.A kedves levélírók kérdéseiből merítettem egy fontos, sok esetben az egész család nyarát befolyásoló gondot: Engedjem? Ne engedjem? Mármint rollerezni, kerékpározni. Együtt? Egyedül? És ha egyedül, akkor mikortól?

Nagy öröm, ha a gyerek megtanult rollerezni, kerékpározni. Végre itt a szabadság, karikázhatunk együtt! Nem kétlem, hogy a szülők igyekeznek a legalaposabban felkészíteni. „A saroknál mindig állj meg!” „Ne rohanj soha annyira előre!” „Mindig várj meg, várd be a többieket!” És így tovább. A gyerekek megígérik, hogy így tesznek, és komolyan is gondolják. Ennek ellenére számos drámai és nemritkán súlyos következménnyel járó baleset történik. A szülők kétségbeesnek: „Mégsem bízhatok meg benne?” „Pedig megígérte!” „Engedetlen kölyök!” 

Itt két különböző dologról van szó. Az egyik a szabálytudat, a másik a valós, meglehetősen gyors, életközeli helyzetben a szabálykövetés. Amikor a gyerek éppen csak arra képes figyelni, hogy el ne essék, és egyenesben tudja tartani a kormányt, akkor nincs más. Ilyenkor a teljes figyelmét a kerékpáron maradás köti le. Ez átmeneti idő. Tud bringázni, igen, de ilyenkor még a keresztben álló tűzpiros kamiont se veszi időben észre. Aztán élesedik a helyzet: „Tedd ki a kezed arra, amerre fordulsz!” A gyereknek sokkal hosszabb időre van szüksége az egy kézzel manőverezéshez, mint amit mi, apák gondolunk. S mondjuk tovább: „Mielőtt fordulsz, nézz körül!” Fontos figyelmeztetés, de legalább újabb fél év kell ahhoz, hogy a gyerek úgy nézzen jobbra vagy balra, hogy közben az egyensúlyát megtartva ne kanyarodjon le az útról.

Mindezt összefoglalva: lehet, hogy már nyeregben ül a gyerek, de még nem tud biztonságosan közlekedni. Ehhez idő kell, sok hosszabb-rövidebb közös bringázás. És türelem. 

A másik: a sebesség mámora. Hogy ellen tudjon állni a versengés, a versenyzés csábításának. Ma már tudjuk, a nagy sebességnek, a gyorsaságnak ugyanolyan tudatmódosító hatása van, mint a többi 21. századi drognak. Magyarán, hiába ígéri meg a gyerek, hogy nem szalad neki… amikor ott a lejtő, ott a szél, nem tud ellenállni. 

A roller külön kihívás, különösen az elektromos rolleren való közlekedés. Sokszor látni, hogy a szülő felállítja a gyereket az e-rollerre: „Csak az iskoláig viszem!” A gyerek sisak nélkül. S hol a feje? Pont a roller kormányának magasságában! Az e-rollereken száguldó fiatalok, fejükön a térhatású fehér fejhallgatóval, biztosítják magukat, hogy véletlenül se hallják meg még a szirénázó járművet se. A segwayesekről (két keréken állva gurulnak) már szólni sem merek.