A sportrajongóknak ez a nyár maga a kánaán, hetek óta szurkolhattak focicsapatuknak az Európa-bajnokság meccseit nézve; most pedig sokan várják, hogy kedvenceik versenyre keljenek a győzelemért az olimpiai játékokon, Párizsban. Már csak tíz nap van a kezdésig: a magyarok közül ott lesz Szilágyi Áron, Milák Kristóf, Kapás Boglárka és számtalan bajnokunk a nyitóünnepségen és a pályákon.
Sokszor rá(m)csodálkoznak, amikor lelkesen mesélem, ki nyert egy világversenyen, mintha valami furcsa szerzet lennék, hogy nőként szeretem ezt a „műfajt”. Rájöttem, hogy ezt is a szülői házból hozom, a mai napig az édesanyámat hívom fel, ha tudni szeretném a Tour de France szakaszgyőzelmének eredményét (ezt már én sem követem mindig).
Szeretjük összemérni az erőnket: ki fut gyorsabban, ki dobja messzebbre a diszkoszt, most pedig abban is kitűnhetnek majd a versenyzők, ki tud a gördeszkájával tökéletes számot bemutatni, vagy a falmászást rövidebb idő alatt teljesíteni. A különböző antik relikviákon kizárólag férfiakat ábrázoltak versenyzés közben, ám ez szerencsére régen megváltozott, a nőknek ugyanúgy drukkolhatunk. Felsorolni is nehéz lenne a kedvenceimet, de biztos, hogy a női kardcsapatért izgulok, ahogy a tehetséges női úszókért, atlétákért is. Megújultak az olimpiai számok, mindenki megtalálja a kedvére valót, és legalább annyira beleélheti magát az eseményekbe, mint egy fantasyfilmben, ráadásul itt minden valós időben, valós személyekkel történik. Olimpián szurkolni olyan közösségi élmény, amelyet csak négyévente élhetünk át.
A tisztességes küzdelem mindig lenyűgöz: bemutatunk egy fiatalembert, aki kerekesszékes orvosként gyerekek gyógyítását tűzte ki céljául, és úgy tűnik, igazi harcos, aki minden akadályt legyőz. Neki is szívből drukkolok!

Jó olvasást kívánok!