Nem tudom, mások hogy vannak vele, én a 2001-es Bridget Jones naplóját imádtam, és akárhányszor újra tudom nézni – akár Udvaros Dorottya szinkronjával, akár az eredeti angol nyelven –, az utána következő részek viszont kevésbé hagytak mély nyomot bennem.­ A másodikra még úgy-ahogy emlékszem, ez volt a 2004-es Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!, amelyben kedvenc főhősünk Mark és Daniel között őrlődik, illetve ­Madonnát énekel egy thaiföldi börtöncellában. Ezután jó hosszú kihagyás következett a 2016-os Bridget Jones babát vár című harmadik felvonásig, amelyből Hugh Grant kimaradt (helyette egy másik sármőr, A Grace klinikából igazolt Patrick Dempsey szerepelt), Bridget szült egy gyereket, majd ellovagolt a napfénybe Mark Darcy­ oldalán. Ez a rész azzal ért véget, hogy a halottnak hitt Daniel Cleaverről kiderült, mégis él, előkészítve ezzel a terepet Hugh Grantnek a visszatérésre egy esetleges folytatásban. Most, közel tíz évvel később ez bekövetkezett, és újra együtt láthatjuk a legendás Zellweger–Grant-­párost. De hogyan alakult azóta a két színész élete a való életben? Hát nem úgy, mint egy romantikus vígjátékban. 

Hová tűnt Renée Zellweger?

A most ötvenöt éves színésznő a harmincas évei elején járt, amikor a Bridget Jones első részével igazi A listás szupersztár lett, és minden esélye megvolt rá, hogy szép, egyenletes ívű karriert fusson be. Mégsem így történt. Voltaképpen már az is kisebb csoda, hogy a sovány, nem dohányzó, texasi színésznő megkapta a teltkarcsú, láncdohányos, ízig-vérig angol Bridget szerepét. Zellweger gyorsan magára szedett tíz kilót, gyógynövényes cigarettát pöfékelt egész nap, beszédtanárhoz járt, és három hetet dolgozott inkognitóban egy londoni kiadóvállalatnál, hogy minél hitelesebben alakíthassa a címszereplőt. Az átváltozás nemcsak a fanyalgókat és kételkedőket győzte meg, hanem a kritikusokat is: a színésznőt az összes fontos filmes díjra jelölték. Ezután egyik csodás szerep jött a másik után. A Chicago című filmmusicalben nyújtott alakítása Golden Globe-ot ért, a Hideghegy című háborús dráma pedig meghozta élete első Oscar-díját is. A Bridget Jones második része, majd a Beatrix Potter írónő életéről készült film még sikeres volt, ezután viszont kifejezetten szerencsétlenül alakult a színésznő karrierje. Hiába dolgozott együtt nagyszerű kollégákkal – például George Clooney-val és Bradley Cooperrel –, valahogy mégsem futottak be a filmjei: volt olyan, amelyet csak négy évvel a forgatás után mutattak be, és olyan is, amely végül nem is került a mozikba. Ezután Zellweger hat év szünetet tartott, és teljesen visszavonult a színészettől. Sok időt töltött a farmján Connecticutban, forgatókönyvíró-kurzusokra járt, és kifejezetten élvezte, hogy a „radar alatt” élhet. A remeteéletet csak egy ízben törte meg: 2014-ben részt vett az ELLE Nők Hollywoodban partiján, a sajtó pedig felkapta, mennyire máshogy néz ki az arca, mint korábban. Számos hírportál felismerhetetlennek nevezte, a közösségi médiában pedig azon vitáztak, Zellweger vajon műtéti úton változtatta-e meg a külsejét, vagy csak egyszerűen megöregedett. Mivel az indulatok nem csitultak, a sztár kénytelen volt nyilatkozatban reagálni: „Örülök, hogy az emberek szerint másképp nézek ki! Más, boldogabb, teljesebb életet élek, és nagyon örülök, hogy ez talán látszik rajtam.”

