Amikor reggel felkeltem, még nem sejtettem, hogy ma forrasztani fogok – állok tűnődve egy blankolófogóval a kezemben. 

– Szerintem kezdődjön így a cikk! – mondja vidáman Sági András, aki a megelőző percekben végtelen türelemmel magyarázta nekem, hogy vágjam le a műanyag borítást egy vezetékről, mielőtt odaforrasztom… valamihez. A villamosmérnök végzettségű mesterem főállásban projektvezető egy német multinál, szabadidejében pedig elektromos készülékek javításával foglalkozik a szereldében. – A munkahelyemen a monitor előtt ülök egész nap, úgyhogy nekem felüdülés, hogy itt valami kézzelfogható dolgot csinálhatok – avat be András, aki a péntek délutánjait tölti itt. 

Gégény Noémi, a hely megálmodója szándékosan erre a napra hívott, mert általában ez a legsűrűbb. És valóban, délután ötkor legalább tízen nyüzsögnek bent egyszerre – turmixgépet szorongató külföldi diáklánytól a vízálló táskát varratni hozó aktivistáig –, magyar és angol szavak keverednek a gépek zajával. Amikor pár órával ezelőtt megérkeztem a tágas műhelybe, ezt a pörgést nehéz volt elképzelni – akkor csak egy visszafogott kislámpajavítás zajlott az egyik sarokban.

SZERELD MAGAD!

– Itt mindig valami jó kis dzsessz­ szokott szólni, nem tudom, miért van most csönd – fogad az eredetileg gyógypedagógus-úszásoktató Noémi, aki külföldi mintára hozta létre a budapesti Repair Cafét. – Egy barátnőmmel huszonkét éve alapítottuk a Para-fitt Egyesületet, amelynek keretében értelmileg sérült gyerekek sportoltatásával és fejlesztésével foglalkozunk. Folyamatosan bővül a tevékenységi körünk, mindig elindul a vezérhangya a fejemben, hogy csináljunk valami újat. Öt éve vágtunk bele a műanyag-újrahasznosítási projektbe egy kis műanyag-feldolgozó műhely megnyitásával, amely a fiataljainknak is elfoglaltságot nyújt, tavaly decemberben azt költöztettük át erre a helyre, amely szereldeként és közösségi térként is működik. 

Így már értem az egymás tetejére halmozott dobozokat, amelyek színek szerint szétválogatott műanyagreszeléket rejtenek. A flakonokat és kupakokat ledarálják, és különböző használati tárgyakat készítenek belőlük, például polcot, poháralátétet, kosarat, órát, és újabban már csempét is.

A hely fő profilja azonban a javítás-szerelés, ami teljesen ingyenes, viszont az ügyfélnek is részt kell vennie benne. Ezáltal személyes kapcsolat alakul ki a szakember és a kliens között, adott esetben pedig olyan ismeretekkel gazdagodhat az ide betérő, hogy legközelebb már maga is meg tudja szerelni az elromlott gépet. 

– Az elsődleges célunk megosztani azt a tudást, hogyan kell hozzáállni valaminek a javításához. Aki korábban egy csavarhúzót sem mert a kezébe fogni, az is megtapasztalhatja, hogy nem is olyan nagy ördöngösség valamit szétszedni és összerakni. Először sokan meglepődnek, hogy „ja, itt nekem is kell szerelnem?”, de utána kedvet kapnak. Van, aki kimondottan örült annak, hogy a saját kezével javíthatott meg valamit – magyarázza András. 

Ez utóbbit tanúsíthatom: bár csak egy részfeladatot hajtottam végre két vezetékdarab összeforrasztásával, közben gyermeki lelkesedést és örömöt éreztem. András a forrasztás helyi nagyköveteként sorolja, mi mindent lehet ezzel a technikával javítani (például­ elemmel vagy USB-ről működő készülékek elszakadt vezetékeit), de mindenkit óva intenék attól, hogy otthon a négy fal között csak úgy elkezdjen forrasztgatni (hálózati feszültséggel működő eszközök forrasztása pedig eleve csak villamos szakember felügyelete mellett biztonságos).

KÁVÉFŐZŐTŐL A SZÉKLÁBIG

Azok is igénybe vehetik a Repair Café szolgáltatásait, akik a megfelelő tudással ugyan rendelkeznek, csak éppen gépük vagy szerszámuk nincs hozzá. 

– A lányaim elvitték az otthoni varrógépemet, és az időnként felmerülő egy-két javításért nem vennék újat. Úgyhogy az itteni varrógéppel szoktam például nadrágot felhajtani, de most éppen egy széket hoztam, lötyög a lába, meg kellene szorítani – mondja Novák Julianna, aki a Práter utcából sétált el idáig, székkel a kezében.

