Az a típus, akin átsiklik a felületes tekintet, de ha alaposan megnézzük, meglepődünk a szépségén. Finom vonású arc, okos, szürkéskék szempár, dús, göndör haj. Az öltözéke kényelmes, nem strapálja magát a külvilág dicséretéért, hiszen már fiatalon elfogadta, mindig mások állnak az első sorban, és most, ötvenévesen nincs kedve változtatni a megszokott renden. Szerinte épp azért állt feje tetejére az élete, mert „vénségére” a győztesek közé sorolódott.
Rajongás és utánzás
Miután tisztázzuk, hogy az életkora nem a vénség kapuja, hanem az emberi teljesítőképesség legproduktívabb időszaka, Márta belekortyol a kávéjába, és nagyot sóhajt. – Zavarban vagyok, mert megszoktam, hogy sikeres emberek árnyékában élek, most mégis én gyűrtem magam alá akaratlanul a nálam szebb, tehetségesebb, gyerekkori barátnőmet, Mónikát. Ő a szerencsések csapatának tagja, akik ügyesen lavíroznak az iskolákban, munkahelyeken, gyorsan felismerik, kikkel érdemes barátkozni, és kiváló a kommunikációjuk. Magam sem voltam (vagyok) sikertelen, csakhogy nem jó dumával, hanem sziszifuszi munkával értem el eredményeket. Épp ezért bánt, hogy a koronavírus idején elfogyott az erőm, és a legkönnyebb megoldást választottam, amikor kölcsönt vettem fel a tehetős barátnőmtől a virágüzletem megmentésére. Ezzel tettem tönkre a barátságunkat.
Pedig a barátság idén lett negyvenéves, hiszen Márta elvált édesanyja 1984-ben vett egy kicsi kertes házat azon a Pest környéki településen, ahol Mónika élt a szüleivel. A tízesztendős kislányok percek alatt barátkoztak össze, mert Márta, az új lány határtalan tisztelettel figyelte, milyen tekintélyt szerez Móni a kiváló beszélőkéjével az osztálytársak és a tanárok előtt. Később, egy fővárosi középiskolában is véleményvezér maradt, ahol Márta ismét beérte a hűséges fegyverhordozó szerepével.
– Rajongtam érte, próbáltam utánozni, hiszen ő a kevesebb tudását is jobban adta el, mint én a többet, és bárhová mentünk, azonnal feltűnt a szexis fazonjával, engem nemigen vettek észre – magyarázza Márta. – Teljes alávetettséget várt el tőlem, például sírt, amikor rájött, hogy rajta kívül másokat is korrepetálok matematikából, amiből legjobb voltam az osztályban, és kiborult, ha néhány fiúnak én is tetszettem.
Visegrád és Szingapúr
A lányok közötti különbség felnőttkorukban tovább nőtt. Mónika bölcsészdiplomát, marketinges végzettséget meg egy gazdag, bankszektorban dolgozó férjet szerzett, akivel nyolc évig Londonban, később több ázsiai országban élt és dolgozott, közben bejárták a világot. Gyönyörű panorámás lakást vettek Budán, ám az ötvenévesen is szép, nőies, de kemény lelkű Mónikának nem születhetett gyermeke. Márta színvonalas vidéki főiskolán szerzett pénzügyes végzettséget, jól keresett könyvelőként, de nem gazdagodott meg a tanár férjével, viszont éveken át boldog volt, mert nagyon szerették egymást. Hátizsákos turistaként bebarangolták Dél-Európát, majd Visegrádon vettek egy öreg házat, ahol csodálatos nyarakat töltöttek a fiaikkal. Egészen 2014 júniusáig, amikor Márta férje épp Visegrádra igyekezett a családjához a 11-es úton. Meggondolatlan előzés Dunabogdány után, és az akkor negyvenéves Mártából egyetlen pillanat alatt lett özvegy édesanya, akinek egyedül kell tovább nevelnie a tízéves Márkot és a nyolcesztendős Marcit. Gyász, üresség, kétségbeesés, csakhogy akinek gyerekei vannak, nem engedheti el magát. Tehát még ebben az évben megnyitotta a virágboltját, mert két munkahely majd több jövedelmet hoz… Eközben Mónika Szingapúrban élt a férjével,
Leventével, és kínaiul tanult.
– Rengeteg pluszmunkát vállaltam, beletanultam a virágüzlet működtetésébe, pedig az első alkalmazottam meglopott, de 2020-ig elégedett lehetett velem a szeretett férjem odafönn! A járvány kitörésekor a tizenhat éves Márk épp letette a középfokú angol nyelvvizsgát, és kiemelkedően teljesített matematikából, Marci elsős volt egy két tannyelvű gimnáziumban, de nem dőlhettem elégedetten hátra. Meg kellett szoknom, hogy home office-ban dolgozzak, hogy bármikor az ügyfelek rendelkezésére álljak, és meg kellett mentenem a virágüzletemet. Tudtam, előre kell menekülni, azaz bővítenem kell az árukészletet ízléses ajándéktárgyakkal, grafikákkal, különlegesen nyomtatott alkalmi versekkel, bölcsességekkel, és jó lenne, ha a levendula lehetne a boltom „arca”, és a belőle készített termékek felkerülnének a polcokra. De nem volt pénzem!
Barátnőből uzsorás?
Mónika 2022 januárjában, a harmincadik érettségi találkozójuk szervezésekor bukkant fel ismét Budapesten. Gyönyörű kocsival közlekedett, fantasztikusan öltözködött, minden porcikája jólétet sugárzott, tán ezért szánta meg az egyedül küszködő Mártát, s ajánlotta fel a segítségét. Persze az első szeretethullámát gyorsan követte a kijózanodás, tehát leszögezte, nincs az üzletben barátság. Bármikor kitörhet egy új háború, vagy egy rossz döntéssel lenullázhatják magukat a férjével, ezért úgy fog bánni Mártával, mint egy idegennel. Két lehetőséget ajánlott: vagy megvásárolja a virágüzlet jelentős részét, vagy kölcsönt ad negyvenszázalékos kamatra. Márta nem kapott állami hitelt, tehát egy ébren töltött éjszakán eldöntötte, elfogad hatmillió forintot Mártától úgy, hogy nyolcmillió-négyszázezret ad vissza. Tudta, nagyon magas a kamat, de még mindig jobb, mint beengedni a cégébe a dörzsölt Mónikát, aki percek alatt „felfalná” a profitot.
– Jót tett a vérfrissítés! Két év alatt stabilizálódott a vendégköröm, nem csak ballagások idején és anyák napján érkezik sok vásárló, felfedezett néhány rendezvényszervező, a „levendulások” is bíznak bennem. Közben a csodálatos nagyfiam bejutott a Műegyetemre – nincs ingyen az albérlete! –, Marci jövőre érettségizik. Ő nem tanul jól, két magántanárt kell fizetnem, közben Mónikának is törlesztem a kölcsönt negyedévenként. Ezzel csak egyszer, tavaly augusztusban volt gond, amikor megcsúsztam a fizetéssel a fiaim nyaralása miatt, tehát nem utaltam, inkább elvittem a készpénzt Móni otthonába, hogy elnézést kérjek a késésért.
