Izland a vulkanológusok és geo­lógusok paradicsoma: az egymástól távolodó eurázsiai­ és amerikai kontinentális lemezek között hasadékrendszer alakult ki, és a varázslatos sziget éppen ezen a hasadékon található. Pont ezért az izlandiak évszázadok óta együtt élnek az igencsak mozgalmas geológiai jelenségekkel: leginkább a földrengésekkel és a vulkánkitörésekkel. Emlékezetes a másfél évtizeddel ezelőtti kitörés, amely nemcsak Izland környékére hatott, de a légkörbe jutott vulkáni hamu miatt hosszú napokra lebénult egész Európa légi közlekedése.­ Most „csak” egy halászfalu, egy geo­termikus – a föld hőjét feldolgozó – erőmű, és az annak gyógyhatású hulladékvizét tároló, népszerű turistaparadicsom, a Kék Lagúna van veszélyben. Grindavíkot földsáncokkal vették körbe, és sokáig úgy tűnt, ezzel megvédték a várost, de januárban a településen belül is megnyílt a föld, és néhány házat elöntött az izzó kőzetolvadék. 

Merítés a lávából

Bali Enikő is dolgozik időnként a helyszínen. – Különböző típusú mintákat veszünk, a munkánk nagy része viszont ezeknek a laboratóriumi feldolgozása – meséli. – Aki egy ilyen esemény közelébe megy, annak kötelező gázmaszkot viselnie. Van nálunk egy olyan eszköz is, amellyel a kénhidrogén gáz koncentrációját mérjük. Ezt a gázmérőt általában valahol a boka környékén helyezzük el, mert a mérgező gázok a levegőnél nehezebbek – tehát amikor a mérő elkezd sípolni, még van időnk gyorsan távozni. Ha magából a forró lávából akarunk mintát venni, ahhoz van külön védőfelszerelésünk is, de erre csak akkor van szükség, ha valaki tényleg nagyon közel megy magához az ezer-ezerkétszáz Celsius-fokos lávafolyáshoz.

Amikor Enikő és tudóstársai a lávamező környékén járnak, különösen figyelnek a meteorológiai szolgálat előrejelzésére – leginkább arra, milyen irányból fúj a szél. Olyan helyekre, amerre a vulkáni gázokat fújja, nem mennek. A másik dolog, ami nagyon fontos, hogy a lávafolyás közelében található, szilárdnak kinéző láva csak egy vékony, szilikátos kéreg, a belsejében még nagyon forró, mozgó kőzetolvadék lehet, amely egyik pillanatról a másikra kis repedések mentén nagy sebességgel kiszökhet. Ezért furcsállta Enikő, amikor 2021-ben a turisták szalonnát sütöttek a megszilárdultnak tűnt láva felett. Az akkori kitörés más helyen volt, azt nem lehetett elkeríteni, most viszont Grindavík lako­sait kitelepítették, és a falut a turisták védelmében hermetikusan elzárták a környező területektől.

Amikor természettudományos-vulkános filmeket nézünk, az összes tűzhányókkal foglalkozó tudóst a munkájának élő, szenvedélyes embernek ábrázolják. Enikő rábólint: ő és minden kollégája hasonló, enélkül nem is lehetne csinálni. Először 2016-ban látott testközelből vulkánkitörést.

– Elsőre nyilván nagyon érdekes egy ilyen eseménysorozat, de Grindavíknál például az volt a történések mintázata decembertől márciusig, hogy egy-két napig tartott a kitörés, majd abbamaradt, a következő hónapban pedig megint jött a vulkáni működés. Ez az állandó készenlét egy idő után elég fárasztó. Igazából az a probléma, hogy ugyan egyre többet és többet tudunk a vulkánokról, de folyamatosan mind több kérdés vetődik fel. Még nem tartunk ott, hogy mindent pontosan előre tudjunk jelezni, mert ezek elég komplikált folyamatok. De mire ez az eseménysorozat véget ér a Reykjanes-félszigeten – az elkövetkező évtizedekben –, remélhetőleg annyit tanulunk belőle, hogy a következőt már pontosabban előre tudjuk jelezni. Itt egyébként mára olyan műszerhálózatot építettek ki, amilyen valószínűleg sehol máshol nincs a világon, ez pedig fontos ahhoz, hogy megértsük az itteni vulkáni működés globális jelentőségét. 

