Panyolán nem csak pálinkázni érdemes
A férjem tizenéves kora óta jár egy sátrazós-túrázós társaságba, amelynek tagjai a mai napig minden nyáron összegyűlnek, és egy kis magyar faluban töltenek egy hetet. A társaság és a kaland miatt ezek a napok kihagyhatatlan részei a családi nyarainknak, ezért évek óta arra is adódik lehetőségünk, hogy megismerjük az ország (Budapestről nézve) eldugott pontjait. Az egyik évben Panyolán vertük fel a sátrunkat, és innen jártuk be a környéket. Teljesen véletlenül a táborozásunk időpontjára esett az itteni barátságos kis fesztivál, a PanyolaFeszt, amely idén ugyancsak augusztus 2. és 4. között várja a szórakozni vágyókat – abszolút ajánlom a kellemes bulihangulatot és a helyi töltött káposztát mint fesztiválételt. Panyola ugyan a pálinkájáról híres, de mivel a szállásunk hátsó kertjében és a pajtában komoly befőzőmunka folyt – zöldségeket, lekvárokat tettek el, szörpöket készítettek a nénik –, így mi ezeket kóstoltuk és hoztuk haza inkább. A környék egyik csúcspontja a Tisza, amely homokos partjával tökéletes strandolásra. A víz hőmérséklete hűvös, a fekete öves nyaralók a kempingszéket beleállítva üldögélnek benne – nyilván dobozos sörrel vagy üdítővel a kezükben. A folyón vízi túrázni is lehet, és a remek bicikliutakon (akár elektromos kerékpárt bérelve) ajánlott felfedezni például a környező középkori templomokat. Részt vettünk egy borkóstolón Tarpán, a szőlőhegyen, a Delelő Pincészetnél, ahol gyönyörű naplementét nézhettünk meg, és ahonnan a Vereckei-hágót is látni lehet. A finom borokhoz kínált házi sajtos rúd miatt bármikor visszamennénk. A közeli Túristvándi vízimalma a Felső-Tisza-vidék büszkesége, Közép-Európában is ritkaságnak számít. Szatmárcseke református műemlékké nyilvánított kopjafás temetőjét szintén muszáj megnézni: a közel hatszáz, embermagasságú, álló csónak alakú kopjafa egyedülálló látvány, és egy különleges temetkezési hagyományról mesél.
Kalandozások a Bükkalján
Tavaly ugyanez a sátrazós csapat Cserépváralján, egy apró tó körül ütött tanyát. A tavon oldtimer vízibiciklikkel hajthattak a gyerekek körbe-körbe, és a közepén álló minisziget kitisztításával elment egy délutánjuk, amit mi, felnőttek, az árnyékból figyelhettünk – igazi relaxáció volt. Kirándulni persze időnként elindultunk erről a kedves szálláshelyről, például a közeli Tardra. Tard egyebek között arról ismert, hogy itt működik a Matyodesign nevű, a matyó hímzés fennmaradásáért, a helyi hímzőnők támogatásáért létrejött hazai vállalkozás, amelyről a Nők Lapjában is olvashattak már. (Extra tipp: Az egyedi ruhadarabok készítése mellett azoknak, akik szeretnének kiszakadni a városi pörgésből, a Matyodesign csapata egynapos programot szervez. Ennek során tanulhatunk hímezni, süthetünk almás pitét, és lelassulhatunk a tardi hímzőnők társaságában.) Mi a faluban a tájházat néztük meg, és meghallgattunk egy előadást a környék történetéről. Majd Mezőkövesdre látogattunk el, ahol a Hadas városrészben felfedeztük a Matyó skanzent – ez egyrészt egy modern, interaktív látogatóközpont, másrészt száz-százötven éves parasztházak sora, amelyek a bútorfestés, a mézeskalács-készítés vagy a fazekasság mesterségéről tanítanak kicsiket és nagyokat. A Mézeskalács Ház portékáival érdemes feltankolni, mielőtt továbbállnánk. Mivel ottjártunkkor őrült meleg volt, így strandoltunk is: mehettünk volna a Zsóry Gyógy- és Strandfürdőbe is, de végül egyik nap Bogácson csúszdáztunk, hűsöltünk – nem tagadom, ez az ötlet másoknak is eszébe jutott… Cserépváralja határában, a Mangó-tetőn egy erdei sétát megérnek még hazánk legmonumentálisabb kaptárkövei. Hogy ezeket mire használhatták, az a mai napig nem derült ki: lehettek temetkezési helyek, pogány oltárkövek, méhkaptárok is a tíz méter körüli, fülkés sziklák. És természetesen, ha már Cserépfalu és Cserépváralja között ingáztunk, nem mehettünk haza cserép, azaz egy bögre nélkül – a kék-zöld csíkos darabból ittam ma reggel is a teámat.
