.Nem képes figyelni a gyerek! – írja segítséget kérve jó néhány szülő. Mielőtt ötleteket adnék, elmondom, mi történik figyelem terén „odabent a fejben”.
Az iskolai terhelhetőséget és így a teljesítményt – kisiskolásokról van szó – az a képesség határozza majd meg, hogy mennyi ideig képes a gyerek figyelni. Ennek felelősei az agyban a homloklebenyek. Pontosabban azok érettsége. Tipikus helyzet, amikor az iskolapszichológus és a tanító néni teljesen más véleményt formál egy-egy „problémás” gyerekről.
A pszichológus azt jelzi, hogy együttműködő, feladattudata egyre jobb. Mit lát az osztályban a pedagógus? Továbbra is szétesik a gyerek, nézelődik, jobbra-balra forog, ahelyett, hogy a feladatát végezné. Mi áll e kétarcú megítélés hátterében?
Ha csak egyetlen felnőtt foglalkozik a gyerekkel, akkor annak csak egy-egy dologra és arra az egy emberre kell figyelnie. Ezért a figyelemért a bal homloklebeny felelős, az a dolga, hogy a rövid ideig tartó figyelmi képességet előhívja. Ezzel szemben a közösségi létben, az osztályközösségben a jobb homloklebeny figyelmi készségei működnek. Ha működnek…
A jobb félteke elülső része a tartós figyelmet vezeti. A szövegértési feladatok sikere például ezen a figyelmen múlik. Az agy elülső részének van még egy fontos feladata: szűri az ingeráradatot. Ami fontos az adott feladat megoldásakor, arra ráirányítja a figyelmet, a többi eseményt, mint például a külső hangokat, a zajt vagy a mozgást kiszűri.
A homloklebeny ilyen irányú érését főképp a finommozgások segítik elő. Ezért fontos a kicsiknél az aktív, két kézzel végezhető kézműveskedés. Papírhajtogatás, gyurmázás, agyagozás, a quillingtechnika, ami papírcsíkokkal való játékot jelent – mindegyik sokat segít. Az egyszerű horgolás, a tűvel öltögetés: ezek a finom ujjmozgások szintén az agy érését segítik.
Az ilyen kétkezi bütykölés közben tanulja meg az agy, hogyan kell a két kézre és a létrehozott alkotásra is figyelni: ne dőljön le, ne kenődjön össze, ne mozduljon el, és így tovább. S ami aztán a tartós figyelmet hosszú távon erősíti, az a siker. „De szép lett a bögréd, amit agyagoztál!” A siker és a dicséret nyomán erősödik a gyerek biztonságérzése, fejlődik az önbizalma.
Bármilyen kétkezes bütykölést érdemes megszerettetni vele. Ha például nem szívesen agyagozik, mert még nem elég erősek a kezei, ujjai, akkor próbálkozzunk a papírhajtogatással. A lányok díszítőösztönükkel könnyen rávehetők az origamira, az említett papírcsíktechnikára, ezek hatásosan fejlesztik az összeszedett figyelmet.
A fiúknál a papírrepülő-hajtogatás lehet nyerő. Itt járulékos nyereség, hogy játék közben rájönnek, a pontosság lényeges. Ha a repülő két szárnyát nem pontosan egyformára hajtogatták, nem fog jól repülni.
Még a kevésbé ügyes gyereket is vonzza egy-egy újszerű, kreatív „játék”. Még mindig nem tud csomót kötni? Nem sikerül masnira kötnie a cipőfűzőt? Ezeket gyakoroltatni kész kínszenvedés. A játék az más!
Például a ceruzahegyezőből kiforduló forgácsból hihetetlen gazdag világot lehet alkotni. Aszfaltkrétával szintén nagyszerű művek készülhetnek a járdán. Ha az könnyebb, fessünk az ujjunkkal, akár együtt.
Térjünk vissza a tartós figyelemre. Ezt, különösen a fiúknál, az időben elnyújtott, egyre hosszabb ideig tartó, egész testre irányuló mozgással érlelhetjük. Legjobban a rendszeres kirándulással. A rövidebb, majd egyre hosszabb gyalogos vagy kerékpáros túrák (fél óra, egy óra, két óra – csak fokozatosan) mellett a rendszeres úszás, netán a lovaglás is észrevétlen figyelemnevelő.
Illusztráció: Szűcs Édua