Méltó visszatérés

Zellweger karrierje a 2010-es évek közepén kezdett feltámadni. A Bridget Jones harmadik részét örvendezve fogadták a nézők, és a kritikusok is szerették, de az igazi nagy dobás a 2019-es Judy című film volt, amelyben Zellweger Judy Garlandot alakította. A színésznő maga énekelte a filmben elhangzó dalokat, ráadásul ezeket élő közönség előtt vették fel. Sokan Zellweger élete legjobb alakításának tartják a Judyt, amiért rengeteg díjat bezsebelt, köztük a legjobb női főszereplőnek járó Oscart is. „Nehéz megmondani, hol ér véget Garland, és hol kezdődik Zellweger” – méltatta a sajtó.

Úgy tűnik, mostanra a magánéleti boldogság is rátalált a színésznőre, bár ehhez kacskaringós út vezetett. Pályája elején Jim Carrey menyasszonya volt, járt a zenész Jack White-tal, majd harminchat évesen – négy hónapnyi ismeretség után – hozzáment Kenny Chesney­ népszerű amerikai countryénekeshez. A házasságot alig pár hónap után felbontották, Chesney később azt nyilatkozta, hogy bepánikolt, és rájött, fogalma sincs, mivel jár házasságban élni – ez vezetett a váláshoz. Zellweger később két évig élt kapcsolatban Bradley Cooperrel, 2021 óta pedig Ant Anstead angol televíziós személyiség a párja. Zellwegernek nincs saját gyereke, ezért időről időre nekiszegezik a kérdést, mit gondol az anyaságról. „Az anyaság soha nem volt az ambícióm. Én nem így gondolkodom. Soha nem voltak olyan elvárásaim, hogy tizenkilenc évesen ezt fogom csinálni, mire elérem a huszonötöt, azt. A lényeg, hogy független legyek, és tudjak gondoskodni saját magamról. Minden más csak hab a tortán” – mondta a People magazinnak. 

Aki kockáztatott és nyert

Zellwegerrel ellentétben Hugh Grant már az első Bridget­ Jones-mozi idején is igazi nagyágyúnak számított, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Négy esküvő és egy temetés, az Értelem és érzelem és a Sztárom a párom. Grant még egy jó darabig nem szállt le a romkomvonatról, amelynek ikonikus állomása lett az Igazából szerelem. A 2010-es évek közepén azonban kipróbálta magát más típusú filmekben is, és leszámolt a sármos fickó karakterével. Úgy döntött, hogy nem szerepel a Bridget­ Jones harmadik részében sem, mert nem tetszett neki a forgatókönyv. Akkoriban így nyilatkozott a romantikus komédiákról: „Túl öreg és csúnya lettem ahhoz, hogy ezt folytassam. Szóval most más dolgokat csináltam, és valamivel kevesebb önutálatot érzek.” Megtalálták a cinikus, fekete humorral átitatott, sőt, főgonoszszerepek – és ez jól áll neki. Felfedezte magának a rendezők brit fenegyereke, Guy Ritchie, akinek Úriemberek című krimijében Grant egyszerűen brillírozik a gátlástalan magánnyomozó szerepében, de nagyot alakított Nicole Kidman oldalán a 2020-as Tudhattad volna című HBO-minisorozatban is. Az utóbbi időszakban mintha kissé megenyhült volna a könnyedebb szerepek iránt, tavaly egy apró, zöld hajú, manószerű figurát, egy umpa-lumpát játszott a Charlie és a csokigyár előzménytörténetét feldolgozó Wonka című zenés filmben, és a Bridget Jones 4. részére is rábólintott.

Sármos színész, mogorva fráter 

Az évek során ráragadt a „grumpy”, azaz zsémbes jelző, mert nem finomkodik, ha a véleményére kíváncsiak.­ Míg más színészek általában elragadtatva nyilatkoznak az aktuális filmjükről, Grant nem rejtette véka alá, mennyire utálta forgatni például az umpa-lumpa szerepét, amelyhez CGI-technikát használtak, és egy zöld háttér előtt kellett bohóckodnia. Elmondása szerint sosem volt biztos benne, hogy az egész testével vagy csak az arcával kell-e játszania: „Nem is gyűlölhettem volna jobban. És őszintén szólva, amit a testemmel csináltam, az borzalmas volt, úgyhogy az egészet animációval helyettesítették.” Később tréfásan így nyilatkozott: „Kicsit utálok már filmeket csinálni, de sok gyerekem van, és kell a pénz.”