Családi nagytakarítás és a zsíros tenyérnyomok – Krúdy Tamás írása

Férfiszemmel.

Minden család életében vannak traumatikus időszakok. Nálunk például ilyen a szezonális nagytakarítás, amikor a család apraja-nagyja végigpucolja az egész lakást, még a nehezen elérhető helyeken is. Ilyenkor a bátrabbak létrára is állnak, és megtisztítják a tükröknek és ablakoknak azokat a részeit is, amelyeket normál esetben fel sem érünk. Pont ennek kapcsán figyeltem meg egy érdekes dolgot, amelyre nem találok semmilyen magyarázatot. Az történik ugyanis, hogy kemény munkával, mindenfajta nyelek, rongyok és lehúzók segítségével lepucoljuk az összes tükröt és ablakot, és másnap reggelre a legmagasabbak kivételével szinte mindegyiken ott virít egy zsíros tenyérnyom. Ez azért nagyon meglepő, mert ilyenkor hiába érdeklődünk – ez általában a fe­leségemet és engem érdekel – a család többi tagjánál, mindenki úgy emlékszik, hogy még csak rá sem pillantott az adott tükörre vagy ablakra, nemhogy a közelében járt volna. És nem segít ilyenkor sem a szigorúság, sem a könyörgés, sem a bűnbánatot megelőző megbocsátás (Nem leszek rád mérges, ha bevallod, hogy te voltál!), a kéznyom(ok)nak sosincs gazdája. Úgyhogy nem marad más hátra, mint elővenni azt, akire a gyanú ilyenkor mindig terelődik: Feri bácsi a szomszédból. Igen, csak ő lehetett, nincs más épeszű magyarázat. Éjszaka, ahogy szokta, belopódzott, és végigfogdosta a frissen pucolt ablakokat és tükröket. Már amelyiket elérte. És ami még meglepőbb, Feri bácsinak meglehetősen kis tenyere van. „Amikor holnap kezet fogunk, majd jól megropogtatom” – mondtam, de erre is csak hümmögés volt a válasz fiatalabb családtagjaim részéről, mert bizony, megérdemli az, aki ilyet csinál. Pedig nincs is szebb egy frissen pucolt ablaknál, ami olyan, mintha ott sem lenne. Így érzékelhette ezt az a kismadár is, amelyik folyamatosan nekirepült az egyik – makulátlanul tiszta – ablakunknak. Mindig éppen csak egy picit ért hozzá, nem ütötte meg magát, de újra és újra próbálkozott. Hiába ragasztottam ezt-azt az üvegre, meg lógattam ki egy terítőt, a kismadár csak próbálkozott. A dolog kezdett kezelhetetlenné válni, úgyhogy azt gondoltam, kinyitom az ablakot, ha annyira be akar jönni, hát hadd jöjjön, nézzen körül, aztán majd elmegy. Ám legnagyobb meglepetésemre a nyitott ablak láttán a kismadár elrepült, és többé nem tért vissza. Nem a szoba érdekelte, hanem az üveg.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .