Leszel a barátom? – kérdezte Pisti, én pedig bólintottam. – Jó, akkor most már hat barátom van – nézett rám nagy boldogan, miközben öt ujját mutatta felém. Ilyen könnyen megy ez. Hogy Pisti mit értett barátságon, nem firtattam. Ő meg nem érezte szükségét, hogy elmagyarázza. Pedig egyáltalán nem egyértelmű, mit is értünk barátság alatt.

Már az ókorban sokat birkóztak a fogalom meghatározásával. Arisztotelész például a barátság három típusát különböztette meg: a kellemeset, a hasznosat (e kettőt gyakran össze is szoktuk kötni), valamint a másik kettővel szembeállítva az igazat. A görög bölcs szerint a barátságra „van a legnagyobb szükségünk az élet szempontjából. Barátok nélkül ugyanis senkinek sem lehet kedves az élete, még ha minden egyéb jóban része van is; sőt talán éppen a gazdagoknak s az uralom és a hatalom birtokosainak van a legnagyobb szükségük barátokra…” 

És Arisztotelész ezzel fején találta a szöget, meglátásával ugyanis teljesen egybecseng kétezer-­háromszáz évvel később korunk talán legismertebb barátságkutatója, az evolúciós pszichológus és antropológus Robin Dunbar gondolata, amellyel A barátság anatómiája (The Anatomy of Friendship) című cikkét kezdi, hogy ugyanis „a barátság a legfontosabb tényező, amely befolyásolja az egészségünket, jóllétünket és boldogságunkat”. Elsőre elég merész állításnak tűnik, de ha hozzátesszük, hogy Dunbar a barátság fogalmát a legtágabb értelemben használja, beleveszi nemcsak a klasszikus értelemben vett baráti, hanem a rokoni és a szerelmi kapcsolatokat is, akkor mindjárt a helyükre kerülnek a dolgok. Természetesen a brit tudós előtt sem ismeretlen, hogy a barátság, a szerelem vagy a szülő-gyerek viszony nagyon más természetű, ám ha az ember szociális kapcsolatainak hálóját vizsgáljuk, akkor egy kalap alá lehet venni őket. Érdekes megfigyelés, hogy azokban a társadalmakban, amelyekben nagyon erősek a családi kapcsolatok, sokkal kisebb szerep jut a barátoknak, és ez fordítva is igaz, ahol meggyengülnek a családok, ott felértékelődnek a barátok. Az ember kapcsolódásra teremtett lény, ha hiány keletkezik az életében, azt megpróbálja valami/valaki mással betölteni. 

Működik a kémia

Petőfi Sándornak kiesett a toll a kezéből 1846-ban, amikor együltő­ helyében végigolvasta a Toldit. Majd gyorsan felvette, hogy megírja vele Arany Jánoshoz című versét, valamint egy köszönőlevelet Aranynak, akiről addig semmit nem tudott. Ez volt a kezdete élethosszig tartó barátságuknak, ami megmaradhatott volna távoli csodálatnak, de Petőfi szükségét érezte, hogy személyesen is megismerje barátját, és elment hozzá Szalontára. A barátok vágynak egymás társaságára. Hogy az ő barátságuk törvényszerű volt-e, vagy a véletlen műve, azt nehéz eldönteni.

– Nem teljesen a véletlen műve, hogy kikből lesznek a barátaink­ – mondja Dávid Beáta­ szociológus, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének igazgatója. – Eleve egy meghatározott körben mozgunk. A környék, ahol lakunk, az iskola, a munkánk eléggé behatárolja a lehetőségeket. Kicsi az esélye, hogy valaki csak úgy az orrunk elé pottyan, és a barátunk lesz.

Gyakorló szülők körében régóta ismert bölcsesség, hogy a gyerekünk barátait nem tudjuk megválasztani, de azt igen, hogy honnan válasszon barátokat. A barátságokról szóló nemzetközi kutatások egyik leggyakoribb megállapítása, hogy a gyerekek általában olyanokkal kötnek barátságot, akiket hasonlónak érzékelnek magukhoz, akik ugyanannyi idősek, ugyanolyan neműek és kultúrájúak, mint ők. Sőt, a barátok az érdeklődési körök, a szociális készségek, a népszerűség és a tanulmányi eredmény terén is jobban hasonlítanak egymásra, mint a nem barátok. 

– Ugyanakkor hiába hasonlítunk valakivel nagyon, nem biztos, hogy barátok leszünk, mert a barátsághoz is kell a kémia – teszi hozzá a szakember. 

A barátságban is jelen van tehát egy megmagyarázhatatlan és megnevezhetetlen tényező, ami érzelmi odafordulásra készteti az embereket. 

