1783. szeptember 19-én a versailles-i palota kertjében XVI. Lajos és Marie Antoinette különleges eseménynek lehetett szemtanúja: magasba emelkedett egy légi jármű anélkül, hogy az utasok között egyetlen hangos szóváltás is történt volna. Ebben persze fontos szerepet játszhatott az is, hogy Jacques-Étienne Montgolfier léggömbjének kosarában egy kacsa, egy kakas és egy birka utazott. A következő alkalommal már emberek repültek, és azóta az utasdrámák a légi közlekedés szerves részét képezik.
Ebből komoly ízelítőt kaphatott Kordos Szabolcs is, aki az Airport, Hungary című riportkötetéhez beleásta magát a repülés világába, és számtalan reptéri dolgozóval beszélgetett. Még olyanról is hallott, hogy a repteresek a poggyásztérben egy ketrecben elpusztult macskát találtak. Pánikba estek, hogy mit szól majd a gazdája, ezért elkaptak egy hasonló cirmost, és betették a helyére. Amikor odaadták a nyávogó állatot, az utas reklamált: az ő macskája halott.
– Egy repülőtéren és egy repülőgépen minden megtörténik, ami csak megtörténhet: emberek hajlamosak olyan sokat inni, hogy tízezer kilométer után egy ismeretlen ország ismeretlen kórházában ébrednek, egy-egy őrjöngő, verekedő utas is akad olykor, de születnek életre szóló barátságok és szerelmek, sőt konkrétan gyerekek is – osztja meg velünk a tapasztalatait. – Az utazás egyesek számára mindennapi esemény, másoknak olyasmi, ami egy életben egyszer történik meg. Nem várható el, hogy mindenki profi utazó legyen, sok a megmosolyogtató esemény. Forrásaim meséltek olyan utasról, aki a repülőgépre tartó buszon megkérdezte: ezzel megyünk New Yorkig?
A szerzőben összeállt a válasz arra is, hogy ezek a súrlódások mire vezethetők vissza:
– Több szakmabelitől is hallottam a mondást, hogy amikor elutazunk, hajlamosak vagyunk az agyunkat otthon hagyni. Ez főleg a vakáció alkalmával igaz: sokan elfelejtenek gondolkodni, szervezett út esetén elvárják, hogy a kísérő intézze helyettük a szellemi munkát. A repülés amúgy is feszültségekkel teli műfaj, az emberek idegesek, fáradtak, gyakran kiszolgáltatottnak érzik magukat, ezért aztán hajlamosak rossz döntéseket hozni. Volt olyan, aki órákig nem talált ki a terminálból, míg más részegen akart kijutni, és véletlenül működésbe hozta a tűzoltó berendezést, többmilliós kárt okozva ezzel. Az úr kétszeresen is elázott, egyszer az alkoholtól, aztán pedig a tűzoltó rendszertől.
UTAZNI ÉS UTAZNI HAGYNI
A légiutas-kísérő Burka Bettina régi motorosnak számít, a világ minden tájára elrepült már, szolgált turistaosztályon, businessosztályon, két éve privát gépeken dolgozik.
– Általában az utasok türelmesek, ha valami kellemetlenség éri őket, de a hosszú utazás okozta fáradtság és unalom miatt könnyebben válhatnak ingerültté – mondja. Példaként azt az esetet hozza fel, amikor a négyórás repülőúton egy férfi levette a cipőjét és a zokniját. A borzasztó szaggal még kibékültek volna a többiek, ám két óra elteltével az előtte lévő ülés karfájára tette a csupasz lábát, és elkezdte piszkálni a lábkörmét. Az már kiborította az előtte ülő utast.
– A személyes tér tiszteletben tartása kiemelten lényeges a szűkös hely miatt. Senki nem szereti, ha mások elé tolakodnak a sorban, átnyújtózkodnak az ülésére, vagy ha a lábterét, illetve csomagterét más utas holmijai foglalják el – magyarázza Bettina. – Például egyszer egy férfi a teli járaton gondolta úgy, hogy a táskája megérdemel egy egész ülést, és hiába győzködtük, nem engedte leülni maga mellé a fiatalembert, akinek oda szólt a jegye. Végül a személyzet vezetője döntés elé állította: vagy leveszi onnan a táskáját, vagy le kell szállnia.
A csomagtartó használata szintén megköveteli az odafigyelést.
– Előfordult, hogy két utas már az indulás előtt összeveszett, mert az egyikük begyűrte a másik kabátját a csomagtartóba. A vita annyira elmérgesedett, hogy a fedélzet két végébe kellett őket ültetnünk – meséli Burka Bettina. – Túlságosan nehéz vagy értékes tárgyakat se pakoljunk fel. Egy turbulencia után valaki kinyitotta a csomagtartót, amiből egy üvegekkel teli duty free szatyor esett ki, pont a fejére. Szerencsére csak egy nagy púp lett a vége, de komolyabban is megsérülhetett volna.
BETAKARGATÁS ALVÁS ELŐTT?
Kerüljük a kiabálást, a kihangosított zenehallgatást, és ha gyerekekkel utazunk, igyekezzünk őket lefoglalni, hogy ne zavarják a többi utast. Burka Bettina már dolgozott olyan tízórás járaton, ahol két hét-nyolc éves gyereket órákig hagytak fel-alá szaladgálni. Az egyikük felborította valakinek a tálcáját, és az étel-ital az utas ölében landolt.
