Nagy a lárma, sok a nevetés Siófokon, a családias hangulatú Újhelyi szabadstrandon, pedig várható, hogy egy égi főrendező rövidesen kiakasztja a „megtelt” táblát a Balatonra a harmincnyolc fokos délelőtti hőségben. A vízbe vezető lépcsők előtt hatalmas tumultus, mert úszógumikat, gumimatracokat, labdákat, supokat cipelnek a fürdőzők a tóba. A lejáró harmadik lépcsőfokán zavartan és félve álldogál egy pici, ápolt, nyolcvan körüli néni ízléses, térdét is fedő strandruhában. Szorítja a fia (vagy unokája?) kezét, nem mer belegázolni a Balatonba. A fiatalember határtalan kedvességgel biztatja:
– Mamikám, gyere, ne aggódj, neked is jár egy kis fürdőzés! Senkit sem zavarsz!
Többen akarunk segíteni a szeretni való duónak, félrehúzódunk, hogy a hölgy jobban elférjen, de a felhőtlen idillt megzavarja egy hátunk mögött felcsendülő, borízű hang:
– Mozduljatok már, a francba, én ma akarok fürdeni!
Azonnal válasz harsan a legalsó lépcsőről:
– Figyelj, haver, én mindjárt elosonok a néni mögött, mint a lányok, pedig majdnem akkora sörhasat növesztettem, mint te! – kiáltja egy korpulens, de jóképű fiatalember, aminek hatására még a harcra készülő várakozók is harsány nevetésben törnek ki. A védőangyal partra ér, a strand népe tapssal köszönti. Neki szól az elismerés? Vagy csak annak a különös örömnek, hogy itt, ezen a kellemes, szerény strandon nem a harcos nagyhangúság a nyerő? ­Győzött a jó?

****

Elképesztően kedves hozzád Nelli, ezer éve nem turbékoltatok ennyit. Ezzel szemben mi egész nyáron öljük egymást, kibírhatatlan – mondja rosszkedvűen egy piros pólós fiatalember a part menti söröző asztalánál, mire a barátja nagyot nevet.
– Mi július elején rátaláltunk egy remek terapeutára, a neve „dr. Sup”. Látod, hogy Nelli azon a szörfre emlékeztető deszkán imbolyog a vízben? Most térdelve evez, de sokszor csak üldögél, fekszik, máskor feláll, vízbe esik, kiissza a Balatont, közben barnul és nagyon boldog. Én pedig a parton pihenek, vagy nyugiban sörözgetek veled. Aztán estefelé hazacipelem a supot az anyósom nyaralójába, hiszen Nelli mozdítani sem tudja, amiért agyondicsérnek a rokonok meg a szomszédok. Szerintük kevés férfi bírná erővel, és lenne ennyire jó meg készséges. No, ettől elolvad Nellikém!
– Eszerint te, az erős férfi meglőtted a legnagyobb bivalyt, és elcipelted a barlangig, ahol a feleséged őrzi a házi tűzhelyet – röhög a barát, mire a sikeres férj titokzatos arccal elmeséli, hogy a jövő héttől megszakadni sem fog, mert rendelt a neten egy ügyes supszállító kocsit.
– Tehát akkor leszek jó, és fogunk mi is turbékolni, ha megmutatom az erőmet az oldalbordámból összekalapált élőlénynek, mint a sok ezer évvel idősebb őshaverjaink – hümmög a piros pólós. – Közülük jó néhányat téphetett szét medve, de biztosan nem haltak meg házastársi veszekedések okozta szívrohamban.