– Úgy gondolom, a barátságnál ugyanaz a helyzet, mint a szerelemnél, vagyis hogy a másik ember egyedisége, egyszeri és megismételhetetlen volta miatt minden barátság is egyedi és megismételhetetlen. A barátunk egy-egy tulajdonsága hasonlíthat másokéhoz, de az egész személyisége nem. Ezért a vele való kapcsolatunk soha semmilyen másikkal nem lesz helyettesíthető – mondja Jung Csilla klinikai szakpszichológus, logoterapeuta. – A barátságokban is van egy megmagyarázhatatlan vonzalom, amit a másik ember világa vált ki belőlünk, ami otthonosnak tűnik, ami vonz, ami megszólít bennünket. 

Barátság férfi és nő között?

Noha emberi kapcsolataink – barátság, szerelem, szülő-gyerek viszony – sok tekintetben, például az érzelmek intenzitásában hasonlíthatnak egymáshoz, lényeges pontokon azonban nagyon különböznek. 

– A barátságok horizontális kapcsolatokban, azaz egyenrangú feleknél működnek, a családi kapcsolatok pedig a legtöbbször nem ilyenek. Ha valakinek az unokatestvére vagy a testvére a legjobb barátja, az még belefér, sőt nagyon jó is lehet. Ám ha valamelyik szülő a gyerekét tartja a legjobb barátjának, az már nem egészséges. Ha egy anyukának a legfőbb bizalmasa a kamasz lánya, és ez válást követően gyakran előfordul, azzal olyan terhet ró a gyerekére, amit az nem képes hordozni. Ha a magánéleti problémáit a tizenhat-tizennyolc éves lányára zúdítja, és rendszeresen beszámol neki, mondjuk, a szexuális életéről vagy annak kudarcairól, azzal egy életre tönkreteheti a gyereke kapcsolódási képességét – mondja Dávid Beáta. 

Ez hát a helyzet a rokoni kapcsolatokkal, a szerelemtől pedig az különbözteti meg az igaz barátságot, hogy abban sosem jut szerephez a szexuális vonzalom. Éppen ezért teljesen jogos a kérdés, létezhet-e egyáltalán hosszan tartó, mély barátság férfi és nő között. A témában a szakemberek is megosztottak, egységes álláspontja sem a pszichológiának, sem a szociológiának nincs. 

– Én személy szerint úgy gondolom, hogy olyan mélységű barátság nő és férfi között, amely biztosan soha nem válhat erotizálttá, nem létezik – mondja Jung Csilla.­ – A barátság öröme és a közelség vágyának mélyülése miatt idővel el lehet veszíteni a támpontokat. Az ember természeténél fogva vágyik a mély, befogadó szeretetre, legyen az házastársi, szülői vagy gyermeki kapcsolat. Ezekben a kapcsolatokban azonban világos határok húzódnak, amelyek megakadályozzák, hogy erotizálttá váljanak, például­ a vér szerinti gyerekeinkkel vagy szüleinkkel. Ám egy férfi és egy nő barátságában ez ilyen sors­szerűen nincsen benne.­ Itt nincs meg annak a biztonsága, hogy ez a lelki közelségre vágyás ne tudna átalakulni, és ne tudna olyanná válni, amibe belép a testi dimenzió. Könnyen előfordulhat, hogy az egyik fél annyira szeretne a másik közelébe kerülni, hogy meg is akarja érinteni, és akkor nagyon hamar erotikus tartalmúvá válhat a dolog, mert a férfi-nő barátság nincs úgy körülbástyázva természetes korlátokkal, mint, mondjuk, az azonos neműek barátsága vagy a szülő-gyerek viszony. Ezért gondolom úgy, hogy még a nagyon mély, évtizedeken át tartó férfi-nő barátságok sincsenek védve attól, hogy ne fordulhatnának át bármikor valami másba.

Félszavakból is megértjük egymást

Úgy tűnik azonban, az ember képessége arra, hogy barátokat szerezzen, a kor előrehaladtával csökken – de teljesen nem tűnik el soha. ­Kutatások is megerősítették, hogy fiatalon valóban könnyebben kötünk barátságokat. 

– A barátsághoz ugyanis idő kell – magyarázza Dávid Beáta. – Ezért van az, hogy a hosszan tartó munkahelyi kapcsolatok sokszor barátságok is. A munkaidő után is együtt maradnak a kollégák, együtt nyaralnak, kirándulnak. Egy barátsághoz, hogy élő tudjon maradni, kell valamilyen fizikális tér is. Ezért tartják a középiskolai éveket a tartós barátságok kialakulására a legalkalmasabbnak, mert ott hosszú időn keresztül fizi­kai­lag is együtt vannak az emberek.