Szigeti Hajni
Zselic, a zöld szív
Mindig szívesen térek vissza gyerekkorom nyaralási helyszínére, a Somogyi-dombságba, nagyszüleim egykori otthonának környékére. A Zselicség tavakban gazdag erdeiben sétálni, kirándulni élmény, közelről meglesni a vadakat csodaszámba megy. Ha Bőszénfa felé vesszük az irányt, és megállunk a Szarvasfarmnál, a vadasparkban testközelbe kerülhetünk a nagyvadakkal. Kijelölt útvonalon megnézhetjük a Kaposvári Campushoz tartozó park nyolc vadfaját és több háziállatát: a vaddisznókat, amint a vízzel teli árokban fürdenek, a kiskecskéket, amint egyik dombról a másikra szökdécselnek, a szamarakat, ahogy egymásra licitálva „beszélgetnek”. Az őzek és szarvasok látványa lenyűgöző, a gímszarvasokat kísérettel megsimogathatjuk, a nagy patások méltóságteljesen pihennek a fűben, ha éppen nem az erdőt járják. A vezetett túra során felfrissíthetjük a tudásunkat arról, melyik állat mikor hagyja el az agancsát, vagy miért halljuk a szarvasok bőgését ősszel. Ha lovas kocsival megyünk ki az erdőbe, csoportokba verődve láthatunk őzeket, szarvasokat, bivalyokat, lovakat. Aki Kardosfán száll meg, már korán reggel az erdő közepén ébredhet, és egy reggeli sétával, kocogással indíthatja a napot. A Zselici Csillagpark is jó családi program, és ha mégis vágyunk a városi környezetre, a közeli Kaposvár patinás belvárosában sétálhatunk, fagyizhatunk, esténként pedig könnyűzenei koncertet hallgathatunk a főtéren. Megnézhetjük a korabeli bútorokkal berendezett Rippl-Rónai Múzeumot, a festő ebben az épületben alkotott és élt a családjával. Aki romantikus élményre is vágyik, az a városhoz közeli Deseda-tavat keresse fel, itt csónakázni és horgászni egyaránt lehet. Sőt, csobbanhatunk is!
Eszes Andrea
A kis kékség
Mátraalján, falu szélén… pont itt található az apci tengerszem, hivatalos nevén a Széleskő-bányató. A víz egész évben lenyűgöző látványt nyújt, a legteljesebb élményt azonban a nyári hónapok adják, hiszen ilyenkor fürödni is lehet a helyenként öt, de néhol akár tíz méter mély, tiszta vizű tóban. A tengerszem környéke teljesen nomád, már a megközelítése is egészen természetközeli élmény. Autóval ugyanis szinte lehetetlen oda eljutni, így a kirándulóknak érdemes Apcon túlhaladniuk, és ott leparkolni. Innen egy néhol ugyan meredek, de bárki számára teljesíthető, nagyjából másfél kilométeres sétára található a tó. Egynapos kirándulásra ideális választás azoknak, akik szívesen mondanak le a 21. századi kényelemről, és élvezik a természetet a maga valójában. A tengerszemben a fürdőzés is meglehetősen vadregényes, a bátrabb kirándulók a sziklákról beugorva, vagy Tarzan módjára, kötélbe kapaszkodva vethetik bele magukat a hűs vízbe. Érdemes azonban óvatosnak lenni, hiszen bányatóról van szó, kisgyerekek és gyakorlatlan úszók inkább a partról csodálják ezt a rejtett kincset a Mátrában.
Lami Juli
Hegyről a tóba
Az elmúlt években a természetjárás lett a fő hobbim, de két dolog még mindig nem hoz lázba: a nyári túra és a panoráma. Ehhez képest most egy olyan kirándulást ajánlok, amely melegben is tökéletes, és amelynek a csúcspontja Magyarország szerintem legszebb panorámájú helye.
A túra Szanda központjából indul. A bátrak éjszaka startolnak, hogy a csúcsról gyönyörködhessenek a napfelkeltében, én félnék a sötétben az erdőben, így marad a reggel, amikor is a Cserhát 529 méter magas vulkáni hegyére, a Szandavár romjaihoz igyekezünk. Útközben hatalmas réteken kelünk át, ilyenkor hónaljig érnek a hullámzó füvek, ennél nincs megnyugtatóbb látvány. Ahogy beérünk az erdőbe, és megyünk egyre feljebb, a hőmérséklet még kánikulában is kellemes, van, hogy elkél a hosszú ujjú felső, ez igazi ajándék nyáron! A vár csak egy kis romocska, de büszkén feszít a csúcson, ahonnan teljes körpanorámában látjuk a vidéket. Itt mindig bólogatva gondolok a szintén túrázó kolléganőmre, aki szerint Magyarországon egyértelműen Nógrád a csúcs. Ha időben indulunk, akkor délre le is érünk, és irány a Bánki-tó, amelyben megmártózva kényelmesen lehűthetjük megfáradt tagjainkat.
Jónap Rita
fotó: MTI/ Katona Tbor, Komka Péter, Vajda János, Varga György, Wikipédia
