1.Generációs hatás
A legmeghatározóbb természetesen a család, amelyben felnőttem, és amely sokat adott ahhoz, hogy arra a pályára lépjek, amelyiken vagyok. Ez a művészekkel és művekkel súlyosan terhelt közeg nyomasztólag is hathatott volna rám, de igazából inkább inspirált. Persze voltak időszakok fiatalabb koromban, amikor negatívan befolyásoltak a magammal szemben támasztott elvárások, amikor például nem vettek fel a színművészetire, és elgondolkodtam, hogy jaj, mi lesz most velem, de azért alapvetően mindig elszánt voltam. A nagymamám, Jancsó
Adrienne, különösen nagy hatással volt rám. Ő a korát megelőző egyéniség volt, igazi self-made woman. Fiatalon színésznő volt, aztán amikor Erdélyből átjött, kitalálta, hogy önálló estekkel fogja járni az országot, ami akkoriban úttörő dolognak számított. A magánéleti bonyodalmak ellenére nagyon szépen felépítette az életét, a karrierjét. Tizenhat éves koromtól vele laktam, és baráti viszony volt közöttünk.
2. Irodalmi nőalakok
Édesanyám hatása is nagyon meghatározó az életemben. Csodálatos nő volt, és fantasztikus tanár, a József Attila Gimnáziumban tanított magyar irodalmat. Tőle tanultam meg, hogy nőként miként kell szeretni. Tudása, szellemisége szintén fontos volt számomra, ő látott el könyvekkel, olvasmányokkal. Kamaszkoromban végigolvastam a világirodalom súlyos részét, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Thomas Mannt, köztük olyanokat is, amelyeknek a felét sem értettem, de ez egyáltalán nem zavart. Lenyűgöztek az olyan női karakterek, mint Anna Karenina vagy Madame Chauchat A varázshegyből.
3. Szerencsés kezdet
Rendkívül szerencsés dolog volt, hogy szinte elsőként az akkor még Arvisura névre hallgató Szkéné Színházba kerültem, olyan kollégákkal, mint Pintér Béla, Schilling Árpád, Scherer Péter vagy Terhes Sándor, hogy csak pár, azóta széles körben ismert nevet említsek. Velük együtt indultam, akkor szinte még gyerekek voltunk, huszonévesek. Ebből született aztán meg mind a Pintér Béla Társulat, aminek alapító tagja voltam, mind a Krétakör, akikkel aztán hét éven keresztül jártam a világot. Sokat jelentett, hogy így kiszakadhattam az itthoni közegből. Ma művészként sokszor szinte reménytelennek érzi a helyzetet az ember, annyira nem becsülik meg a szakmát Magyarországon. Ez pedig rányomja a bélyegét a személyiségedre, hogy nem jutsz el oda, ahova tervezted, sem elismertségben, sem megbecsültségben. Húsz évvel ezelőtt úgy képzeltem el a mostani önmagamat, hogy majd válogatok az épp akkor virágzó fiatal társulatok közül. Ehhez képest a tehetséges fiatalok most sorra hagyják el a pályát.
4. Énekesnő születik
Véletlen találkozásnak indult, és hosszú távú, talán életre szóló munkakapcsolat lett abból, ahogy a sors összehozott Tövisházi Ambrussal és Tariska Szabolccsal. 1997-ben történt, akkor játszottam egy filmben, amelyben Szabi is dolgozott. Mutatott nekem egy dalt, ő írta a szövegét, és Ambrus szerezte a zenéjét. Annyira tetszett, hogy megkérdeztem tőlük, nem kell-e nekik énekesnő. Így kerültem be az Amorf Ördögökbe. Játéknak indult, aztán tíz évig együtt zenéltünk. 2007-ben ez a zenekar alakult át a Péterfy Bori & Love Banddé, ami az egyik legerősebb élmény az életemben, mert itt találtam rá a színpadi létezésnek arra az erejére, amit csak a rock ’n’ roll adhat. A zenekar azóta is sikeres, rengeteg a telt házas fellépésünk. Az Amorf Ördögök felállást is elővesszük néha, nemrég volt egy óriási koncertünk a Müpában, és augusztus közepén lépünk fel a Kobuci Kertben Óbudán.
5. Anyaság
A teljességhez nagyon fontos volt, hogy a karrier mellett legyen igazi magánéletem is. A kisfiam születését tartom a legnagyobb váltásnak az életemben. Most már kamasz, tizenhárom éves. Ő formált és formál a legtöbbet a személyiségemen, nélküle nem lennék az, aki vagyok.
fotó: Zsólyomi Norbert
