Cakó Ferenc grafikusművész, a Sebaj Tóbiás atyja életének 5 mérföldköve

Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Kossuth-díjas grafikusművész, animációs filmrendező az alkotásaival már több nemzedéknek ajándékozott felejthetetlen pillanatokat.

1. HATVANÉVES BARÁTSÁGOK

Bár az ötvenes években nőttem fel, és a szegénység miatt a festőművész édesapám sem tudta eladni a képeit, csodálatos gyerekkorom volt. Édesanyámtól rengeteg szeretetet kaptam. Háztartásbeli volt, mint a legtöbb anyuka, akkor kezdett el dolgozni, amikor gimnázium­ba mentem, addig otthon tanult velem. Csomó barátot szereztem a környékről, többen velem vannak a mai napig, eljönnek a bemutatóim­ra, az előadásaimra, hatvanéves barátságokról beszélünk. Megmaradtak a régi kollégáim­ is, akikkel húsz évig dolgoztunk együtt. Sose áskálódtam, és nem szerettem pletykálni.

2. CARMEN ÉS TÓBIÁS

A szüleink művészeti vénáját nem feltétlenül örököljük, de a festőművész édesapám után az én pályám is a rajzkészségemre épült, az bomlott ki később festészetté és szobrászattá, mert a filmekhez a mozgó szobrokat is én mintáztam. Mindenféle nehéz­séggel együtt, mert az anyaggal meg kellett küzdeni: a báb eldőlhet, a gyurmafigura túlságosan megpuhul a meleg lámpáktól. Az első nemzetközi sikert az Ad astra című homok-gyurma filmmel értem el 1982-ben, 1988-ban az Ab ovo Cannes-ban Arany Pálmát nyert, és Claudia Cardinale adta át a díjat. 1995-ben a Hamu című film, amit az édesanyám emlékére készítettem, Arany Medve-díjat kapott. Olyan sorozatfilmekkel is foglalkoztam, mint például a Sebaj Tóbiás vagy a Zénó. Az élő homokanimációs előadást 1996-ban találtam ki: a nézők óriáskivetítőn követhetik, ahogy a homokba rajzolok, tehát bevonódnak nemcsak az alkotásba, hanem a lelki folyamatba is. Vivalditól a Carmenig sokféle zenére dolgoztam már ki animációt, több előadásomat nagyzenekar kísérte. A világon rengeteg helyre meghívtak vele.

3. EGYETEMES SZIMBOLIKA

Az illusztrációk, rézkarcok, festmények fontos elemei a pályámnak, általában évente, kétévente rendezek a képeimből kiállítást. Sok könyvet illusztráltam, legutóbb például a János vitézt Petőfi Sándortól, amihez nagyjából nyolcvan homokrajz készült. Természetesen a társadalmat, az emberek sorsát, a magam sorsát is beleszövöm az alkotásba, de lényeges, hogy a képi világ szimbolikáját Japántól Olaszországig mindenhol megértsék.

4. AZ ALKOTÁS ÖRÖME

Az apaság fantasztikus, a gyerekekkel ma is nagyon szeretettel teli a kapcsolatunk. A lányom elvégzett egy közgazdasági iskolát, de végül divattervező lett, már gyerekkorától annak készült. 2020-ban az év divattervezőjének választották. A fiam szinte ugyanazokban a képzőművészeti szakközépiskolai és főiskolai termekben tanult, ahol én, csak majd’ harminc évvel később. Ő szobrász lett, illetve egy festő barátjával élő festék- és homokanimációs előadásokat tartanak. Minket tehát a szeretet mellett a művészet is összeköt.

5. A KÉZMŰVES MUNKA DICSŐSÉGE

Szeretem a mediterrán gondolkodásmódot, szívesen utazom Görögországba, Spanyolországba, Olaszországba, és mindenütt, ahol lehet, végignézem a képtárakat. Szinte felfoghatatlan az a rengeteg emberi munka, ami például Olaszországban koncentrálódik, több mint kétezer év rakódik egymásra. Végtelenül becsülöm a kézművesek munkáját, a szobrásztól a kőművesig mindenkiét, mert az én hivatásom is ilyen. Nem nagyon használok komputert, kézzel alkotok mindent, bábfilmet, gyurmafilmet, homokanimációt, ráadásul végig állok munka közben. Immáron ötven éve.

A kép forrása: Cakó Ferenc