Tulajdonképpen nem is kellene meglepődnünk azon, hogy Céline Dion képes a másképp gondolkodókat, a legkülönbözőbb generációkat, sőt ellenségeket is egy platformra helyezni; már rég megszokhattuk tőle, hogy egymás után cáfol rá az előítéletekre és a valószínűségszámításra. 

EGY NEM HÉTKÖZNAPI START

Céline Dion a québeci Charlemagne-ban született a Dion család tizennegyedik gyerekeként. Szerény körülmények között éltek, a legenda szerint a legkisebb csemete gyakran egy kihúzott fiókban aludt, de vidám hangulat uralkodott a házban, a zene szeretete ugyanis összekötötte őket. A családi zenekar többféle felállásban játszott a környékbeli rendezvényeken, mindannyian énekeltek, és különböző hangszereken játszottak, Céline tehetsége azonban már egészen kicsi korában kiemelkedő volt. Tizenkét évesen az egyik bátyja segítségével Csak álom volt címen megírta első dalát. Édesanyjuk úgy döntött, hogy elküldi a kazettát kedvenc énekesnőjük impresszáriójának, akinek a nevét az egyik lemezborítón találta meg. René Angélilt épp akkor hagyta cserben a protezsáltja, ezért azt fontolgatta, hogy kilép a showbusinessből, ám a felvételt hallva meggondolta magát. Elhívta a lányt az irodájába, átnyújtott neki egy ceruzát, és azt mondta: „Itt a mikrofonod. Most énekelj úgy, mintha telt ház előtt állnál.” Céline énekelni kezdett, René pedig egy csapásra a legnagyobb rajongója lett. 

Diont tizenhárom évesen láthatták először a tévénézők egy talkshowban, és a quebeci közönség azonnal úgy tekintett rá, mint Kanada leendő szupersztárjára. Angélil jelzálogot vett fel a házára, hogy finanszírozza pártfogoltja első albumát, és sikerült a híres Eddy Marnay szövegírót megszereznie, aki korábban Édith Piaffal és Barbra Streisanddal dolgozott együtt. Mikor Marnay először hallotta Céline-t énekelni, felkiáltott: „Ez a Jóisten hangja!” Dion még csak tizenöt volt, amikor – első kanadaiként – aranylemezt kapott Franciaországban. A legtöbb tinisztárt maga alá gyűri egy ilyen kezdet, de ő szépen haladt a karrierjében. Tizennyolc évesen tartott egy kisebb szünetet, szabályoztatta a fogait, tökéletesítette az angoltudását, rövidre vágatta a haját, és szexibb, vagányabb öltözködésre váltott. 1988-ban hatszázmillióan látták, ahogy Dublinban megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, de az igazi, nemzetközi áttörést A szépség és a szörnyeteg című Walt Disney-film betétdala hozta el számára. A Peabo Brysonnal előadott duett világszerte a slágerlisták első helyére került, Grammy-, valamint Oscar-díjat nyert, és innentől fogva nem volt megállás. Huszonkilenc évesen már a tizennyolcadik nagylemezét adta ki Let’s Talk About Love címen. A slágerek között szerepelt a Titanic betétdala, a My Heart Will Go On is.

EGY SZABÁLYTALAN SZERELEM

Céline Dion saját bevallása szerint egész életében csak egy férfit szeretett, csak őt csókolta meg, soha nem volt más kapcsolata. Az, hogy ez a férfi huszonhat évvel idősebb volt, előző házasságaiból volt három felnőtt gyereke, és az énekesnőt gyerekkora óta menedzselte, okozott pár nehéz percet a Dion családnak. A lemezfelvételek, valamint az utazások során rengeteg időt töltöttek együtt, és Céline tizen­nyolc évesen elkezdett másképp nézni Angélilre. A párnája alá rejtette a fotóját, de maga előtt is szégyellte az érzéseit, tudta, hogy nem lenne szabad beleszeretnie a férfiba. Húszéves volt, amikor az Eurovíziós Dalfesztivál után elcsattant az első csók, ám sokáig titkolták a kapcsolatukat, mert úgy gondolták, hogy a rajongók felháborodnak majd a köztük lévő korkülönbségen. Dion testvérei hamar elfogadták Renét, és idővel az édesanyja is belátta, hogy a menedzser valóban szereti az énekesnőt, így 1993-ban Céline bevallotta a nagyközönségnek, hogy szerelmes Renébe. Legnagyobb meglepetésükre a rajongók nemcsak tolerálták kedvencük választását, de kifejezetten örültek is neki. Egy évvel később összeházasodtak, a ceremóniát a kanadai tévénézők élőben követhették.

Céline népszerűsége töretlen volt, ám amikor 1999-ben Renét gégerákkal diagnosztizálták, úgy érezte, otthon van rá szükség, és egy időre visszavonult. A férfi felépült, Céline kezeléseknek vetette alá magát, amelyek elhozták a várva várt eredményt: 2001 januárjában megszületett az első fiuk. A család hamarosan áttette székhelyét Las Vegasba, ahol René ötletét valóra váltva Céline aláírt egy szerződést, miszerint három éven át, hetente öt este egy hatalmas zenés-táncos show-műsorban énekel, alkalmanként négyezer ember előtt. Kevesen hitték, hogy ez előnyös lehet a számára, de az eredmények őt igazolták: az összes előadás telt házas volt, és a zajos sikert újabb lemezek követték. Mindeközben számos lombikkezelés és vetélés után a pár legnagyobb örömére 2010-ben Céline ikerfiúknak adott életet. Fél évvel később már újra a vegasi Caesars Palace színpadán szórakoztatta a közönséget, ám amikor kiújult a férje rákja, Céline az összes előadását lemondta, hogy gondoskodhasson a szerelméről. Néhány hónap után René azt kérte, hogy az asszony újra énekeljen, mert szeretné még színpadon látni őt, így Céline nappal feleség, anya és ápoló volt, éjszakánként pedig ünnepelt díva. 2016 január­jában, két nappal a hetvennegyedik születésnapja előtt, a Las Vegas-i otthonukban halt meg René Angélil.