Huszonnégy évvel ezelőtt boldogan készültem az esküvőnkre, és nem értettem, miért mondogatják az idősebbek, hogy azért egy házasság sem fenékig tejfel, meg hogy a párok fele elválik. Világos, hogy akinek rossz tapasztalatai vannak, az nehezen tud elvonatkoztatni, de aljas dolog a fiatalok lelkesedését letörni. Bosszantott a dolog, ezért tudatosan figyeltem rá, hogy a lehető legtöbb területen megőrizzem a pozitív hozzáállásomat, ám az elmúlt években bizonyos kérdésekkel kapcsolatban kicsit megsavanyodtam. Sokszor bíztam abban, hogy lesz változás nőjogi, klímavédelmi és közéleti téren, de annyiszor estem pofára, hogy megrendült az optimizmusom. Egyre gyakrabban éreztem én is, hogy „az emberiség megérett a pusztulásra”, és úgy gondoltam, engem már nem lehet meglepni. Most meg örülök, mert mégis sikerült.
A mexikói elnökválasztást óriási fölénnyel nyerte meg Claudia Sheinbaum, ő az első nő ebben a pozícióban, és a legfőbb riválisa szintén nő volt, vagyis a szavazók egyértelműen a nők mellett tették le a voksukat. Ez hihetetlenül erős üzenet egy olyan hagyományosan macsó társadalomban, ahol naponta tíz nőt ölnek meg, és ahol az ellenük elkövetett bűncselekményeknek csak a töredékét derítik fel. A helyi lányok és asszonyok évek óta fáradhatatlanul tüntetnek, sztrájkolnak, kampányolnak azért, hogy felhívják a figyelmet az őket érintő igazságtalanságokra, és úgy látszik, a kitartásuknak meglett az eredménye, a nők tényezők lettek Mexikóban. Sheinbaum októberben teszi le az esküt, és nyilván nem tudni még, hogy milyen elnök lesz, de reményre ad okot, hogy egy konzervatív szellemiségű ország haladó gondolkodású tudóst választ vezetőjének, aki éveken át dolgozott az ENSZ klímaváltozási szervezetében, és Mexikóváros polgármestereként határozottan és eredményesen kezelte a járványhelyzetet.
Evolúciós késztetés, hogy a tapasztalatainkra támaszkodva megjósoljuk a dolgok menetét, de nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a jövőt mi is alakítjuk, legyen szó környezetvédelemről, esélyegyenlőségről vagy közéletről. Hátha mégsem értünk meg a pusztulásra.