Kedves Dorka, évek óta fennálló problémámmal keresem. Feleségemmel húsz éve vagyunk házasok, három iskolás gyerekünk van. A nyarakat az első pár évben nagyon szerettük, de lelkileg-anyagilag évek óta már csak belerokkanunk. A szüleim Erdélyben élnek, feleségem családja százötven kilométerre tőlünk. Mindketten dolgozunk, de nem keresünk annyit, hogy táborról táborra menjenek a gyerekek, a nagyszülők egy-egy hétre tudják őket vállalni, de nem is szeretnénk, ha egész nyáron távol lennének. Nem technikai, inkább lelki tanácsát kérem: mi segíthet nekünk, szülőknek, hogy ne szorongjunk már áprilistól azon, hogy hogyan oldjuk meg a nyarat, ami elvileg az év legszebb időszaka lehetne? Megvallom őszintén, én már attól is rettegek, hogy a házasságunk is rámegy, mert minden augusztusban annyit veszekszünk, mint amennyit az év többi hónapjában összesen nem…
Magamban nyárszorongásnak hívom a fönti levélben taglalt, szülőknél gyakran tapasztalt jelenséget. Én sem a kivétel vagyok, aki erősítené a szabályt, hanem a sokak egyike, aki évek óta kutatom a kiutakat, túlélési praktikákat.
Általában az anyák vállát jobban nyomja a sok nyári feladat, ami nemritkán vezet elmagányosodáshoz, ezért is örültem, hogy egy édesapa írt, mutatva, hogy a megoldás keresése lehet közös projekt.
Amikor már egy nehézség nem előrenyom, amikor nem tudunk változtatni, csak gyűlik a feszültség, az azt mutatja, hogy az eszköztárunk kiürült vagy elavult. Az első években szülőként az újdonság ereje még benzin a gépezetben – egy félévestől elolvadunk, amikor először gázol a Balatonba, de egy tizenöt évestől már ritkábban. Sok minden unalmassá válik, a rutinok kiölik az örömöt – naponta többször enni adni tíz-tizenöt év után már kevés embernek töretlenül élvezetes. Lehet, hogy elértünk abba a szakaszba a párkapcsolatban is, hogy jobban esne egymásból többet kapni, mint lángosból, de nincs erőforrásunk a másik felé lépni, így többet közeledünk az ételhez.
Mindenkinek működő megoldás ebben a témában sincs, sajnos vagy sem. Viszont módszer ajánlható! Érdemes ásatást végezni: átbeszélni, tudatosítani, hogy mi szokott a legnehezebb lenni lelkileg, melyik időszak látszik ismétlődően kritikusnak, hol szükséges nagyobb megtámasztás? A fönti levélben például egyértelműen kiugrik az augusztus mint mumus. Innentől jöhetnek a kérdések: augusztusban küldjük a gyerekeket táborba és/vagy a nagyszülőkhöz, hogy tudjunk levegőt venni, vagy jobban működne, ha inkább július második felében nem lennének velünk, hogy tudjunk erőt gyűjteni a nyár utolsó heteire?
