A főszerkesztő levele.

Késő este van, apám szemüvegben a konyhaasztal felett görnyed, varázsol. Legalábbis én biztos vagyok benne. Mi más is lehetne, hogy egy sistergő pálcával ezüst cseppeket olvaszt, és egy vízzel teli csészébe csusszantja őket, amiben élénken tekeregnek a csillogó csodák? Ma már tudom, forrasztott, a régi rádió eltört bizgentyűjét.

Azóta is lenyűgöznek a szerelni tudó férfiak. Ha valaki saját kezével építi a házát, felteszi a gipszkartont, megszereli a villanyt, beüzemel minden villogó masinát a helyére. Elromlott? Hozom a szerelőládát. Manapság jól jön egy ügyes kezű családtag a háznál, rengeteget spórolhatunk, ha kisebb dolgokat magunk hozunk helyre. 

Jó hír, hogy semmiről nem késtünk le, felnőttként is megtanulhatunk néhány fogást, amivel aztán rengeteg dolgot megoldhatunk otthon. Egyre több tanfolyam indul, bicikliszerelés, kárpitozás, varrás, olyan tevékenységek, melyeknek elvégzésére szokásunk szakembert hívni, de miért ne csinálhatnánk meg magunk? Fontos, hogy ezek nem csak férfiaknak szólnak, nőket is szívesen látnak. Kolléganőnk elment egy közösségi szerelőműhelybe, forrasztott és figyelt, és azzal a jó hírrel tért vissza, hogy egy anyuka is simán megszerelhet egy kerékpárt.

Az alkalmazkodás a fennmaradásunk kulcsa, a változó időjárás, a csapadékhiány, a forró, októberig tartó nyarak átalakítják fűtési szokásainkat, nyári úti céljainkat, és hogy milyen növényeket nevelhetünk kertünkben, balkonunkon. Fókuszban rovatunkban összeszedtük, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a megváltozott körülményekből.