– El sem hiszem, hogy jövő héten már június! – mondja az értekezleten a kolléganőm.
Június? Nálunk még akad néhány csoki­tojás húsvétról.
Annyi dolgunk van, olyan gyors a világ körülöttünk, hogy néha az az érzésem, átszáguldunk a heteken. A hétfő nehezen kezdődik, délre beindulunk, aztán estefelé befejezzük, és kis túlzással itt is a hétvége. Jó lenne kicsit lelassítani. Visszahozni gyerekkorunk nyár-érzését, amikor szinte toporgott az idő, szép nyugodtan folyt egyik nap a másik után, különösebb izgalom nélkül, néhány hosszabb ­regénnyel, lusta reggelekkel, bevásárlással, postával, az esti közös tévézéssel.
Most több elmélyülős olvasmányt hozunk, hogy segítsük a lassulást, adjunk időt magunknak lapozgatni.
Hagyományos sütiket készítettünk egy tanfolyamon (24. oldal), mindenkinek aranyat ér, akinek nem volt alkalma otthon megtanulni a konyhai fortélyokat. Keresztes Ildikó elmondja
nekünk, hogyan gyógyul betegségéből (12. oldal), és miért gondolja, hogy szereti őt a Jóisten. Lackfi János csodaszép írásában megismerjük egy gyerekszívsebész munkáját (38. oldal), Fókuszban rovatunkban
(16. oldal) választ kapunk arra, mit illik adni ma egy esküvőn, és miért vidéken tartják a legtöbb lagzit. A pedagógusnap is jelzi, hogy nemsokára vége a tanévnek. Mi egy összeállítással köszönjük meg a tanároknak, hogy tanítanak, kitartanak, értéket teremtenek mindennap.
Régvolt nyarakról, kamaszéveink közös emlékeiről olvashatnak egy vidám cikket; sokan nosztalgiával gondolnak a lebetonozott játszóterekre, az elnyűhetetlen Csepel biciklikre, a nagyszülőknél töltött hetekre.
Olvassunk ma ráérősen, pont, mint azokban az években.