Bizony, a javítás sokszor erőfeszítést, időráfordítást és türelmet igényel. Csábító gyorsan rendelni online egy új vasalót, amit akár már másnap ki is szállítanak. A gyorsabb és kényelmesebb megoldás azonban általában drágább, és nem környezetbarát. Szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy rászánjuk az időt egy kidobásra ítélt dolog megjavítására, de megéri: nemcsak spórolhatunk vele, hanem a Földnek is jót teszünk. 

A műhelyben tévé- és mobiltelefon-szerelésre nincs lehetőség, de egyébként minden jöhet, ami elektronikával működik: leggyakoribbak a konyhai kisgépek, de leheltek már új életet szintetizátorba, erősítőbe és hifitoronyba is. Emellett varrással és kisebb asztalosmunkákkal is foglalkoznak, mindenre külön szakember van. Például az eredetileg épületszobrász végzettségű Kiss Géza a kerékpárok szerelmeseként mindent javít, aminek kereke van: biciklitől a babakocsin át a kerekes-székig. A mesterekhez előre be kell jelentkezni időpontra, hiszen legtöbben ezt a főállásuk mellett csinálják, és nincsenek bent a hét minden napján. Persze gyakran előfordul, hogy valaki az utcáról esik be. 

– Múltkor a mellettünk lévő házból jött egy család, és csak úgy benéztek, hogy mi van itt. Aztán behoztak valamit, amiben tömítést kellett cserélni. Szerencséjükre pont itt volt Gyula: szétkapta nekik a gépet, és megcsinálta. De egyébként nemcsak innen a kerületből jönnek hozzánk, hanem mindenhonnan a városból. Sőt, javítottunk már kávéfőzőt a veszprémi kórház ápolónőinek is. Amikor egyszer jöttek Pestre, hozták magukkal a kávéfőzőt is – idézi fel Noémi.

SEGÍTSÉG ÉS ÖSSZEFOGÁS

Az említett Molnár Gyula napközben egy nagy építőipari cégnél karbantartó-villanyszerelő, és neve kezd fogalommá válni a Repair Caféban. Van, aki kifejezetten őt keresi. 

– Tegnap megjelent egy idős hölgy azzal, hogy a Gyulához jött. Leült, beszélgetett, kávézott, sütit evett, és várt. Amikor megjött a kollégám, kiderült, hogy a hölgynél otthon, a lakásában kellene­ megjavítani valamit. És akkor a mi Gyulánk hazavitte autóval a „közeli” Zuglóba, és megcsinálta, amit kellett – meséli nevetve Noé­mi. „Ma se keltünk fel hiába, ha segítettünk valakinek” – ez Gyula hitvallása, árulják el kollégái.

Sokszor az egyszerű szerelésnél többről van szó, egy-egy tárgynak érzelmi értéke van, azért ragaszkodik hozzá a tulajdonosa. 

– Nemrég valaki a nagymamája háború előtti lámpáját hozta be javítani. A vezetéke életveszélyes volt, valójában ki kellett volna dobni az egészet. De valahogy megcsináltam, mert nagyon sokat jelentett neki, és így tovább tudja használni – meséli Orlai János nyugdíjas villamosmérnök, aki András és Gyula mellett a harmadik elektronikai szerelője a helynek. – Egyszer egy néni olyan ősrégi turmixgéppel állított be, amilyenre még én is emlékszem fiatalkoromból. Annyira rossz állapotban volt, hogy nem lehetett megjavítani. Noémiék kitették a gép fotóját a Repair Café Facebook-oldalára, és másnapra három működő turmixgépet hoztak be a néninek ismeretlenek, mert látták, hogy ez milyen fontos neki.

Úgy sejtem, nem nagyon van olyan kérés, amire a szereldében nemet mondanak. Nemrég például levelet kaptak valakitől, aki végső kétségbeesésében tőlük kért segítséget a szomszédjában lakó idős pedagógus házaspár számára. Noémi kiment a fiúkkal, felmérték, mire van szükség, gyűjtést szerveztek, a befolyt összegből pedig bojlert cseréltek és akadálymentesítettek, minőségi változást hozva a kerekesszékes feleség addigi méltatlan életkörülményeibe. A szereldések rendszeresen együttműködnek a szomszédjukban található, hajléktalan férfiak és nők számára lakhatást biztosító Alföldi Átmeneti Szállással is – igyekeznek szebbé és élhetőbbé varázsolni a helyet, a bent lakóknak pedig műanyag-­feldolgozási munkák révén pénz­kereseti lehetőséget biztosítanak.

Ennyi önzetlen segítség láttán adódik a kérdés: mégis miből tartja fenn magát a Repair Café? A helyet önkormányzati pályázaton nyerték el, a finanszírozás közösségi költségvetésből történik. Ez persze önmagában nem jövedelmező, úgyhogy vállalatoknak szervezett workshopokkal és az újrahasznosított műanyagból készített használati tárgyak cégeknek történő eladásából igyekeznek némi bevételhez jutni.