Badacsonyban járva szerencsére nem a nulláról indulok. Túrázós korszakomból már ismerősek a tanúhegyek ösvényei, a festői Folly Arborétum fenyőcsoportjáig érő kilátás, na meg a hegyoldali pincében, zsíros kenyér mellé csapolt jéghideg must. Sőt, harminc évvel ezelőtt már jártam az Egry-múzeumban is. Gyerekként, bevallom, alig fogott meg, most viszont annál jobban érdekelnek a képek és az, mi maradt meg abból a Balatonból, ami Egry Józsefet rabul ejtette. Jóval több, mint gondolnánk.

Idegenként, befogadva

Vonattal érkezünk, de Badacsony helyett véletlenül Badacsonytomajban szállunk le. Szerencsére rögtön pártfogásába vesz és segítségét ajánlja egy idősebb helyi úr. Miközben autójával a szállásunkra visz, megtudjuk, hogy nem is hibáztunk nagyot: Badacsony, Badacsonytomaj és Badacsonyörs tulajdonképpen rég összenőtt, és háromezer lakosával város. Tomaj felől érkezve azonnal megértjük, mi olyan magával ragadó ezen a környéken. Errefelé a Balaton csak hab a tortán; mediterrán hangulatú terecskére, takaros bazaltkápolnára, a zöld minden árnyalatában pompázó hegyoldalra, szőlőlugassal árnyalt kertekre és botanikus kertbe illő virágokra csodálkozunk rá. Ilyen labdaméretű rózsákat, kerítések tövét szegélyező, vadlila virágokat hozó pozsgásokat nem találni máshol… Később kiderül: sem a rózsa, sem a pozsgás nem véletlen. A rózsát a szőlő közelébe egykor jelzőnövényként telepítették, mert kényesebb fajta lévén hamarabb jelezte a kártevőket. A pozsgások meg? A helyi mediterrán mikroklímáért vannak oda. 

Szerelem ellen nincs orvosság

Egry – hozzánk hasonlóan – nem helybeliként lett a környék rajongója. A zalaújlaki nyomorból pusztán tehetsége révén lassan felemelkedő festőzseni az első világháború alatt lett súlyos beteg. Az akkor harminchárom éves baka jeges vízbe esett, legyengülve elkapta a tbc-t, hosszú ideig élet-halál közt feküdt, és ennek okán került a badacsonyi hadikórházba. Helyesebben a kor egyik kedvenc üdülőjébe, a Neptun szállóba, amit egy rövid időre ispotálynak neveztek ki. Bő száz évvel később abban a szerencsében van részünk, hogy mi is itt szállhatunk meg, amikor Egry nyomába eredünk. 

A békeidők hangulatát árasztó épület oldalán ma tábla emlékezik meg Egryről, szállásadóink, Miki és Dóri pedig nemcsak isteni, „monarchiás” tökfőzelékkel vendégelnek meg, de kifejezetten pikáns részletekbe is beavatnak, amikor a tábla mögötti történetről kérdezünk. Kiderül, hogy Egryt a gyönyörű környéken kívül egy nála kilenc évvel idősebb önkéntes ápolónő is megfogta: a férjezett, mélyen vallásos és rendkívül jó családból származó Pauler Juliska. Pont, mint a Titanicban: az affér bizonyítéka egy Egry éjjeliszekrényé­ben lapuló ceruzaakt a bájosan telt ezredesnéről… A viszonzott szerelem előbb kiadós botrányban, majd szép, több mint harmincéves házasságban csúcsosodott ki, és nyaranta hosszú ideig egy, a szőlőhegy oldalában álló présház volt a szerelmi fészek. Ez a szerelem tette Egryt a Balaton festőjévé. 

Fügefás, hársas mézeshetek

Annál ugyanis, ami itt várta a nyúzott Egryt, nagyobb idill aligha létezhet egy festő számára: Balaton, szőlőhegy, egész napos horgászatok, a dolgos mindennapok megfigyelése, és egy feleség, aki nemcsak „szép, mint egy cukorbaba”, de örömmel gondoskodik is férjéről. Egry nem is sokat mozdult ki, és ha otthon volt, „füge és szőlő árnyékában” szerette tölteni a napot. Épp úgy, ahogy mi, amikor a pincesoron tett kirándulás után pihenünk kicsit: egy aggastyánkorú hárs alatt életünkben először kóstolunk (két házzal odébbról származó, kézműves) fügelevélszörpöt, s közben nemcsak azt tudjuk meg, hogy az itteni, igen speciá­lis klíma a szőlőnek, a rózsáknak és a méz­édes gyümölcsnek is kedvez, de azt is, hogy később, amikor Egry gyógykezelései miatt­ költségekbe verte magát a pár, a szőlőt és a házat eladták, és szolidabb telket vettek Badacsonyban. Itt egy építész barátjuk húzott fel nekik műteremlakást. Ebben a puritán, a tóhoz már jóval közelebb eső villában van ma a festő emlékmúzeuma, ahol képei mellett néhány személyes tárgya is megtekinthető.

Színek, témák

Egry József nem csupán élete párját találta meg Badacsonyban: hamar csaknem kizárólagos témája lett a helyi ember és a helyi táj is. Az emlékházban található szerény körítésű tárlat expresszionista darabjai ma is kiragyognak a keretükből. Víztükör és napkorong, természet és ember úgy találkozik össze rajtuk, ahogy csak a tomaji öbölben tud: tényleg különleges élmény épp itt megmártózni a Balatonban.  

Egry másik kedvenc témája a fény: képeiből szinte árad a nap melege, ami a Badacsony lábánál nemcsak a fürdőzőket deríti fel, de csodás borokat is érlel. Egy helyi hosszú hétvégében természetesen a bornak is helye van, annál is inkább, mert Egry – egyik legjobb barátja, az író Takáts Gyula szerint – maga is kedvelte, „ínyével erősen kritizálta a jó bort. (…) Az italt sohasem vetette meg, sőt szerette, de csak a javát.”