Idén mutatták be itthon A szenvedély íze című francia romantikus drámát, amely nagyon megosztja a nézőket; az értékelések között olvasni dicshimnuszt és értetlenkedést is. Az 1885-ben játszódó történet a kiváló szakácsnő, Eugénie és munkaadója, a nagy gourmet hírében álló Dodin Bouffant kapcsolatát mutatja be. Kettejüket nemcsak a szerelem, de az ételek szeretete és tisztelete is összeköti.
A forgatás a Loire völgyében, a Segré-en-Anjou
Bleu-i kastélyban zajlott. A több mint kétórás filmben láthatunk hosszú perceken át tartó konyhai jeleneteket, amikor alig hangzik el egy-két mondat, és csak azt figyeljük, hogyan készül el egy menü, majd milyen jóízűen fogyasztják el. A fintorgók azt mondják, szépek a főzős részek, de unalmas meg túl hosszú az egész, és érthetetlen a két főszereplő viszonya. Mi a barátnőimmel elvárások nélkül érkeztünk a moziba, úgy fél óra után röhögcséltünk egy kicsit, hogy „most ennyi lesz, főznek, és kész?”, aztán bűvkörébe vont a film, és pisszenés nélkül néztük végig, olyan volt, mint egy meditáció. Másnap a chatcsoportunkban sorra osztottuk meg a kritikákat, interjúkat, hüledeztünk, hogy a két főszereplő, Juliette Binoche és Benoît Magimel régen egy párt alkottak, közös gyermekük is született, ám csúnya volt a szakítás, és évekig nem beszéltek egymással a forgatás előtt. Négyünk közül nem mindenkinek a sütés-főzés a hobbija, de vasárnap mindannyiunk konyhájában húsleves készült, ami a történet egyik főszereplője. És valahol pontosan ez lehet az egyik fokmérője a gasztronómiai filmeknek; ha nekiállunk rekonstruálni a látottakat, akkor az alkotók elérték a céljukat.
EZERSZER JULIA
Julia Child a könyveivel, főzős műsoraival, majd később áttételesen a róla készült mozifilmmel és sorozattal az elmúlt hatvan évben több generációt is meggyőzött arról, hogy a sütés-főzés nemcsak egy a kipipálandó háztartási feladatok sorában, hanem sok örömöt adó, kreatív tevékenység. The French Chef című tévésorozatát tíz éven át sugározták, ez volt az első olyan oktatóműsor, amely Emmy-díjat kapott, de később is gyakran szerepelt a képernyőn. Hiába kritizálták, hogy olyan – akkoriban egészségtelenül zsírosnak tartott – alapanyagokat használ, mint a vaj vagy a tejszín, ragaszkodott hozzá, hogy élveznünk kell az ételeket, mert az életben ez a legegyszerűbb élvezet.
Bár a szakácskönyvei még népszerűek voltak az ezredforduló környékén is Amerikában, a fiatalabb korosztály egy letűnt kor csillagának tekintette egészen 2009-ig, amikor Meryl Streeppel, Amy Adamsszel és Stanley Tuccival a főszerepben bemutatták a Julie & Julia – Két nő, egy recept című mozit. Az egész világ megismerhette a szakácskönyvszerző életének egy szeletét, és vele párhuzamosan Julie Powellét is, aki Child munkássága előtt tisztelegve egy év alatt megfőzte A francia konyha művészete című kötet több mint ötszáz receptjét, és erről blogot vezetett, a világ első gasztroblogjainak egyikét. A film hatására mindenki gyöngysorral a nyakában akart boeuf bourguignont készíteni, és a fitneszfanatikusok is elfogadták, hogy a vaj nem az ördögtől való.
Az elképesztően magas, határozott, precíz, mégis szeretni valóan kedves nő a popkultúra része lett. Élete több film és tévésorozat szereplőjéhez szolgált inspirációként, de az HBO Julia című szériájának két évada a korábbi feldolgozásokhoz képest sokkal inkább ragaszkodott a valósághoz. Az első évadból megtudhatjuk, milyen volt a hatvanas években boldogulni nőként a televíziózás világában, a második évadban pedig elkísérhetjük Juliát a férjével együtt Párizsba, a francia Riviérára és a sztársággal együtt járó dilemmák útvesztőjébe is. Életrajzi drámáról beszélünk, sokat megtudunk Julia Child házasságáról, baráti kapcsolatairól, bepillantást nyerünk a hatvanas évek társadalmi kérdéseibe, de az ételeknek így is központi szerep jut. Minden epizód címe egy ikonikus fogás – Omelette, Coq au Vin, Crepes Suzette, Foie Gras, Chocolate Souffle –, és most, hogy A francia konyha művészete című könyv magyar fordításban is kapható, ezeket könnyedén el is készíthetjük.
BALZSAM, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN
A gasztronómiában manapság a comfort food az egyik legnépszerűbb kifejezés, de igen nehéz magyarra fordítani. Leginkább olyan fogásokra használják, amelyek egyszerre melengetik a testünket és a lelkünket, amelyek megvigasztalnak. Ilyen ételeket nemcsak enni szeretünk, de nézni is.
Ha valamit nem akarunk a konyhánk közelében tudni, akkor az egy szőrös rágcsáló, de 2007-ben Rémy, a gourmet patkány mégis levett minket a lábunkról, a L’ecsó pedig elnyerte a legjobb animációs filmnek járó Golden Globe- és Oscar-díjat. A többször elhangzó mottó szerint „főzni bárki tud”, és ezt akár el is hihetjük, hiszen ha egy tehetséges patkány és egy kétbalkezes séftanonc együtt el tud kápráztatni, sőt meg tud lágyítani egy kőszívű ételkritikust, akkor tényleg bárki sikert arathat a konyhában. A film eredeti címe Ratatouille, ami egyszerre szójáték a benne szereplő patkány (rat) miatt, és a történet legfontosabb ételének neve. Ezt a hagyományos francia, a mi lecsónkra emlékeztető fogást a mai napig sokan úgy tálalják, ahogy Rémy; a színes zöldségeket vékony karikákra vágva és koncentrikus körökben sorba rendezve.
Jon Favreau a forgatókönyvírója, rendezője és főszereplője a 2014-ben bemutatott A séf című filmnek, amely minden húsimádót szerelemre lobbantott a cubano iránt. Ez a lassan sült, fűszeres sertéshússal, sajttal és savanyú uborkával alaposan megpakolt, majd grillben összesütött szendvics szítja újra fel a főszereplő vendéglátás iránti szenvedélyét, miután megcsömörlött a puccos éttermekben uralkodó szabályrendszertől. Régi barátjával és kamaszodó fiával együtt szelik át lakókocsival fél Amerikát, és lelkesen árulják a cubanókat. A sikerhez kellett, hogy az olyan mellékszereplők, mint Robert Downey Jr, Dustin Hoffman, Scarlett Johansson és Sofia Vergara becsalogassák a nézőket a mozikba, de az ínycsiklandó, gyönyörűen filmezett ételek – például a sajtos melegszendvics, a beignet fánk, az aglio e olio spagetti – miatt nézzük meg újra és újra A séfet. (Jon Favreau a koncepciót továbbvitte a Netflixen látható The Chef Show című sorozatba, ahol híres színészekkel és séfekkel főz együtt, de továbbra is megkapóan laza, kedves stílusban.)