Az Alföldről Izlandra

Enikő tizenöt évesen döntötte el, hogy geológus szeretne lenni. Minden természettudományos terület érdekelte, de nem tudott választani. Viszont a geológia olyan dolognak tűnt számára, ami szinte mindet összefogja. 

– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy általános és középiskolában is olyan nagyszerű természettudományos tanáraim voltak, akik megadták a lökést, hogy ebbe az irányba induljak. Amikor elkezdtem az egyetemet, sokan csodálkoztak, hogy nekem, aki egy kis békési faluban nőttem fel, az Alföldön, hogy jutott eszembe épp ide felvételizni. A szüleim sem teljesen értették, miért tartok a geológia irányába: édesapám pénzügyi előadó volt, egy ideig még tanácselnök is a faluban, anyukám pedig dajka az óvodában. A generációm tagjai közül sokan egyébként Juhász Árpád dokumentumfilmjei alapján kezdtek érdeklődni a geológia iránt. Meghatározó személyiség volt, nagyszerű dokumentumfilmeket készített, és ezeket szerencsére vetítették a Magyar Televízióban. Nem tudom pontosan, mi megy ma Magyarországon a tévében, de amennyire látom, amikor otthon vagyok, ez szinte teljesen hiányzik.

Hogy került Enikő Izlandra? Teljesen véletlenül, és magánéleti okok miatt. Párja is geológus, tulajdonképpen együtt dolgoznak: az egyik reykjavíki labor vezetője. 

– Miután elvégeztem Magyarországon a doktori képzést, több helyen voltam ösztöndíjas külföldön – mondja. – Az elsődleges célom az volt, hogy olyan tapasztalatokat szerezzek, amelyekre otthon nincs lehetőség, és később azokat visszavigyem. Csak aztán, ha az embernek úgy alakul az élete, hogy megismerkedik valakivel, nem biztos, hogy az eredeti terv valósul meg. Kettőnknek egyszerűbb volt geológusként Izlandon állást kapnunk, mint Magyarországon. Nem teljesen ugyanaz a szakterületünk, de majdnem minden kutatásban együttműködünk. 

A vasárnapi ebédnél azért igyekeznek nem „szakmázni”. – Persze nem lehet teljesen elkerülni, hogy soha ne beszéljünk arról, milyen mélyről jön a magma, vagy mekkora a gáztartalma. 

Így aztán ahhoz, hogy kikapcsolják valamennyire az analizáló tudósagyat, adódik a szabadidős tevékenység. Izlandon, nem meglepő módon, ez a kirándulás. Enikő ezenfelül szeret kézimunkázni, sütni-főzni, és régi szerelme a labdarúgás. Ezért nagyon várta a foci-Eb-t, hogy drukkolhasson a magyar csapatnak. Évente kétszer-háromszor utazik haza, és ilyenkor akár a tudományos munkába is bekapcsolódik. 

Izlandon vannak időszakok, amikor az egyetemen viszonylag sok órát kell tartania. A nap egy része biztosan valamilyen oktatással kapcsolatos dologgal telik: elolvassa a doktori hallgatói publikációit, konzultálnak, vagy a laborban segíti őket. Kutatásai során leginkább az érdekli, hogy a kőzetolvadékok hogyan és hol keletkeznek, és milyen változásokon mennek keresztül, míg a Föld gyomrából feljönnek a felszínre – különös tekintettel arra, miféle veszélyes gázokat hoznak magukkal.