Ki ne ismerné a szigorú, ám csudálatos Mary Poppinst, akit a filmvásznon Julie Andrews keltett életre 1964-ben? A Disney-filmet Travers maga ugyan gyűlölte, az mégis klasszikussá vált, az alapjául szolgáló könyv pedig ma is ott van minden gyerek (legalábbis kislány) könyvespolcán. Vagyis könyvsorozat, hiszen a keleti széllel érkező, majd nyugatival távozó dada történetei nyolc kötetet tesznek ki.
Pamela Lyndon Travers írói munkássága ennél azonban sokkal bővebb és sokrétűbb: érdekelte a spiritualizmus, különféle népek mitológiáját tanulmányozta, okkultista tanokat hallgatott, és mindeközben számtalan verset írt. Gyermeke soha nem született, azonban örökbe fogadott egy fiút, amivel azonban nemhogy Mary Poppins-i magasságokba nem emelkedett, de hatalmas hibát követett el.
Szerény gyerekkorból serkenő fantázia
Az író Helen Lyndon Goff néven született 1899. augusztus 9-én Ausztrália Queensland államának Marlborough nevű városában. Ettől függetlenül írnek tartotta magát (apja Írországból emigrált), és gyakran hangoztatta, hogy csupán a véletlenek kegyetlen játékának következtében született rossz helyre. Édesanyja, Margaret Agnes Goff ausztrál volt, mégpedig egy prominens politikus unokahúga. Apja, Travers Robert Goff egy bank igazgatójaként dolgozott, de súlyosbodó alkoholizmusa miatt lefokozták, és végül banki tisztviselőként talált csak állást. A kis Helennek egyszerű, szerény gyerekkor jutott. Gyakran volt egyedül, emiatt aztán életrajzírója, Valerie Lawson szerint már zsenge korára meglehetősen önálló teremtés lett, és különös fantáziavilágot teremtett maga köré. Imádta a tündérmeséket és apja történeteit arról, hogy milyen az élet Írországban. Saját állítása szerint már hároméves korában tudott olvasni.
Négyéves sem volt, amikor a nagy marlborough-i házból Brisbane-be költözött a család. Innentől minden rosszabbra fordult, és végül beütött a krach: édesapja elhunyt. A kislány soha nem volt képes feldolgozni a veszteséget. Az anya Sydney-be költözött vele és húgaival, még nehezebb időszak következett, aminek édesanyjuk 1911-ben öngyilkossággal akart véget vetni.
Az írás mint mentsvár
A kísérlet nem sikerült, a család később rokonok adományaiból élt, például a keménykezű Ellie néni (Travers anyjának idősebb nővére) jóindulatára támaszkodtak. Ellie néni határozott asszony volt, szőnyegtáskát hordott és különös szófordulatokat használt, különc dolgaival pedig nagyban hozzájárult Mary Poppins karakterének megszületéséhez. Helen már tizenhárom évesen beleszeretett a színházba, és közben rendületlenül írt. Az iskola elvégzése után pénztárosként dolgozott, de abban a szent elhatározásban élt, hogy híres színésznő lesz. Amikor felvették egy Sydney-ben működő Shakespeare-társulathoz, ezzel megszületett Pamela Lyndon Travers. Színpadi nevéhez a Traverst az apja nevéből vette, a Pamelát pedig egész egyszerűen azért választotta, mert szerinte jól csengett a Traversszel. A név hozta magával az írót is: miután a színi társulattal Új-Zélandra utazott, beleszeretett a The Sun egyik újságírójába, aki elvitte egy versét a szerkesztőjének, amely meg is jelent az újságban. Travers végül saját rovatot kapott. Munkáit egy idő után egyre több újság és kiadvány publikálta, egyre többet írt, változatos műfajokban.
Irány Anglia!
Traversnek azonban nem volt elég Ausztrália, Londonban telepedett le. Nem is tért vissza többet szülőhazájába – egyetlen alkalmat leszámítva az 1960-as években. Újságírásból és verseiből élt, és rendkívül sokat utazott Európában. Változatos kapcsolatokat ápolt a kor prominens figuráival, William Butler Yeatsszel is közeli barátságba került. Az ő hatására kezdett el érdeklődni a mitológia iránt. Utazásai után Londonból Sussexbe, mégpedig egy nádfedeles házba költözött, ahol elkezdte papírra vetni A csudálatos Mary történetét.
A második világháború alatt a brit tájékoztatási minisztériumnak dolgozott, majd öt évet töltött az Egyesült Államokban. Spirituális útkeresése itt sem nyugodhatott: eljutott a hopi, puebló és navahó őslakosok földjére, ahol folklórjukat és mitológiájukat tanulmányozta. Japánban a zen buddhizmusról tanult. A háború után visszatért Angliába, majd újra az Egyesült Államokban élt, eleinte írói ösztöndíjjal, majd főiskolai írásművészet-tanárként. Noha rengeteget írt, A csudálatos Mary történetéhez fogható sikert soha semmivel nem sikerült elérnie. 1977-ben a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé nevezték ki. 1996-ban, kilencvenhat éves korában, Londonban hunyt el.
