Nemrég jött ki a Minden gyerek kicsi kincs című dalod, amely az azonos című könyvhöz kapcsolódik, és a gyerekeknek a testük feletti önrendelkezéséről szól. Fontos téma!

Ennek az ügynek Gyurkó Szilvi gyermekjogi aktivista a legnagyobb hazai szabadságharcosa. Engem és a szöveget író Szabó T. Annát is ő győzte meg, akivel nagy öröm a közös munka. Az utolsó sorokat már én fűztem hozzá: „Megszülettél, de jól tetted, tiéd lett a saját tested”, mert fontos ezt a gyerekeknek a felnőttek szájából is hallani. Nézd, meg is hatódtam, ahogy erről beszélünk, könnyezem.

Ez az érzékenység fontos forrásod, igaz?

Én az érzékenységemet viszem vásárra, ez az én „árucikkem”, ami amennyire csodálatos, annyira nehéz is. Kockázatos dolog, de értéket is tud teremteni. Nemrég írtam egy gyereklemezt, a Baba HANGoló dalokat. A lányaim tizenkét és hétévesek, kinőttek ebből a korszakból, de beletúrtam a babás emléktáramba, ebből dolgoztam. Olyan dalokat írtam, amelyek segítenek a mindennapokban, hát dalba gyúrtam azt, hogy milyen a csinálva szeretés: „Ölelő kar kis test körül, baba-mama együtt örül.” 

Másként énekelsz a kicsiknek, mint a nagyoknak?

Abban hiszek, hogy a gyerekek érzékenyek a jó zenére, meghallják például, hogy Lisztes Jenő cimbalomművész kollégám játéka milyen csodálatos. Koncerten egy kicsit másképp kell adagolni a zenét, több interakciót belevinni a műsorba. Nagykanállal adagoltam a játékosságot, a humort, és énekelhető dallamokat írtam. Azt is látom, hogy bármennyire zajos is a világ, bármennyire túl van is tolva hangokkal, azért a gyerekek a sűrű csöndekre is érzékenyek. Megvárják.

Jó, hogy ezt mondod. Emlékszem arra a posztodra, amelyben azt írtad, reggelente igyekszel elnyújtani a csend időszakát, és minél később a kezedbe venni a telefonodat.

Törekszem arra, hogy reggel ne az legyen az első, hogy mások gondolatai szüremkednek be a világomba. Ha használom is reggel az eszközt, inkább arra, hogy lediktáljam az álmomat. Próbálom kitolni a perceket, órákat, hogy ne kelljen képernyőt nézni. 

Mihez kezdesz az álmaiddal?

Alkotok belőlük. Az alkotáshoz kapcsolódó tipikus álmom, hogy a tengerből emelkednek ki alakzatok. Bálnák vagy férfiak, vagy a kettő keveréke. (Nevet.) Folyamatosan vezetek naplót, ez híd köztem és köztem. Így átmehetek egyik énrészemből a másikba. A tudattalanabb, puhább részemből átsétálhatok az elhatároltabb, szabályozottabb énembe, és ez a „hidazás”, meg a világok közti tudatos határtartás elengedhetetlen, mind az alkotáshoz, mind a tanításhoz. 

Nem csak az énekhanggal foglalkozol.

Így van. A beszéd és az ének között húzódik egy szép határterület. Kodály is sokat dolgozott a recitatív műfajokkal, de az archaikus imádságok is ilyenek, vannak a két hangon mormolt zsolozsmák, ráolvasások, varázslások, amelyek különös erőt hordoznak, a hanggal való teremtés eszközei ezek. És játszom a hang építőelemeivel, a tempóval, a hangerővel, a hangszínnel, a csendek használatával is. Azt tanítom a kurzusaimon, hogy ezek tudatos alkalmazásával mennyi mindent el lehet érni. 

Gyógyíthatunk dallal sebeket?

Mondok egy saját példát. A Tükör című dalomban énekelem: „Szép vagy úgy, ahogy vagy.” A második szülésem után írtam, plusz tizenöt kilóval. A régi, önbántó énem mindig azt nézte, hol van rajtam egy felesleges centi. És akkor elkezdtem beszélni a tükörhöz, a tükör pedig visszabeszélt nekem, mondta, hogy szép vagy, ahogy vagy. De a dalszerzés közben hatalmas ­káoszt, fájdalmat és félelmet éltem át. Bevittem a dalt a próbaterembe, a srácok imádták, de én féltem. Végül belementem, jó, játsszuk el a koncerten. Nyolcszáz ember tapsolt sikítva, visítva, és megértettem, hogy itt beletenyereltem valamibe, ami nem csak az én témám. Gyógyító folyamat volt, és nem csupán nekem. 

Most is jársz terápiára?

Igen, de szupervíziós céllal. Sok év önismereti gyúrás, mozgásos és hangbeli önismereti módszerek sora segítette azt, hogy alapjaiban meggyógyuljak: és így önmagam egyik kedvenc embere lettem. Szeretek együtt lenni magammal. 

Fantasztikus, hogy ki tudod mondani: szereted magad. Azt hiszem, kevesen vannak ezzel így. Hogy csinálod?

Szerintem ez a legeslegfontosabb kérdés az életben. Úgy gondolom, minden mély transzformáció az önszeretet próbája. Mintha az élet azt kérdezné: „Na, szereted már magad? Szereted magad egyre jobban? Oda tudsz már állni magad mellé?” A tanításban is olyan emberekkel dolgozom, akik hasonló helyen sérültek, mint én, és az általam kínált gyógyulási út valóban segít ­nekik. Azt tanítom, ahogyan élek.

Úgy tűnik, nagyon egyben vagy, nehéz elhinni, hogy hosszú út vezetett idáig.

Nem tudnék egyetlen pontot kiemelni, amikor ez megvalósult, csak elkezdtem érezni, hogy a mindennapokban jobbá vált az élet. Jóban vagyok a kislányaimmal, a válásom után lett párom, akivel szeretjük egymást, ezek jó barométerek. A terület, ahol még fejlődhetek, az, hogy túldolgozom magam. Véges az erőm, miközben nagyon szeretek adni és segíteni.