Az ülések hátradöntése örökös vitatéma. Az etikett szerint illik megkérdezni a mögöttünk ülőt, nem zavarja-e, ha így használjuk a széket. Étkezésnél mindenképpen állítsuk vissza függőleges helyzetbe, hogy a másik kényelmesen ehessen.
Az alkoholfogyasztás a repülőgépen különös óvatosságot igényel, mivel a levegőben az alkohol hatása hamarabb jelentkezik, és könnyen kellemetlen, akár veszélyes helyzeteket is teremthet.
– Egy utas annyira sokat ivott, hogy a mosdó felé menet megbotlott, és ráesett egy alvó emberre. Kényelmesen érezhette magát, mert alig tudtuk felkelteni és kiemelni onnan – idézi fel Bettina. Amikor a személyzet észreveszi, hogy valaki ittas, és megpróbálják rábírni, hogy hagyja abba az ivászatot, gyakran előfordul, hogy az illető agresszíven lép fel velük szemben. Volt, aki megfenyegette az egyik női légiutas-kísérőt, ezért a kollégák a székhez kötözték, leszálláskor pedig a rendőrség várta. Apropó, alkohol: a témához a fesztiválszezon további bőséges esetekkel szolgál. Kordos Szabolcsnak meséltek egy holland fiatalemberről, akinek a szaga betöltötte a teljes terminált: a legnagyobb fesztiválunk nulladik napján felállította a sátrát, és soha többé nem találta meg. Egy hétig bulizott ugyanabban a ruhában, mielőtt becsekkolt a reptéren.
Burka Bettina úgy tapasztalja, hogy a leggyakoribb félreértés a hívógomb használatát övezi.
– A légiutas-kísérők elsődleges feladata az, hogy garantálják az utasok biztonságát, valamint hogy az ételeket és az italokat felszolgálják. Emellett természetesen szívesen segítünk vészhelyzetekben vagy rosszullét esetén – magyarázza. – Azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a személyes tárgyak ki- és bepakolása a csomagtartóba, az utasok betakarása elalváshoz vagy a biztonsági öv becsatolása nem tartozik a munkaköri leírásunkba. Persze ha valakinek segítségre van szüksége, például mert idős vagy mozgásában korlátozott, készséggel állunk a rendelkezésére.
BOCSÁNAT AZ ÁJULÁSÉRT
Az, hogy a repülőgépen különböző kultúrákból érkező emberek utaznak együtt, könnyen vezethet kalamajkához, hiszen ami az egyik országban udvariasnak számít, az a másikban akár sértő is lehet.
– Egy rendkívüli eset során valaki panaszkodott, hogy szörnyű szag terjeng a fedélzeten. Hosszas vizsgálódás után kiderült, hogy a mellette ülő indiai hölgy táskája tele volt tehéntrágyából készült ajándéktárgyakkal, többek között gyertyákkal. Ez különösen kellemetlen helyzetet teremtett, mivel náluk a tehén szent állatnak számít, és a vita az utas vallási érzékenységét sértette – mondja Bettina, aki a magyarországi járatain viszont azt tapasztalta, hogy a többség udvarias, és ismeri az illemszabályokat. – Egy jellegzetesség viszont szinte minden magyar járatra igaz, hogy az utasok hajlamosak minél többet kérni abból, ami korlátlanul rendelkezésre áll, például ételből, italból, vagy akár a felajánlott szemmaszkból és zokniból. Sőt szívesen vinnének belőle haza is.
Kordos Szabolcs sokat látott légiutas-kísérői abban mind egyetértenek, hogy a japánoknál jobb utas nincs: ők még az ájulást is udvariasan oldják meg. Az írónak meséltek egy japán férfiről, akiről látszott, hogy nagyon szenved. Miután kijött a mosdóból, megkérdezték tőle, minden rendben van-e. A férfi elmosolyodott, elnézést kért, majd összeesett.
Szabolcs interjúalanyai is kiemelték azt a jellemzően indiai sajátosságot, hogy ha az egyik utasnak fejfájás-csillapítót visz a légiutas-kísérő, garantáltan tíz másik is hangosan követelni kezdi. „Egy hölgy magához intette az egyik stewardesst, és diszkréten a fülébe súgott valamit. A légiutas-kísérő bólintott, majd kisvártatva visszatért egy apró fehér csomaggal, amit a lehető legcsekélyebb feltűnést keltve az utas markába csúsztatott – meséli a könyvében. – Elcsípte azonban a pillanatot egy indiai úr, aki jelezte, hogy ő is szeretne ajándékot, pont annyit fizetett, mint mások, neki is jár a pakk. A személyzet hölgy tagja egy darabig győzködte, hogy biztosan nincs szüksége a csomagra, ő azonban kötötte az ebet a karóhoz: bármi legyen is benne, neki az kell. Így esett, hogy a férfi is kapott egy tisztasági betétet. Nem igazán tudta, mitévő legyen vele, tanácstalanul forgatta a kezében. Hamarosan eljött azonban a megvilágosodás pillanata: ez bizony egy szemtakaró! Maga a kapitány is kijött a pilótafülkéből, hogy megnézze az intimbetéttel az arcán boldogan hortyogó utast: azt hitte, hogy a vezető utaskísérő csak viccelődik vele.”
Fotó: Getty Images