A nyaralási előkészületek­ ­nálunk úgy zajlanak, hogy kitaláljuk, hová szeretnénk menni, majd ott játszódó könyveket olvasunk és filmeket nézünk, hogy hangolódjunk. Most pont fordítva történt. Négy évvel ezelőtt a szerkesztőségi fénymásolónál matattam, amikor Szigeti­ Hajni kolléganőm megkérdezte, olvastam-e már a Krumpli­héjpite Irodalmi Társaság című könyvet, szerinte annyira nekem való lenne. Hallottam már Mary Ann Shaffer regényéről, de sokáig­ nem lehetett kapni, így örültem, amikor újra kiadták, és azonnal bekerült az örök kedvenceim közé. Ez a levélregény 1946-ban játszódik, főszereplője az újságíróként dolgozó Juliet Ashton, aki levelet kap egy ismeretlen férfitól Guernsey-ről. Eleinte különböző olvasmányokról értekeznek, majd fokozatosan kirajzolódik a sziget lakóinak élete. Mind többen írnak Julietnek, elmesélik, miért alapítottak könyvklubot a német megszállás idején, hogyan küzdöttek meg a borzalmakkal és a mindennapi nehézségekkel. A történet még izgalmasabbá válik, amikor Juliet meglátogatja a levelezőpartnerét. Csupa jól megrajzolt, karakteres figura szerepel a könyvben, és elképesztő szeretet, valamint humor teszi emészthetővé a háborús történéseket leíró részeket. A Nők Lapjában megjelent könyvajánlómat így zártam: „Annyira szívembe lopta magát Guernsey, hogy már azt tervezgetem, hogyan és főleg mikor utazhatnék oda. A filmet egyelőre nem néztem meg, mert nem tudom elengedni azt a képet, ahogy én látom magam előtt a szereplőket és a szigetet.” Idővel persze sort kerítettem a filmre, és idén májusban végre – a kerek szülinapom apropóján – megcéloztuk ­Guernsey-t.

ANGOL IS, MEG FRANCIA IS

Földrajzilag Franciaországhoz esik közelebb, de közigazgatásilag a brit korona fennhatósága alá tartozik. Párizsból és Londonból járnak ide repülők, de komppal is lehet érkezni; az angol partokon Southamptonból és Bournemouthból jön a legtöbb hajó, a francia oldalon pedig Saint-Malóból. Itt is tetten érhető a klasszikus szigethangulat; szabadon, szomszédok nélkül, ugyanakkor a világtól elzártan él egy kis közösség, amelyet egyszerre formálnak a hely adottságai és a történelem. Guernsey-t Bretagne-ból szabad szemmel is látni, mégis brit koronafüggőség; nem tagja
az Európai Uniónak, bal oldali a közlekedés, és van saját pénzük, a guernsey-i font. A francia és az angol a hivatalos nyelv, de mindenki angolul beszél, brit újságokat árulnak, virágzik a pubkultúra, és az idegesítő angol módi szerint két külön csap van a hideg víznek meg a melegnek. Az utcanevek és a temető fejfáin olvasható nevek többsége azonban francia, és a súlyt nem fontban mérik, hanem kilogrammban. A helyi lakosok néha átruccannak Saint-Malóba, de ha szórakozni akarnak, színházba menni, vásárolni vagy csak nagyobb helyen lenni, akkor London felé veszik az irányt.
Guernsey elhelyezkedésénél fogva mindig a környékbeliek és a messzebbről érkező hódítók, kalózok érdeklődésének középpontjában állt. A százéves háborúban többször elfoglalták a franciák, majd jelentős kereskedelmi központ lett. Az első világháborúban háromezer szigetlakó szolgált a brit hadseregben, a másodikban pedig a Csatorna-szigetek egészét megszállták a német csapatok, és majdnem öt éven keresztül maradtak. A zászlókra, bélyegekre, papírpénzekre horogkereszt került, a németek kényszermunkásokat hoztak, hogy hatalmas betonbunkereket és légvédelmi állásokat építsenek, aknákat telepítsenek. Hitler meg volt róla győződve, hogy az angolok nem hagyják cserben a szigetlakókat, és már csak a presztízs miatt is a segítségükre sietnek, de ez az anyaország vezetőiben fel sem merült. A helyi lakosok éveken keresztül éheztek, tűrtek, és várták a felmentő csapatokat. Ezt az időszakot idézi fel a már említett könyv, és az abból Lily James­ főszereplésével készült film is, amelyet sajnos nem itt, hanem Corn­wallban forgattak.  

SÉTÁLUNK, JÁRKÁLUNK

Nagyon magasak voltak az elvárásaim, és azokat messze felülmúlta Guernsey. Valószínűleg ebben az érzésben szerepet játszott az is, hogy májusban voltunk ott, és az egész sziget egy összefüggő tarka virágoskert volt, komplett hegyoldalakat borított a sünzanót. (Nem vagyok akkora botanikus, hogy felismerjem, de újraolvastam a Krumplihéjpitét, és abban emlegették folyton a sünzanótot, úgyhogy muszáj volt legugliznom, és a helyszínen örömmel azonosítottam!) Mindenhol az út szélén, a kertekben, a függőlegesen tengerbe leszakadó sziklákon, a partokon millió virág nyílt, az ösvények, utcák mentén mezei virágok, színes cserjék, ember nagyságú fuksziák, ház méretű rododendronok pompáztak a szivárvány minden színé­ben.
A férjem töprenkedve, fejét csóválva fogdosta, nyomkodta a gyepeket, én simogattam a susnyást, mindent lefényképeztünk, egyszerűen nem lehetett betelni a növényekkel, pedig nem vagyunk kis kertészlegények.
Szeretem azokat a helyeket, ahol a legjobb program az, hogy gyalogolás közben bámészkodunk. Guernsey-t erre találták ki; kicsike szigetről beszélünk, ahol jól szervezett a buszközlekedés, így felesleges autót bérelni. A legjobb elmenni valameddig busszal, naphosszat sétálni, majd újra buszra szállni. A tengerparti ösvényeken és a falvakon, városokon keresztülmenni egyformán szórakoztató, de akad néhány klasszikus látványosság is. Ilyen a Sausmarez Manor, ahol vezetett túra során lehet felfedezni a csodás épületet és a szubtrópusi kertet, de a bátrak hetente egyszer éjszakai szellemvadászatra is befizethetnek. Nem szabad kihagyni a sziget déli partján, a Moulin Huet-völgyben található Renoir-sétautat, amely azon a partszakaszon halad, ahol a híres művész tizenöt képet festett 1883-ban egy nyári vakáció során. Az öböl körül öt üres képkeretet helyeztek el azokon a pontokon, ahol Renoir a festményein dolgozott, ezek előtt megállva olyan, mintha a kész képet látnánk. A sziget nyüzsgő fővárosában, Saint 
Peter Portban a hangulatos éttermek, butikok, pubok mellett érdemes időt szakítani a Candie Gardensre és Victor Hugo házára. A francia író itt eltöltött tizenöt éves száműzetése volt a legtermékenyebb alkotói korszaka, szerinte „egy hónapnyi munka itt felér egy évvel Párizsban”. Az ötemeletes Hauteville House maga is egy műalkotás, amit Victor Hugo a saját ízlésének megfelelően alakított ki és rendezett be.