Június végén lépett volna életbe az az irányelv, amely alapján a posztjainkat, fotóinkat felhasználhatják a mesterséges intelligencia betanításához, azonban az adatvédelmi aktivisták tizenegy európai országban nyújtottak be panaszt arra hivatkozva, hogy a Meta ehhez nem kért engedélyt tőlünk. Bár igényelhetjük, hogy a személyes adatainkat zárják ki a projektből, ez a lehetőség alapértelmezés szerint ki van kapcsolva.

Bárkinek eladják, aki fizet

Ám ne legyenek kétségeink, azok az alkalmazások, játékok, amelyek a híváslistánktól a névjegyeken át a képekig mindenhez hozzáférést kérnek, a begyűjtött adatokat eladják bárkinek, aki hajlandó fizetni értük. Számtalan számítógépes program ‒ anélkül, hogy tudatosítanák bennünk ‒ folyamatosan figyeli a levelezéseinket, a kereséseinket, a kattintásainkat. Nem új keletű „tudomány” ez, viszont rohamosan fejlődik. Már tíz éve annak, hogy a The New York Times megjelentetett az adatbányászatról egy cikket, amelyben bemutatták azt az üzletláncot is, amely a nők vásárlásaiból meg tudja állapítani, melyikük várandós, és nekik babavárással kapcsolatos hirdetéseket, kuponokat küldenek ki.

Mi adtunk rá engedélyt

„A mobilszolgáltatója mindig tudja, ön hol tartózkodik. A telefon nyomon követi, ön hol él, hol dolgozik, mennyi időt tölt a bárban, és hogy vezetés közben száguldozik-e. Mivel az összes többi telefont is ismeri, az sem titok előtte, ön kivel ebédel, és kivel fekszik le ‒ írja már a Data and Goliath (Adat és Góliát) című, az adatainkért folytatott harcról szóló 2015-ben megjelent könyvében Bruce­ Schneier kriptográfus, adatvédelmi szakember. ‒ Erre egy egész iparág épül, hogy a hirdetők az alapján küldhessenek önnek reklámokat, hogy melyik üzlet közelében van épp.”
‒ Az adat absztrakt fogalom, evolúciósan minket inkább az érzéseink és a gondolataink határoznak meg. Csak akkor derül ki számunkra, mennyire fontosak az adataink, amikor feltörik a rendszert ‒ mondja Keleti Arthur kibertitok- jövőkutató, az Informatikai Biztonság Napja (ITBN) alapítója, aki megszervezte, hogy idén szeptemberben, a budapesti konferenciájukon a legendás Max Schrems is beszédet mondhasson. Az osztrák adatvédelmi aktivista a legnagyobb közösségi platformtól kiperelte az összes ‒ ezerkétszáz oldalnyi ‒ adatot, amellyel a vállalat rendelkezett róla.
Az, hogy egy társaságban ‒ a telefonunk jelenlétében ‒ beszélgetünk valamiről, majd az interneten váratlanul szembejön róla egy hirdetés, már az életünk része. A magas rangú vezetők, politikusok tárgyalásain megszokott, hogy a laptopjuk kameráját leragasztják. Ilyen világban vajon még beszélhetünk szabadon? Keleti Arthur szerint az, hogy egy politikus miről tárgyal, tényleg értékes információ lehet, és nyilván bárkiről készülhet kellemetlen felvétel, amivel zsarolható. De az átlagember esetében ezekre az energiaigényes megfigyelésekre semmi szükség.
– A rendszer remekül elboldogul azokból az adatokból is, amelyekhez a hozzáférést mi engedélyeztük, amikor például az interneten böngészgettünk – magyarázza a szakértő. – Abból a húsz-harmincezer paraméterből, amit legálisan ismerhetnek rólunk, összerakják a profilunkat. Ráadásul a környezetünk adatait is látják, és azokból rólunk is vonnak le következtetést.