Franciaország – AZ ÉLET MŰVÉSZETE
Egy hatalmas területű országról és az ott élőkről nehéz általánosságban beszélni, de tény, hogy Franciaországban fogalmazták meg a l’art de vivre koncepcióját, amely az életörömöt, szó szerint az élet művészetét jelenti. Ennek egyik központi gondolata, hogy az ember nem azért eszik, hogy éljen, hanem azért él, hogy egyen – ezt az életfilozófiát, ha nem is a mindennapok szintjén, de azért egy nyaralás erejéig biztosan szívesen átvesszük tőlük. Ha már a könnyed életvitelnél tartunk, a franciák magasról tesznek a KRESZ-re, és simán megállnak az út kellős közepén vészvillogóval, hogy beugorjanak egy bagettért a pékségbe – közlekedési fronton tehát mindenképpen otthon érezhetjük magunkat francia földön.
Ilyen az ember, ha francia: Van egy olyan mondás, hogy a francia embert nem szabad összetéveszteni a párizsival, mert utóbbi gyakran arrogáns, kellemetlen. Ami viszont közös minden franciában, hogy nagy részük továbbra is makacsul ellenáll a nyelvtanulásnak, sem angolul, sem más nyelven nem igazán beszél. Ha szeretnénk elkerülni a kínkeserves szituációkat a pékségben vagy a gyógyszertárban, érdemes fordítóprogrammal felkészülni az alapmondatokból, vagy megtanulhatunk néhány egyszerű nyitófordulatot franciául. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a franciák nemcsak sztrájkolni imádnak, hanem a mindennapok során sem kerülik a konfliktust, sokat vitatkoznak, és nem félnek kimondani, amit gondolnak – ilyen esetben mosollyal és kedvességgel boldogulhatunk.
Bennfentes tipp: Ha a Párizs melletti Disneyland harsány világa helyett inkább tennénk időutazást pár száz évvel ezelőttre, érdemes a Marne folyó vidékén csalinkázni egy kicsit, Bussy-Saint-George és Champs-sur-Marne környékén, ahol kis túlzással minden sarokra jut egy mesebeli kastély, templom vagy park. Történelmi filmekben is gyakran feltűnik például a Château de Champ-sur-Marne, amely legalább olyan gyönyörű kastély, mint híres versailles-i testvére, és Madame de Pompadour, valamint Marcel Proust is lakott itt.
Olaszország – RÁÉRÜNK ARRA MÉG!
Ha dolce vitára vágyunk, menjünk délre. Hagyjuk az északi és középső részeket, a turistáktól nyüzsgő Velencét, Firenzét, Milánót, Rómát. Felejtsük el a képtárakat, luxusbutikokat, gondolákat. Irány Nápoly, Puglia a csizma sarkán, Szicília – itt csordogál az idő, lazuljunk bele, hagyjuk magunk mögött a sűrű hétköznapokat. Amúgy se tudunk mást csinálni, mert az itteniek a maguk tempója szerint élnek, és ebből nem lehet őket kizökkenteni. Egyetlen sáv van, és két idős olasz néni pont annak a közepén áll meg megbeszélni, ki mit vett aznap a piacon. Az olasz sofőr ezt kedélyesen kivárja, nem dudál, nem káromkodik. A mögötte feltorlódott kocsisor is tudomásul veszi a helyzetet, és a magyar ember is azt veszi észre magán, hogy idegeskedés helyett elmosolyodik.
Ilyen az ember, ha olasz: Minél délebbre megyünk Olaszországban, az emberek annál kedvesebbek, ráérősebbek, és annál kevésbé beszélnek angolul. Az eltartott kisujjú franciákkal ellentétben ők mindent megtesznek azért, hogy – ha kell, kézzel-lábbal – megértsük egymást. Ha az útitársak közül valaki beszél olaszul, akkor gyakorlatilag minden ajtó megnyílik előttünk, de enélkül is elboldogulunk, mert az olasz embernek fontos, hogy elmagyarázza nekünk, melyik a jó étterem, hol javítják meg a defektes gumit, vagy hogy került oda az a kődarab a városfalba.
Bennfentes tipp: Megéri lemerészkedni Nápoly alá, az Amalfi-partra, Vietri sul Mare vagy Maiori városkákba. Ezen a környéken olyan érzése van az embernek, mintha megállt volna az idő, sok szempontból retró hangulat uralkodik, picike strandok, megfakult napernyők, friss halételek, fagyi, semmi fakszni, persze sajnos ott sem olcsón. Ám kicsit lehet nosztalgiázni, egy eltűnőben lévő korról ábrándozni, amikor minden valahogy egyszerűbbnek tűnt.
Ausztria – FELMEGYÜNK A HEGYEKBE
Szomszédunk egyre népszerűbb nyári úti cél – sokan érzik úgy, hogy a tengerparti sütkérezés helyett inkább a hegyekbe és a kristálytiszta hegyi tavak mellé vágynak. Ezzel párhuzamosan az osztrák vendéglátás is kiemelten fókuszál a nyárra, mivel a globális felmelegedés miatt az utóbbi években egyre rövidebb a téli síszezon. Sok sífelvonó nyáron is üzemel, így már nemcsak a havas tájat, hanem a zöldellő hegyoldalakat is megcsodálhatjuk a magasból. Biciklivel vagy gyalogosan is bejárhatjuk a népszerű túraútvonalakat. A hegyekben elképesztő tempóban épül ki a wellnessturizmus, csodálatos szállodákban áldozhatunk a pihenés és az egészséges életmód oltárán. Ha valamit, a rendszeres testmozgás kultúráját érdemes eltanulnunk tőlük. Az alapvetően nem túl izgalmasnak megismert osztrák konyha kezd elmozdulni a wiener schnitzel–krumplisaláta–rétes tengelyről, és nyit a könnyedebb, változatosabb és egészségesebb ételek felé.
Ilyen az ember, ha osztrák: A közvélekedés szerint az osztrákok nem annyira szívélyesek és barátságosak, mint, mondjuk, a temperamentumosabb olaszok vagy a spanyolok, de nagyon korrektek és rendesek. Bár Bécset rendszeresen megválasztják a világ legélhetőbb városának, gyakran lehet arról olvasni-hallani, hogy a fővárosival szemben a hegyi ember az igazi vendéglátótípus, akivel egy sörrel vagy pálinkával a kezünkben szinte azonnal össze lehet barátkozni.
Bennfentes tipp: Egyszer próbáljuk ki az osztrák Dunakanyart, Wachau környékét. Amellett, hogy viszonylag közel van (Bécstől másfél, Budapesttől négy óra kocsival), gyönyörű a táj, egymást váltják az apátságok és a várak, és gasztronómiai szempontból is izgalmas. Itt a sárgabarack az úr, ezerféle formában fogyaszthatjuk. Bár természeti adottságaik nem ideálisak ehhez, az osztrákok az elmúlt évtizedekben megtanultak bort készíteni, ezen a területen pedig kifejezetten erős a borkultúra, remek tételeket kóstolhatunk.
