. A nevelésükben nem vagyok görcsös, hiszem, ha a szeretet és a mély bizalom megvan, nagyot nem hibázhatok.

5. Impulzusok

Mozi, irodalom, kultúra: a személyiségem, a világnézetem szerves részei ezek. Fontos szerepet kap az életemben a vers, az irodalom, az, hogy gyerekként vers- és mesemondó versenyekre jártam, és megismerhettem a színpadot. Gyerekkorom óta nagy hatást gyakorolnak rám a filmek, vonz a sci-fi, a noire, a dráma és a krimik világa, de rajongok a magyar filmekért is. Mélyen belém égtek Koltai Róbert filmjei, a keserédes esetlenség, ami annyira jellemzője volt a kornak. Mindeközben nem tudok ellenállni a keleti kultúrának, rajongok India ízeiért, színeiért, a japán kultúráért, de megszólít a népzene, és persze minden apró elemében erősen él bennem tulajdon romaságom.

Fotó: Emmer László