A 21. század egyik legnagyobb vívmánya, hogy tovább élünk. A történelem során soha nem élt annyi hatvanöt év feletti ember a Földön, mint napjainkban, akik egészségesebbek, tovább dolgoznak és tovább élnek, mint valaha. A vívmányhoz azonban egy hatalmas kudarc is kapcsolódik, nevezetesen, hogy hiába élünk tovább, megöregedni annál kevésbé szeretnénk. A társadalmi elvárás is az, hogy tegyünk meg mindent ellene, és ez különösen a nőkre igaz.
Ennek egyik következménye, hogy a szórakoztatóipar nem számol az idősekkel. Veterán színészeket és színésznőket eddig leginkább csak mellékszerepekben láthattunk, gondolataikat, aggályaikat, vágyaikat aligha ismerhettük meg részletesen.
Persze azért eddig is voltak kivételek. Magyarországon is nagy sikerrel futott az Öreglányok című sorozat, amely 1985 és 1991 között készült, és összesen hét évadot élt meg. Érdekes megjegyezni, hogy eredeti címe The Golden Girls volt, ami jól megmutatja, hogy tőlünk nyugatabbra már harminc-negyven évvel ezelőtt is mennyire más volt a retorika. Míg az eredeti cím a golden, azaz arany jelzővel illette ezt a korosztályt, itthon simán rájuk aggattuk az „öreg” jelzőt. A mi kultúránkban kedvesnek hat az öreglány szó, így volt ez akkor, és talán most is. A sorozat egyébként négy idősödő egyedülálló nőről szól, akik közös otthonban élnek Floridában.
Vagy ott volt például a Gyilkos sorok, amely szintén a nyolcvanas-kilencvenes években készült. Főhőse, Jessica Fletcher regényíróból avanzsált nyomozóvá, és megmutatta, hogy az idősebbek is lehetnek olyan éleseszűek és okosak, mint a fiatalok. Columbo is ezt tette, igaz, ő már a hetvenes években elvarázsolta a nézőket a részletek iránti rajongásával… és drapp ballonkabátjával. Ezek a nagy sikerű sorozatok azonban nem mutatták meg az időskor igazi arcát, nem törekedtek arra, hogy ledöntsék az öregedéssel kapcsolatos tabukat. Egyszerűen csak megajándékozták a nézőket néhány szerethető karakterrel, akik történetesen nem fiatalok.

Szemléletváltás a szórakoztatásban

Néhány évvel ezelőtt azonban valami megváltozott. Egyrészt a tabudöntögetések korát éljük. Ma már hangosan ki lehet mondani például azt a szót, hogy menopauza, ami nem kis eredmény. Egyre több törekvés és mozgalom épül arra, hogy az élet a fiatalkor után is élet, hogy a B oldalon is történhet még velünk kaland, izgalom, siker, szerelem, és nem csak az a dolgunk, hogy várjuk a halált.
A szemléletváltásban talán az is szerepet játszik, hogy elérték a nyugdíjaskort olyan ikonok, mint Jodie Foster, Helen Mirren, Jane Fonda, Robert De Niro, Jack Nicholson vagy épp Michael Douglas. És látni akarjuk őket! Csak azért, mert hatvan-hetven-nyolcvan évesek, attól még kíváncsiak vagyunk rájuk, nem a süllyesztőben akarjuk őket elveszíteni.
És idősebbek lettek a sorozatkészítők is. A Jóbarátok egyik alkotója, Marta Kauffman 1956-ban született. Az ő nevéhez köthető a Grace és Frankie című népszerű sorozat, amelyről mindjárt bővebben is szó esik. Aki mindkettőt látta, annak biztosan feltűnt, mennyire hasonlít a Jóbarátok Phoebe karaktere a Grace és Frankie­ Frankie-jére. Mintha a bohókás filantróp nyugdíjas változatát látnánk!
Nyilván nem a fiatalok fognak az idősekről történeteket gyártani, azonban elérte az időskort egy aktív réteg, aki most is alkotni szeretne, de már nem tudja, vagy nem is akarja a fiatalokat megszólítani. Persze az, hogy egy sorozat idős embereket tesz a főhőseivé, nem jelenti, hogy a fiatalok számára élvezhetetlen, sőt! A már említett és a témában mindenképp forradalminak számító Grace és Frankie, valamint a Kominsky-módszer nem csak annak a korosztálynak szórakoztató (és tanulságos), amelyről szól, kimondottan népszerű a fiatalabb generációk körében is.

Szerelem, szex, reuma

És hogy mitől forradalmi a Grace és Frankie? Az első évad 2015-ben készült, lassan tíz éve, tehát nem túlzás azt mondani, hogy akkor kezdett az idősekről mesélni, amikor ezt még gyakorlatilag senki más nem tette. A Grace-t alakító Jane Fonda hetvennyolc éves volt, amikor a sorozat elkezdődött, és nyolcvanöt, amikor az utolsó évadot forgatták, a Frankie szerepében brillírozó Lily Tomlin pedig mindössze két évvel fiatalabb nála. Tehát nemcsak eljátsszák, hogy nyolcvan körül vannak, hanem tényleg annyi idősek. És mint kiderül, léteznek ambícióik és vágyaik, szeretnének jól kinézni és jól érezni magukat, független és sikeres életet élni. Nem öreg nénik, akik csak a kerttel és az unokáikkal vannak elfoglalva, sőt! Nyíltan beszélnek az öregedésről és az azzal járó testi-lelki bajaikról, látjuk őket jókedvükben, de úgy is, ahogyan egyikük felsegíti a másikat a vécéről az elhatalmasodott ízületi gondok miatt. Tanúi vagyunk, ahogyan temetésekre járnak, vagy szembenéznek a magánnyal, sőt, a halállal is. De közben olyan szórakoztatók, hogy az ember végre elhiszi: idősnek lenni nem a világ vége.