A táplálékkiegészítők korában kifejezetten oda kell figyelnünk arra, mit kapkodunk be reggelente. Ezeket legtöbben ártalmatlannak gondoljuk – hiszen egy kis pluszvitamin vagy nyomelem mi rosszat tehet. Pedig míg a vízben oldódó vitaminokból – ilyen a C-vitamin is – a többlet a kiválasztó szervrendszerünkön, a vizelettel távozik, addig a zsírban oldódók – A-, D-, E- és a K-vitamin – felhalmozódhatnak, és komoly betegségeket okozhatnak. Ugyanez a helyzet a nyomelemekkel. Szervezetünknek nagy szüksége van rájuk, de ha túllövünk velük a célon, az problémákkal járhat. Ilyen nyomelem a vas is, amely a vér egyik legfontosabb alkotóeleme. Ez festi pirosra az ereinkben keringő folyékony szövetünket, és ez okozza annak fémes ízét is. A vasatomok a vörösvértestek közepén üldögélnek: hozzájuk kapcsolódik a tüdőben az életet adó oxigén, és a vastartalmú vértestek szállítják el azt az összes szervünkhöz.
– Minden hematológusnak – azaz a vérrel és annak betegségeivel foglalkozó orvosnak – az az elve, hogy pótoljuk, ami hiányzik. És csakis akkor, ha a szervezet valamiben valóban hiányt szenved. Ahhoz pedig vizsgálatra van szükség – mondja dr. Várkonyi Judit egyetemi docens. – A vassal kapcsolatban éppen az a csapda, hogy a túlterhelődésnek – legyen az örökletes, vagy okozza a túlzott bevitel – pont olyan tünetei vannak, mint a vashiánynak: fáradékonyság, gyengeség vagy hasi fájdalom. Hogy ez kiderüljön, ahhoz laborvizsgálat szükséges. Ha ennek az az eredménye, hogy a vizsgált személy vashiányos, akkor vasat adunk neki. Ha viszont vastúlterhelődése van, akkor megpróbáljuk megszabadítani a vastól.
Hemokromatózis akkor alakul ki, ha a vékonybélből túl sok vas szívódik fel a szervezetbe. A betegség általában örökletes, és az orvosi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a magyar lakosság körében minden kétszázadik ember hordozza az ezt okozó gént – vagyis tízmillió lakosra vetítve ötvenezernél lép fel ez a probléma. A hemokromatózis rendszerint a kaukázusi, azaz a fehér bőrszínű emberek problémája. Ennek földtörténeti okai vannak: a jégkorszak idején, amikor kevésbé jutott húshoz – és az abban levő vashoz – az emberiség, azok éltek túl és voltak képesek szaporodni, akik olyan géneket örököltek, hogy akár „a fűből is kinyerték a vasat”. A nők különösen ki voltak téve a vashiánynak: a szülés, a szoptatás és a havivérzés során is sokat vesztettek ebből a nyomelemből. Azok a nők tudták a szelekciós előnyüket érvényesíteni, akik genetikailag is jól el voltak látva vassal. Ma viszont, amikor – a jégkorszakhoz képest – szinte korlátlanul hozzáférhetünk a húshoz, így már ritkán fordul elő táplálkozási okra visszavezethető vashiány.
Tünetek és szűrés
A hemokromatózis lappangó betegség: sokáig tünetmentes. Kockázati tényezői között megtalálható néhány olyan szokás, ami elősegíti a vas felszívódását. Ilyen a C-vitamin fokozott bevitele, de szakértőnk felhívja a figyelmet a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra: ezek túlzásba vitelével már harmincéves korban is kialakulhat akár tízezres ferritinszint, ami már szervi károsodással jár. A hemokromatózis elsősorban a májat, a hasnyálmirigyet és a szívet betegíti meg. Külső jele a bőr fokozott megbarnulása, de ez már a betegség késői stádiumában jelentkezik. Károsodhatnak a belső elválasztású mirigyek is.
– Egy alkalommal egy fiatalember mellékvese-elégtelenséggel jelentkezett – mondja a szakértő. – Kerestük a betegsége okát, és végül megtaláltuk: a hemokromatózis okozta. Innentől kezdve folyamatos hormonpótlásban kellett részesülnie.
A szív vagy akár más szervek károsodása nagy és nehezen visszafordítható problémákat okozhat – innen már nehéz visszatérni a teljesen egészséges állapothoz. Ezért a hemokromatózisnál is nagyon fontos a megelőzés és a korai diagnózis. Mivel azonban a kezdeti tünetek semmitmondók – és ahogy már említettük, összekeverhetők a vashiányéival –, ha valaki gyengeséget, fáradékonyságot, depressziós jellegű hangulatzavart érzékel, jól teszi, ha egy egyszerű vérvételt követő szűrővizsgálattal kideríti, mi is a probléma valójában. Ennek során egyébként nem a vérben lévő vasat, hanem az azt szállító fehérje vastelítettségét nézik. Ha ez átlép egy bizonyos szintet, érdemes tovább kutakodni. Rutinvérvételnél sajnos mindez nem derül ki, de ha a páciens a tüneteire hivatkozva konzultál a háziorvosával, akkor a hemokromatózis szűrése beépíthető egy átlagos laborvizsgálatba is. Fontos tehát, hogy vegyünk részt a rendszeres szűrővizsgálatokon – a hemokromatózison túl is nagyon sok minden kiderülhet ilyenkor az egészségi állapotunkról.
Gyógyulni – és közben másokon segíteni
Ha a háziorvos kiugróan rossz értéket észlel, szakemberhez irányítja a pácienst. A hemokromatózis örökletes változatát nem lehet megelőzni. Az azonban mindenképpen fontos, hogy egészségesen táplálkozzunk, rendszeresen mozogjunk, és kerüljük el a súlygyarapodást, hiszen szervezetünk általános jólléte minden fronton jó hatást gyakorol egészségi állapotunkra. A dohányzás mellőzése, a mérsékelt C-vitamin-pótlás és az alkoholfogyasztás csökkentése is fontos lépések a hemokromatózissal szemben. Ha mégis kialakult a vastúltengés, arra a legjobb kezelési mód a vérvétellel történő vérlebocsátás.
