Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya (angolul Rebecca) című könyve 1938-ban jelent meg, de hatását a mai napig érezzük. Egy fiatal nőről szól, aki beleszeret Mr. de Winterbe, a fess, megnyerő, fiatal özvegyemberbe. Gyors udvarlást követően összeházasodnak, és a férj ódon kastélyába költöznek, ahol minden és mindenki a volt feleséget, a csodálatos Rebeccát idézi. A regényből Alfred Hitchcock filmet, Orson Welles rádiójátékot készített, az elmúlt években pedig a közbeszéd része lett a Rebecca-szindróma. Ez egy nem hivatalos pszichológiai kórkép, a féltékenység azon kóros megjelenését értik alatta, amikor az érzés a partner volt szerelmére irányul.

Jobb nálam?

Egy harmincnégy éves ismerősöm (a nevét ne írjam le, más se hiányozna) már-már mániákusan sokat foglalkozik a párja régi barátnőjével. A férfi tíz évvel idősebb, és semmiféle okot nem ad a féltékenységre, a fiatal nő mégis folyamatosan azon stresszel, hogy a volt élettárs sokkal csinosabb és szebb, mint ő, ráadásul rendszeresen összefutnak a munkájuk során, és biztosan vissza akarja szerezni a férfit. Mindennap nézi a párja, a „volt nője” és a barátaik összes közösségi médiás posztját, sztoriját, figyeli a reakciókat, és kombinál. Előfordul, hogy számon is kéri a férfit, akit egyre jobban bosszant ez a viselkedés. 

– Az exbarátra, exbarátnőre való féltékenykedés megjelenhet valamilyen krízist köve­tően,­ de sokkal jellemzőbb egy kapcsolat elején, amikor még csak ismerkedik a két fél – mondja Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológus, szexológus tanácsadó.
– Az alacsony önértékelés és a bizonytalanság táplálja a féltékenységet, de oka lehet az is, hogy hiányzik a kellő bizalom. Megesik, hogy erre ad valamiféle alapot valamelyik fél, de az érzés gyakran a féltékeny személyből fakad. Kívülről jobban látszik, hogy milyen hiedelmektől, félreértelmezett jelektől nem tud szabadulni, például amikor azon rágódik, hogy miért úgy nézett a másikra, milyen hangon beszélt telefonon, biztos csak a régi szerelmét lesi az Instagramon. Az ilyen jellegű kényszeres gondolatok mögött a félelem áll, amit olyan képzetek táplálnak, mint hogy a másik esetleg visszamegy az előző szerelméhez, mert az szexibb, okosabb, valamilyen szempontból vonzóbb.  

Két kattintás

Korábban legfeljebb a közös ismerősöktől lehetett információt szerezni a volt partnerről vagy a jelenlegi pár exeiről, de az ilyen jellegű érdeklődést a többség kellemetlennek érezte. Az internetnek és a közösségi médiá­nak köszönhetően azonban elég tudni a delikvens nevét, és máris információk, fényképek tömkelege tárul fel évekre visszamenően, de akár valós időben is követni lehet a másik tevékenységét.

– A féltékeny személyeknél nemtől és életkortól függetlenül megjelenik a birtoklás igénye, nem érzik magukat biztonságban a kapcsolatban, ezért próbálják irányítani a partnerüket, kontrollálni a másik viselkedését – magyarázza a szakértő. – Ez sokszor családi mintákból jön; számukra a feleség vagy a férj szerepéhez egyértelműen hozzátartozik, hogy állandó kontroll alatt tartják a társukat. Abból, amit otthon láttunk, kialakul egyfajta lenyomat a fejünkben, és elég egy esemény vagy érzés, ami ezt a felszínre hozza. A reak­ciónk­ nem arra irányul, ami épp történik, hanem arra, ami gyerekkorban érzelmi szinten megérintett bennünket, amikor például azt láttuk, hogy az apánk kontrollálja az anyánkat, vagy épp fordítva. 

A legyőzhetetlen rivális

Mindenkinek van múltja, és természetes, hogy az ember összehasonlítja magát a korábbi partnerekkel, de megnehezíti a helyzetet, ha az ex valamilyen oknál fogva piedesztálra került. Ez történt Istvánéknál is, akinek a felesége, Eszter tizennyolc évesen költözött át Magyarországra a családjával Erdélyből, ám a szerelme ott maradt. Évekig nem látták egymást, egy darabig leveleztek, aztán megszakadt a kapcsolat, mindketten családot alapítottak, majd pár éve újra találkoztak egy esküvőn. Istvánnak azóta meggyőződése, hogy a felesége a régi szerelméről, a régi életéről ábrándozik, és visszavágyódik Erdélybe. A férfi attól tart, hogy mivel az a kapcsolat nem megromlott, hanem a körülmények választották el őket, biztos maradt parázs a hamu alatt, és most, hogy már a gyerekek is felnőttek, nem áll semmi az útjukban.